Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)

1938-10-22 / 44. szám

az ér& diAdet — Kikapcsolni! Kész! Köszönöm. — Szólt az őrgróf és megvakarta torzon­borz üstökét. Ak­arom mondani: szólt Bolváry főrendező úr és elégedetten só­hajtott. Meg volt rá minden oka: befe­jezte a Tiszavirág­ot. Persze én arról is elkéstem, arról a a kis sóhajtásról­ vagyok, — az öreg­ségi jó késlekedő Fabius Cunctator hozzám képest túlbuzgó törtető volt. Hetekig készültem, hogy leszaladok megnézni a világjáró­­ magyar film­mester, Bolváry Géza munkáját, odalent Hódmezővásárhelyen, Máté­n, meg Kört­vélyesen. Szenvedélyes vadevezős lévén, igazán érdekelt a tiszai kollégák, az ottani halászok élete, akikről ezt a kü­lönös filmet kanyarították. Mert jó lelkiismerettel mondható különösnek a Tiszavirág. Kilencven százalékig sza­badban készült. Félelmes dolog! Épp a múltkor mondta egy ismert gyártó, mi­kor ilyen »külsőkkel« tűzdelt könyvet utasított vissza : — Sajnálom, nem merek olyan filmet forgatni, ahol az Úristen a produkció­vezető! Hát Hamza Ákos mert. Nem félt az időjárástól. Viszont én elkéstem róla. No, nem baj, gondoltam, lesz néhány belső felvételük a Hunniában, majd oda kinyargalok. Ki is nyargaltam. Persze, megint későn. — Alszolgája Bolváry úr, — mond­tam — szabad megtekintenem a felvéte­leket! Ott ült, fáradtan, szemébe lógó hajjal, az irodában. Rámnézett. — Micsoda felvételeket? — mordult ránt. — Hát a Tiszavirág »belső«-it. — Szép! — vont vállat. — Imént fe­jeztük be. A kakas rúgja meg! Most mit csinál­jak? Mit fog szólni a szerkesztőm? — Legalább valami díszletet lássak! — kértem. — Azt láthat — bólintott a mester. — A díszleteik megvannak. Utazzon le a Tiszára, nézze meg a mátékörnyéki folyórészletet. Az a vadregényes ma­gyar táj, az a díszlet. Bolváry megbeszéli a német verzió egyik jelenetét a német szereplőkkel: [ Paul Hörbiger, Charlotte Schellhorn, Bolváry I Géza és Haidemarie Hatheyer a »Tiszavirág« felvételein

Next