Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)
1938-10-22 / 44. szám
az ér& diAdet — Kikapcsolni! Kész! Köszönöm. — Szólt az őrgróf és megvakarta torzonborz üstökét. Akarom mondani: szólt Bolváry főrendező úr és elégedetten sóhajtott. Meg volt rá minden oka: befejezte a Tiszavirágot. Persze én arról is elkéstem, arról a a kis sóhajtásról vagyok, — az öregségi jó késlekedő Fabius Cunctator hozzám képest túlbuzgó törtető volt. Hetekig készültem, hogy leszaladok megnézni a világjáró magyar filmmester, Bolváry Géza munkáját, odalent Hódmezővásárhelyen, Mátén, meg Körtvélyesen. Szenvedélyes vadevezős lévén, igazán érdekelt a tiszai kollégák, az ottani halászok élete, akikről ezt a különös filmet kanyarították. Mert jó lelkiismerettel mondható különösnek a Tiszavirág. Kilencven százalékig szabadban készült. Félelmes dolog! Épp a múltkor mondta egy ismert gyártó, mikor ilyen »külsőkkel« tűzdelt könyvet utasított vissza : — Sajnálom, nem merek olyan filmet forgatni, ahol az Úristen a produkcióvezető! Hát Hamza Ákos mert. Nem félt az időjárástól. Viszont én elkéstem róla. No, nem baj, gondoltam, lesz néhány belső felvételük a Hunniában, majd oda kinyargalok. Ki is nyargaltam. Persze, megint későn. — Alszolgája Bolváry úr, — mondtam — szabad megtekintenem a felvételeket! Ott ült, fáradtan, szemébe lógó hajjal, az irodában. Rámnézett. — Micsoda felvételeket? — mordult ránt. — Hát a Tiszavirág »belső«-it. — Szép! — vont vállat. — Imént fejeztük be. A kakas rúgja meg! Most mit csináljak? Mit fog szólni a szerkesztőm? — Legalább valami díszletet lássak! — kértem. — Azt láthat — bólintott a mester. — A díszleteik megvannak. Utazzon le a Tiszára, nézze meg a mátékörnyéki folyórészletet. Az a vadregényes magyar táj, az a díszlet. Bolváry megbeszéli a német verzió egyik jelenetét a német szereplőkkel: [ Paul Hörbiger, Charlotte Schellhorn, Bolváry I Géza és Haidemarie Hatheyer a »Tiszavirág« felvételein