Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)

1938-10-22 / 44. szám

nagy nő! Főszerepeket játszik, nem áll velem szóba. — Egyáltalán nem látszik gőgösnek. — Ó, mint partner elragadó ... Ami pedig a másik dolgot illeti... Kikívánkozik fiatal szívéből a vallo­más. — Nagyon tetszik nekem egy fiatal lány. Már f­ellépett ő is színpadon, ha most nem játszik. Nagyon fiatal és nem írnak neki való szerepet. Tizenöt éves bakfist remekül alakít! Micsoda tehetség ! Protegálja az ifjú hölgyet, aztán Primusz Pistáról beszél, erről az ara­nyos fiatal színésznőt, aki m­ég szintén innen a húszon szép sikereket ért el és ebben a darabban, is nagyon tetszik mindenkinek. Roboz Aladár siet végig a folyósón. A fiatal színész ismét összeüti a boká­ját. — Alászolgája, igazgató úr! — Valahányszor találkozol itt a gaz­dáddal, mindig köszönsz? — A, dehogy! Ma este először láttuk egymást. — Meg va­gy vele elégedve! — Hogyne! Még nem volt semmi mári velem. Gratulált is, a gázsit is pontosan kapom... Puskás Tibor közel négyszáz pengőt keres havonta mindaddig, amíg a da­rab műsoron van. Kevés tizennyolc esztendős gyerekember mondhatja el magáról. — Mit csinálsz ezzel a rengeteg pénz­zel? — Haza­adom az utolsó fillérig. — Jól fog a pénz otthon!? — Hajaj! Nem megy olyan jól, hogy ne fogna jól. Az ifjú művész édesapja fodrászmes­ter. A körúton van üzlete. Nem nagy színházrajongó, de minden szerepében megnézi a fiát. A Premieren is meg­jelent. — No és tetszettél neki? — Azt hiszem. — Nem mondta? — Nem szokta mondani. — De a szünetben csak meglátoga­tott! És mit mondott? — Igen, bejött hozzám és azt mondta, vigyázzak hogyan térdelek a színpa­don, mert egészen tönkreteszem a nad­rágomat. Rámutat a fekete csíkos ruhára. — Tudniillik ez egy új öltöny. A premierre kaptam. Áttértünk szomorúbb témákra. Iskola, tanulás. Puskás Tibor a privátéletben VIII. szimn. o. t. Magánúton tanul, mert különben nem volna ideje próbál­ni, azonkívül, mint aktív gimnazista nem kaphatna engedélyt a színjátszás­ra. Általános kettes tanuló. Kedvenc tantárgya a latin. — A latinba szerelmes vagyok! — áradozza. — És legalább latinból jelest kaptál? — Á, dehogy! Szóval a szerelem teljesen egyoldalú. Próbák alatt csak a szerepet tanulja, de aztán év végén behozza a mulasz­tást. A vizsgán súgó nélkül fújja az összes tantárgyakat. — Mi a szenvedélyed? Ne ijedj meg, azt kérdezem, hogy mivel szereted töl­teni az időt! — Sport és olvasás! Igazolt úszó va­gyok. Ha olvasok, minden egyébről megfeledkezek. Ma délelőtt tíz órakor el­kezdtem olvasni Cronin könyvét »Réztábla a kapu alatt« és fél ötig egy­huzamban kiolvastam. Ja igaz, közben ebédeltem. Mi a vágya, mi az álma a tizennyolc esztendős színésznek, aki már megkós­tolta a taps mámorító muzsikáját? A kis Puskás Tibor szerényen feleli: — Ezen a pályán szeretnék maradni. És naturburs szerepeket játszani! Ideá­lom Ráday! Időszerű kérdéssel zárjuk le az inter­jút: — Jelentkeztél már a színészkamará­ban? — Hogyne! Beszéltem Toronyival és Vértessel, akik ott olyan főemberek. Fel is vesznek gyakorlatosnak és akkor három év múlva automatikusan kama­rai tag leszek. Nagyon, nagyon kedve­sek voltak hozzám. Nem csoda kérem. A színpadon már mind a két művész úr játszotta az édesapámat... Puskás Tibort bajusszal nem látja a közönség. De a darabban beszélnek erről a bajuszról. Be­mutatjuk Itt Puskás Tibort, már­mint gyerekkori szerelmének, Szepes Liának férjét (Pálházy fotók) 2?

Next