Színházi Élet, 1938. november 5. (28. évfolyam, 46. szám)
1938-11-05 / 46. szám
Nyílik már a gyimesi vadvirág... Jrta: Józs Gyimes ... Pontosan húsz évvel ezelőtt jártam hegyein s bandukoltam édes patakjai mellett. Ma már olyan különös visszaemlékezni rá, — pedig így volt, — odatartoztam a »gyerekarcu hadnagyok« közé... Húszéves voltam mindössze. Húszéves fejjel Gyimesen ... Fiatalon, töretlen erővel, büszkén és dalokkal telien. A tisztiétkező egy óriási hombárban volt, a gyimesbükki állomás örmény fűszeresétől kerítettünk zongorát. Vidám esték voltak. Én amolyan étkezdei lantos voltam s nyilván ezért kaptam a parancsot, hogy rendezzek egy »színházi estét« a hombárban. Napokon át tanácskoztunk, vajjon milyen darab felelne meg. Csak egy van, csak egyről lehet szó itt, a gyimesi havasokon: a Gyimesi vadvirágról ... Jaj, Istenem, de édes is volt, különösen édes, — én »alakítottam« a cím-Sz«']'0i])('t. (lA most készülő filmben Tolnay Klári a vadvirág... Ö persze szebb virág ...) Egy tarhavasi családtól szereztem ruliát: arcomon púder és pirosító ... Nem hiszik el, hogy nagy sikerem volt? Pedig elhihetik. Katrincám és befont hajam, piros csizmám, vékony hangom »teljes illúziót keltettek« — ahogy azt a 29. ezred Bagolyvár című lapja meg is írta. A kántor szerepét Patacsy Dénes őrmester úr játszotta... A hegyipásztort Magyart Kossa ezredes úr... Négy telt házunk volt. Sohasem felejtem el. Még a bakáim is csak így hívtak akkoriban: Vadvirág ... ...és most, hogy künnjártam a Hunniában, engedelmet az őszinteségért, könny szökött a szemembe. Megrendülve állottam meg az óriásműterembe beépített »havasok« előtt. Úristen, igaz ez? Húsz év telt volna el, hogy magam is ott állottam a havasok tiszta hószikláin? Gyimes! Gyimesbükk! Mélyzöld fenyves, énekeli benne az öreg hegyi pásztor és furulyája tisztán trillázza a dallamok díszeit... Fenyőkalibák, pici ajtók, a végtelen egek felé húzó lila füst, emberek, olyan zamatos szóval beszélek, hogy muzsika az a fülnek ... Tava futó Ikicsi hegyi patak, olyan tiszta a vize, hogy boldogan fürdik benne az esti csillag szűzi sugara ... Szóval, a Hunnia stúdióiban találkoztam a rég látott Gyimessel, most már harmadízben. Olyan boldogan írnék az imádságos szarvakról, amelyeket számra selymeziett a nagy, zöld fenyves, de nem ez a feladatom. Ghéczy színműve, megint csak igazolódik: halhatatlan. Ma is szívesen játsszák színpadon, teje volt a rádióban is két gyönyörű ess most filmre kerül. Hamza Ákos produkciójában készül. Köszönet illeti. Csinálhatna apeirettszüzséből készült filmet is. Nem. Ő filmre menti a magyar népszínműirodalom egyik gyöngyét. Megérdemli, hogy köszönet illesse. ,Tó kertekből kerül ki az az üde, gyönyörű meséjű film. Az operatőrje briliáns név; Vass Károly. Nemrég tért haza Berlinből. Ő az egyik részese annak a hallatlan sikerű filmnek, amely megismertette a világgal a berlini olimpiai versenyeket. Fritz Kangnak, a rendezőnek volt világhírű az aszszisztense. Ők többek között a csinálták Metropolis című filmet. Ugye, nem túlzás, ha azt mondom, a legbiztosabb két kéz forgatja a Gyimesi vadvirgot. Aszlányi Károlyra bízták a forgatókönyvet. Aszlányi nagyon helyesen, nagy szerencsével ,a mába helyezte a cselekményt. Tímár József és Tolnay Klári a »Gyimesi vadvirág« szerelmespárja (Hamza-Objektiv Faludi, foto) film —