Színházi Hét, 1912. március 31–április 7. (3. évfolyam, 14. szám)
1912-03-31 / 14. szám
I. évfolyam 1912. március 31-től április 7-ig. 14. szám Előfizetési árak : ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP Hirdetések díjszab bás szerint. Szerkesztik : HARSÁNYI ZSOLT és INCZE SÁNDOR. Kiadja : HELTAI BÉLA. bdapestre és vidékre kész évre 10 korona fél évre ... 5 korona negyed évre 3 korona ves számára Budaszen és vidéken 20 f ImÁV. pályaudvarain 24 fillér. WIUÁZÍ UÉT MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes buda•••• pesti színházak egész heti SZINLAPJÁVAL •••• Szerkesztőség és kiadóhivatal : II. Zsigmond u. 20. Telefon 152—62 Ivánfi Jenő. Ivánfi Jenő e legújabb arcképéhez kér tőlem a szerkesztő magyarázó sorokat. Igazán, ezúttal nem frázis, öröm a magamfajta embernek részt venni az ilyen komoly és igazi művészlélek bárminemű ünneplésében. Herczeg új darabjában ismét nagy sikerrel lett gazdagabb Ivánfi Jenő. Ez az újság másként nem ünnepelheti, mint hogy kiadja az arcképét. De véletlenül ez a fotográfia azok közé tartozik, amelyek nagy perspektívát nyitnak azok szeme előtt is, akik nem láthatják a Herczeg-darabban Ivánfi alakítását. Az ő gyönyörű, érdekesen megkomponált figurája ezen a képen is iskolai példája lehet annak, hogyan lesz a színész — ezúttal egy melegszívű, joviális, valóban idealista életet élő bohém — a színpadon, annak furcsa világításában és jelmezeiben uj lénnyé, valami olyanná, ujjá, mássá, ami nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé csinálódik. Ivánfi színészi tehetségét és alakító művészetét nem volna illő most, ebből az alkalomból, szinte véletlenül felfedezni. Őszinte és szerény nézetem az már régóta, hogy Ivánfi Jenő egymagában egy egész Nemzeti színház. Azokban az időkben, amikor még a direktorok keveset törődtek az ilyesmivel, az ő nevéhez fűződött nemcsak ebben a színházban, de vidéki vendégszereplő körútjain is az irodalmi klasszicizmusnak, a tradíciók hű és áhítatos ápolásának, a nobilis „nagy színművészet" tiszteletének fogalma. Mint mindenkinek, aki valaki, neki is vannak ellenségei és barátai. Egy azonban bizonyos róla, s ez az, hogy istenáldotta színész ebben az országban nagyon régen nem tanult, küzdött, dolgozott annyit a színészet és a színpadi irodalom igazi nemes feladataiért, mint éppen ő. Hogy ezt most, az arcképe megjelenésével kapcsolatban is konstatálhatjuk róla, reánk nézve csak kellemes véletlen és örvendetes alkalom. Molnár Ferenc.