Színházi Hét, 1912. június 9–16. (3. évfolyam, 24. szám)

1912-06-09 / 24. szám

III. évfolyam. 1912. június 9-től jún­ius 16-ig. 24. szám H­irdetések díjszabás szerint. Előfizetési árak : Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes szám­ára Buda­pesten és vidéken 20 f. A MÁV­ pályaudvarain 24 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes budapesti színházak egész heti SZ­ÍN LAPJÁVAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: II.Zsigmond­ u.20 Telefon 152—62. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. PFUJ MAGYARSZKI ! Ezt süvöltötték Lengyel Menyhért és Beöthy László felé Zágráb utcáin, amikor a színházból kijövet a zágrábi színházat dicsérték — de magyarul. És majd, hogy meg nem verték őket. Szerencséjükre, még jókor betérhettek egy közeli kávéházba. Hogy Lengyel Menyhért ezek után — a Színházi Hét­ben is — lelkes hangú cikkekben számolt be zágrábi éleményeiről, mint kulturális fölényünk újabb dokumentumát jegyezzük föl, és az ő, e tárgyban írt cikkeiből kiragadjuk azt a megállapítását, hogy Zágrábban minden nagyszerű az íróember számára: a színház általában, a vezetőség, a színészek külön-külön. A belemagyarázás jogán szabadjon föltennünk, hogy Lengyel Menyhért elragadtatása konstatálásakor ezt gondolhatta: — Mennyire nincs ez így Budapesten! De amit ő szemérmes tartózkodásból elhallgatott, azt mi, íme, nem csak kiírjuk, de meg is erősítjük: — Valóban, Budapesten nincs úgy, mint Zágrábban. Valóban, a színműírónak nem oly öröm dolgozni Budapesten, mint Zágrábban, mert itt nálunk már az írónak kell szolgálni a színészt, a színigazgatót. Könnyű rájönni, hogy miért van ez így: Zágrábban a színház nemzeti szükséglet; a horvátok egy — az ő szempontjukat nézve gyönyörű — álomvilágban élnek, amiből mi szoktuk őket néha nap felébreszteni; mi, zsarnok magyarok. És nagyhorvát álmaiknak röpte legragyogóbb, legmerészebb, mert legszabadabb a zágrábi nemzeti színház falai által bezárt területen. Ki tudja szavakba önteni, megtestesíteni álmát, rajongását ? Ki más, mint a színműíró, leginkább egy nemzet Hogyne állana tehát minden eszközzel mindenki rendelkezésére a színműírónak, odalent Zágrábban.

Next