Színházi Hét, 1912. szeptember 22–29. (3. évfolyam, 31. szám)

1912-09-22 / 31. szám

III. évfolyam. 1912. szeptember 22-től szeptember 29-ig. 31. szám SZÍNHÁZI ACT ILLUSZTRÁLT ÉS MŰVÉSZETI SZÍNHÁZI HETILAP Hirdetések díjszabás szerint Előfizetési árak: Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes szám­ára Buda­pesten 20­­. A Máv. pályaudvarain és a vidéken 2H fillér. MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes budapesti színházak egész heti SZÍNI.APJÁVAL Szerkesztőség és kiadóhivatal : II.Zsigmond­ u.20 Telefon 152—62. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. A kritika halála. — Levél Biró Lajoshoz. — Pörbe kell szállanom Önnel azon cikke miatt, melyet „Az Ujság"-ban a kommünikékről irt. Hogy jó és üdvös a kommünikéket megfizettetni, ebben egyetértünk ; de abban már nem, hogy üzleti portéka nívójára sülyeszti le a szinház munkáját és hogy bejelenti a kritika halálát, mert hogy egy lap kritikája csak nem vághatja le azt a darabot, amit — fizetett kommü­nikékben — előzőleg dicsérő szólamokkal a publikum tudatába, mint kiváló művet, beverklizett ? ! Ön szerint tehát meghalt volna a kritika ! ! Mily tévedés ! Ellenkezőleg most fog, most kell csak igazán meg­születnie a magyar kritikának. Ridegen szólva : — ha a színházi rovat jöve­delmet hoz a lapnak, nem szabad soknak találni semmiféle fizetést, csak­hogy a lapkiadó minél alaposabb, minél képzettebb és minél függetlenebb kritikust alkalmazzon : nem szabad tűrnie a szerkesztőnek, hogy felületes és a színházak irányában valami módon zsebben lévő írói toll írja a kritikákat. És ha így lesz — és így kell lennie ! — a színházi kommüniké írója — a színházi iroda — fölött állandó Damokles-kardként ott fog lógni az objektív kritikusi pallos, állandó figyelmeztetőként, hogy ne tobzódj az elő­zetes földicsérésekben, nehogy utóbb kiáltó megcsúfolásban legyen részed a kritika részéről, miáltal a kommünikékre költött pénzed kútba esik. Az ön cikke egyébként inkább líra volt; jogos lírája egy önérzetes író­embernek, aki sok-sok keserűséget nyelt el azon pajtáskodási vissza­élések miatt, amik eddig a meg nem fizetett kommünikék folytán durva­dultak. Cikkének ez a szemérmesen fájdalmas hangja igazolja, hogy nemcsak az újságíróra, hanem az írókra is megalázó volt az eddigi állapot. Örvendjünk, mert ennek az állapotnak vége, ámde nincs vége a kri­tikának. Ellenkezőleg, most fog föltámadni. Ráskai Ferenc.

Next