Színházi Hét, 1912. október 6–13. (3. évfolyam, 33. szám)

1912-10-06 / 33. szám

12. oldal SZINUAZI­NET 33. szám Sziklay Grand-Guign­ole. Ez a szezon ugyancsak jól kez­dődik : nem jutunk ki a művészi szenzációkból. Fölemlítjük ezt ab­ból az alkalomból, hogy küszöbön van a Sziklay Grand-Guignole meg­nyitása. Sziklay Kornélra voltaképen ha­ragszom, mert évek óta rövidít meg már sok-sok ezer embertársammal egyetemben.; megrövidít azzal, hogy ritka kiváló talentumát elvonta nagy nyilvánosság elől. Nem taga­­­dom, emiatt már írásban, szóbelileg is sok borsot törtem az orra alá. Elvégre csak egy igaz dolgot örö­költünk a paradicsomból: a neve­tést és aki minket megnevettetni tud, ahhoz a legősibb jussunk van. Sziklay Kornél a legszuverénebb megnevettetők közül való. Egy, az élet mélységeit alaposan ismerő, tehát szomorú, miért is a nevetésre erősen szomjúhozó magyar író-zseni, néhai Tóth Béla, ezért rajongott Sziklay Kornélért. A Pesti Hirlap hasábjain Esti levélben, tárcában ünnepelte, anélkül, hogy máshon­nan, mint a nézőtérről ismerte volna. És egy ilyen hatalmas komikus vonult el évekig a nagy nyilvános­ság elöl és hozzá magával ragadta feleségét, Szilassy Rózsát is, aki­nek nem mindennapi komikai vé­nájáról csak a minap zengtünk dalt. Számunkra tehát már csak azért is öröm a Sziklay Grand-Guigno­lenak megnyitása, mert végre a szemünk elé kerül ez a kiváló mű­vészpár. Meg fognak végre újra nevettetni bennünket, de lesz mód­juk arra is, hogy megmutassák, mennyire értenek a drámai szín­játszáshoz is. Művészi munkájukban pompás kis gárda lesz segítségükre, többek közt Szomory Miklós és felesége Rozsos Gizella, akik a pozsonyi Sziklay Kornél Sziklayné Szilassy Rózsa.

Next