Színházi Hét, 1913. január 5–12. (4. évfolyam, 1. szám)

1913-01-05 / 1. szám

18. oldal szinházi hét 1. szám műveltségű. (Erősebb hangon.) Bá­jos és nagyműveltségű ! . . . Okvet­lenül ... A holnapi számban. Igen. Alázatos szolgája. (Szerkesztőhöz.) A szeplős Kovács Elzát eljegyezték! Negyedik alak (irás közben): Nem lesz jelen szegény a tizenhatodik jogász­bálon. Szerkesztő: Csend! Mi van a rokkantak nagygyűlésével ? Ná­dasi! Meg kell szerezni okvetle­nül. Hátul üres a lap. Semmi ro­vat ! Különben is sehogysem va­gyunk ! (Monotonul recitál.) Ve­zércikk : Mi lesz az önálló vám­területtel ? A hosszú Olga hülye tárcája. A feminizmus kinövései. Megölték két krajcárért. (Idegesen.) Hírekkel sehogy sem vagyunk. Személyi híreket kérek, okvetle­nül. (Tovább recitál az előbbi hangon.) A polgármester újabb sikere. A közvilágítás ügye. Az adóprés működik. (Tovább olvas.) Kinevezés. A rendőrség és polgár­ság. Újra katonai brutalitás. (Dü­hösen.) Nincs a lapban semmi, de semmi ! Ha lemaradunk, baj lesz, gyerekek. (Kopogás az ajtón.) A barát jön és elmondja, hogy darabot irt a leányokról. A szer­kesztő megmondja, hogy ő nem irta meg az igért darabot. A régi baj uj erőre kapott, újra verseket ír. — Egy ember izgatottan ront be, mert a leánya nevét kifelej­tették a báli tudósításból. — A szerkesztő verset olvas fel. Van még hitem, pokolgyujtó merész Szent gráduson megáll a gyönge ész. Az én hitem nem erkölcs, nem szokás Az én hitem csodás nagy álmodás Az én hitem több mint egy kurta óra Mely összegyűjt szinház-találkozóra. De szól a telefon és egy bank­igazgató jelenti, hogy a húsvágó­gépek megérkeztek. A szerkesztő ur személyesen menjen ki és írjon vagy három hasábot. A barát el­megy. A szerkesztő a húsvágó gé­pekhez siet. Persze darabírásról szó sem lehet ! . . . Ady premierje előtt így nyilat­kozott a darabjáról : Hogy micsoda? Én azt tartom, hogy tragédia. A magam tragé­diája, a magunk tragédiája, mind­nyájunk tragédiája. Untatni nem fog senkit, mert rövid. Néhány lélek­tan meg fogja belőle sejdí­teni, hogy a görög tragédiák fá­tuma fejünk fölött suhog még ma is. Sokan talán nevetni fognak a formaságon, hogy valaki darabban írja meg, hogy darabot nem ir , lehűtöm a nevető kedvet egy fe­nyegetéssel : irni fogok én dara­bot is. Ezt a tíz év előtti fenyegetését Ady még máig sem váltotta be. És ennek alighanem az az oka, mert Párisba ment, messzire a múlttól, a műhelytől és a szín­háztól . . . Azóta visszajött, a szer­kesztőségi műhelybe is be-be néz és ott már suttognak is arról, hogy most — darabot ír . . . Csak ne akadályozza meg a ter­vet megint friss — párisi utazás !... Szenes Béla: OMM­A mozgókép-palota, Bejárat VIII. József-körút 31 A monarchia legnagyobb mozgószinháza Tizenkét tagból álló szimfonikus zenekar. Elsőrendű mű­sor. Az előadások hétköznap napokon d. u. *4 órakor kezdődnek" Teljesen újjáépítve ! Fényű." berendezés

Next