Színházi Hét, 1913. február 2–9. (4. évfolyam, 5. szám)

1913-02-02 / 5. szám

5. szám. IV. évfolyam. 1913. febr. 2-től febr. 9-ig. színuázi­umj ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : HELTAI BÉLA Hirdetések díj­­szabás szerint. Előfizetési árak Budapest és vidékre: Egész évre 10 K Félévre 5 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára Budapesten 20 f. A Máv. pályudva­rain és a vidéken 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE AZ ÖSSZES BUDAPESTI SZÍNHÁZAK EGÉSZ HETI SZINLAPJÁVAL Szerkesztőség és kiadóhivatal : n. Zsigmond­ u. 20. Telefon 152—62. Az aranycipellős drámairodalom. Irta : PAKOTS JÓZSEF. A Leonard Astierek, gróf Bretignak, Daudefnek e pompás figurái jutnak eszembe, amikor e szó üti meg fülemet : aka­­démikus. E héten Császár Elemér nevű halhatatlan úr (van,e, ki e nevet ismeri?) kavarta fel a közhangulatot holmi súlyos előadmányával, amelyben elintézte a drámairodalmat. A Vojnits- díjról van szó, kérem szépen, erről az ominózus­ díjról, amely kénytelen-kelletlen akadémiai koszorússá tett már egészen bün­­tetlen előéletű írókat, hogy többeket ne említsek, Lengyel Meny­hértet, Nagy Endrét és most Herczeg Ferencet. Hiszen szó, ami szó, nem a 2000 korona ellen ejtődik kifogás. Ez ellen még azok sem ágálnak, akik egyáltalán ugy fáznak a halha­­tatlanok csarnokától, mint a krematóriumtól, hanem a módról, ahogyan a magyar Leonard Astierek ezt a dijat kiadják. (Tisztelet­ becsület azoknak, akiket illet, ketten már meg is tagadták a közösséget előadó társukkal.) Mert hands off, tisztelt véleménymondó halhatatlan ur, ön, aki olyan finnyás, érzékeny ízlésű, hogyan tartja ez ízléssel összeegyeztethetőnek azt a kritikai módszert, amely hasonlít egy kissé Bonnot és Garnier urak csöndes automobil kirándu­­lásaihoz. Lepuffantani a gyanútlan drámaírót, aki a siker pénzes­táskáját ott hordja a nyakában. Nem előadó úr, ez nem szép, fit donc ! Oh, ne értsük félre egymást. Nem arról van szó, hogy Ön nem kritizálhatna ép oly szabadon, mint Akárki János karzat'

Next