Színházi Lapok, 1920. november-december (16. évfolyam, 11-17. szám)
1920-11-12 / 11. szám
2 oldal Iratkozzon be a Kölcsönkönyvtárba Széchenyi u. 15. (Ujságterjesztő) ■ NARN £)!•■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]»■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]«■ [UNK] «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] A színtársulat kérelme a városhoz. A vigalmi adó elengedését kérik. Mindenki tisztában van azzal, hogy manapság még a jól kereső emberek sem tudnak a fizetésükből megélni, mert a napról-napra növekedő drágaság mármár elviselhetetlenné teszi helyzetüket. A miskolczi konzorciumos színtársulat tagjai is küzdenek a nincstelenséggel, mert a színház nem jövedelmez annyit, hogy a horribilis kiadások levonása után akkora összeget kapjanak fizetésül, amely legalább kosztra és lakásra elegendő legyen. Pedig ezek a legszükségesebbeken felül még sok mindenre van szüksége a színésznek. Kecskemét és Szeged városok konzorcionális alapon megszervezett társulatai a közelmúltban oly módon segítettek súlyos anyagi helyzetükön, hogy beadványt intéztek a város tanácsához, amelyben segítségképen a vigalmi adó elengedését kérelmezték. A városok a benyújtott kérelmeket 8 — az abban foglalt nyomós okokra való tekintettel — teljesítették és a vigalmi adót ideiglenesen elengedték. A miskolczi színtársulat tagjai — mint értesülünk — hasonló lépésre készülnek, mert a jelenlegi anyagi viszonyok között keresetükből megélni nem tudnak. A színtársulat ezirányú kérelmét legközelebb benyújtják a város tanácsához, abban a reményben, hogy a kérelemnek helyt fog adni és az ötszázalékos vigalmi adót egyelőre elengedi. A vigalmi adó elengedése esetén a színészek között lényegesen nagyobb egység kerül szétosztásra és ezzel lehetővé váik, hogy emberhez méltó és embernek kijáró módon élhessenek. Visnyai Dániel modern cégfestő műterme Miskolcz, Séchenyi utca 12 OZ-11Ni ir\Z-i L-ni vyiv Az első táblás ház. Mit mond a pénztárosnő? A színházi életben is vannak évfordulók és vannak örömök. Ünnepelni szokták valamelyik nagy sikert aratott darab 25-ik előadását és nagy öröm szokott lenni, ha az előadásokra minden jegy elfogy. Ilyen határtalan nagy lelkesedést váltott ki a színháznál a múlt vasárnap este, amikor ez idén először volt kifüggesztve a színházi pénztár előtt a tábla : A ma esti előadásra minden ülő- és állóhely elkelt! Beszélgettünk Szentgyörgyi Rózsika pénztárosnővel, aki bői jdogan mondotta el nekünk, hogy s ama szerencsés vasárnap ő árusitotta a jegyeket s igy neki volt a legnagyobb öröme. Ez még az idén nem fordult elő — mondotta —, hogy minden jegy elfogyott volna. Hét közben úgyis elég gyakran vannak üres házak, legalább vasárnap teljen meg szinültig a színház... Reméljük, hogy az elkövetkező időkben még igen sok este lesz kifüggesztve a színháznál a fenti tábla s igy a Rózsika öröme is megismétlődik. függöny előtt a színészeknek tapsolnak — a függöny mögött a közönségnek. * a közönség figyeli az előadást, a függöny mögött a színész a közönséget.* minden olyan étethű a színpadon, a függöny mögött pedig mindez csak díszlet. * hangzanak el a legszebb szerelmi vallomások, a függöny mögött a legnagyobb veszekedések.Nem Muhi. Színház u tán friss Vacsora a „Kipipá“-ban Nézze meg és ha megfelel, vásárolja meg Polios Károly eredeti gyártmányú villamos vasalóit. Villamos zseblámpák és elemek nagy választékban Felsőmagyarországi Villamos Berendezési Válalat. .. .. TELEFON : 379. Széchenyi-utca 9. szlm (Lengyel-ház.) Színészek írásai. Kedves Szerkesztő Úr! Senki se kerülheti el végzetét. Az én végzetem pedig: Maga. Nap-nap mellett rágja a májam, hogy írjak valamit b. lapjába. Hát nincs önben semmi kímélet, semmi belátás? Ma, amikor az embernek száz felé fő a feje, mikor nincs 24 órája, hogy a kosztadóm felesége, ki melesleg megjegyzem, egy nagyon csinos szőke asszony, legédesebb mosolyával beadta a keserű pirulát, hogy a napokban ismét felemeli az ebéd vacsora árát, ma mer Ön nyilatkozatot kérni a lapja számára tőlem? Nem, uram, én nem nyilatkozhatott mert abban nem volna köszönet. Ha valamit mégis kinyilváníthatok, az az, hogy alig várom a direktort haza. Tudja miért, kedves Szerkesztő Úr ? Van nála egy liter ó borom. Ez úgy értendő, hogy amikor legutóbb a Petőfisták Pestről itt jártak, a díszelőadás keretében — emlékezhetik — én is felléptem Szávaynak egy nehéz verses dialógjában, melyben a partnerem Komjáthy volt. A szerepet két nappal az előadás előtt kaptam kézhez. Buzdításul így szólt hozzám „az öreg“: — Pali fiam, kapsz egy liter jó bort, ha a szerepet szépen beveszed. Hát én szépen be is vettem a szerepet, most már csak a borocskát szeretném bevenni. Ezért várom szívrepelve a direktort haza. Egyelőre semmi egyéb nem érdekel. Abban a biztos reményben, hogy fenti sorok végleg kiábrándították Szerkesztő uramat abból a tévhitéből, hogy „nyilatkozó színész“ vagyok és hogy a jövőben kölcsönösen békét hagyunk egymásnak, fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását híve: Kelemen Pál.