Színházi Lapok, 1924. január-március (21. évfolyam, 3-12. szám)
1924-01-17 / 3. szám
•i "'V ..... már a következő öt percben nem tudják, hogy ki volt a szép irásmű szerzője. Egy hosszabb lélekzetű írásműnél, pl. a regénynél még megtörténik, hogy egészen ismeretlen ember is egy csapásra kedveltté és népszerűvé tudja tenni a nevét. De egy általános, nagy, széleskörű népszerűségről, csak a színészetnél lehet szó. Ezt az előnyét a színpadi művészetnek az egyéb művészetekkel szemben nem lehet teljesen a személyi hiúság javára könyvelni. Mert igaz ugyan, hogy az igazi művészet önmagában éli ki magát, éltetője nem egyedül a külső megbecsültetés, de viszont a népszerűség a maga serkentő erejével — mindaddig míg általa el nem bízza magát a művész — sokban járul hozzá a fejlődés fokozásához, a produktivitás minél tökéletesebbé öregbítésére. . Színházi Lapok -------------------------------------------« Beszámoló az elmúlt hétről (A diadalmas asszony.) Az elmúlt hetet teljesen kitöltötte Csajkovszky gyönyörű operettje: A diadalmas asszony, mely határozottan nagy sikert aratott. Maga a cselekmény: az egyszerű cselédleányból a hatalmas cárnővé lett Katalin története, átszőve humoros mozzanatokkal, elegendő lenne a legteljesebb siker eléréséhez, hátha még hozzájárul oly elragadó zene, mint Csajkovszkyé. Klein József, a zene összeállítója kitűnő munkát végzett, amikor a nagy orosz zeneszerző egyes műveit stílszerűen alkalmazta az operett követelményeihez. Magának a darabnak nagyszerű kvalitásaihoz méltóan párosult annak miskolczi előadása. A direktor áldozatkészsége lehetővé tette, hogy Lóránt Vilmos külsőségekben is kifogástalan munkát végezzen. Ezúttal külön meg kell dicsérnünk hangsúlyozottabban a zenekart, mely Donáth Lajos avatott keze alatt a lehető leghívebben interpretálta a nagy orosz komponista gazdagmelódiájú muzsikáját. A szereplők valamennyien legszebb emlékeik közé tehetik el A diadalmas asszony-beli szerepeiket. Az előadás középpontjában most is, mint mindig, ha játszik, Koronkay Rózsi állott. A színészileg is hatalmas feladatot, cselédből a legmagasabb polcra eljutó a nő megjátszását bravúrosan oldotta meg. Amily naiv és egyszerű volt, mint parasztleány, éppen olyan fenséges és előkelő tudott lenni, amikor a szerencse szárnyain a cári palotába eljutó Katalint játszotta. Éneke, tánca, toalettjei egyaránt méltók a legnagyobb dicséretre. A másik fő női szerepet Bellák Aranka rendkívül kedvesen és temperamentumosan játszotta és táncolta el. Behízelgő hangja külön dicséretet érdemel. Egy jelenetében is fel tudott tűnni Vécsey Ilona, aki a jósnőt alakította kitünően. A férfiak közül Tarnay Béla Mehcsikoff szerepében ismét hódítóan elegáns megérdemelte a tapsokat. Meleg hangján gyönyörűen csendültek fel Csajkovszky melódiái. Érczkövy László, a közönség kedvence, ismét gyarapította sikereit a sokoldalú titkosrendőr szerepében. Táncai most is boszorkányosan ügyesek voltak. Szirmai Vilmos a részeges tábornok szerepéből kabinetfigurát csinált és gyakran megkacagtatta a közönséget. A cárt Benkő Miklós kitünően játszotta kisebb szerepekben Gáspár Jenő és Balassa János teljesen megfeleltek. Általában elmondhatjuk, hogy A diadalmas asszony miskolci előadása méltó volt azokhoz a produktumokhoz, amelyekhez Sebestyén Géza társulata már hozzászoktatott. t. i. Nagyságos Asszonyom, Lóránt Vilmos, a kedvelt főrendező, hazaérkezett ötnapos budapesti útjáról. A fővárosban időzése alatt megnézte, az összes újdonságokat, meglátogatta a színházi ügynökséget és minden megvehető darab előadási jogát megszerezte, ama felhatalmazás alapján, mellyel a jó Sebestyén direktor úrnak bocsájtotta. — És mit beszél Lóránt a pesti élményeiről? — Mindenekelőtt azt panaszolja, hogy elfogyott a pénze. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy sok pénzt költött. Tudniillik Pestre menni s ott napokig tartózkodni, amúgy is rengeteg pénzbe kerül s ritkán történik meg, hogy vidékről felrándult színészember onnan, akár egy fillért is visszahozzon. Éppen ezért nem is vitt magával sok pénzt. (Vitt volna bizt, ha lett volna. A szerk.) A látottakról egyébként nem a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott. A legjobban „A kék postakocsi” c. operett tetszett neki, amelyet a Várszínház játszik. A „Rózsaleány“ miskolczi előadását nem javasolja, mert a darab pikáns volta miatt legfeljebb csak éjszaka lehetne adni, azt pedig a műsortervezet alakulása szinte kizárja. Éjjel ugyanis nem lehet operettet adni. Hogy mégis mely operetteket kötötte le, azt majd a műsorból fogja a közönség megismerni. — De én most szeretném tudni! — Igen, hát akkor olvassa el figyelmesen a lap hírrovatát, abban megtalálja a darabok címeit, igaz ugyan, hogy szereposztással még nem szolgálhatok. — Hát még mi újság van a színház körül ? — Rácz Ada, a bájos primadonna szabadságáról, melyet különböző helyeken töltött, a legjobb hangulatban, friss munkakedvvel hazaérkezett és már meg is kezdte a próbákat a „Szépasszony kocsisa“ ból, amelynek egyik szubrett szerepét játssza. — Milyen újdonságokra készülnek? — Erre nem felelek. Hanem talán beszélek arról, hogy mely reprizek színrehozatala van tervbe véve a közeljövőben. Két cuki darab. Az egyik a Gyurkovics leányok Pártos Klárikával Mici szerepében, a másik a Heidelbergi diákélet ugyancsak Pártos Klárival és Harasztos Gusztávval, előbbi Katinkát, az utóbbi a herceget játssza. — Más újságot mit tud még ? — Egy nagyon kedveset. Sándor István, a talentumos fiatal naturburs betegségéből felépült és visszatért a színházhoz. Legközelebb már fel is lép s így újra tapsolhatnak neki a hívei. — Igazak azok a pletykák, amelyekről annyit beszélnek a színház körül a színházról? — Nem tudom, mikre gondol, de arról meg lehet győződve, hogy ha a nyilvánosság elé tartoznának, én lennék az első, aki elmesélném azokat. A jövő mindenesetre választ adhat a sok kérdésre, amelyre most nem felelhetek, mert a büffében vár rám egy hölgy, akinek nevét azonban nem árulhatom el, tehát találja el, hogy ki az. A viszontlátásra! M-------------------- ----------------------------------- 2 ------------------------1»