Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-05-28 / 52. szám

KM cm a dunaparton, csütörtök, máj. 28. Először : Nagy Hurdle-verseny, lovagolva 10 Jokey 3 Voltigeur­e's 4 hölgy által, melyben a lovagok és lovagnők lovaikkal a legnehezebb ugrásokat különféle akadályok felett fognak véghez vinni. — Blücher iskola-ló, lova­golja SCHUMANN GUSZTÁV úr. — Nagy tréfás jelenet egy ló mint kintornász által, melynek zenélése után Emir az arab fehér mén polkát fog táncolni. — Az akadémiai ugrások előadja a társaság 12 gyermeke. — Troubadour arab fehér mén, a magasb iskolában lovagolja LOISSET ADELINE asszony. BATTY TAMÁS úr a páratlan oroszlánszeliditő, 5 idomított orosz­­lá­n­a­­­v­a­l egy díszes ketrecben fogja magát láttatni. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Holnap nagy előadás. Vasárnap május 31-én két előadás­­m az első 4 órakor, a második 7 órakor kezdődik. Az első előadásban: BRT­T TAMÁS úr a páratlan oroszlánszelidítő,­­ idomított orosz­­lá­n­a­i­v­a­l egy díszes ketrecben fogja magát láttatni. A második előadásban: STECKEL SÁNDOR úr, a londoni Kristál palota ideiből ismert nagyhírű művész, a­ki a magasabb testgyakorlat szakából csodálatos, a hihetetlennel ha­táros­­­t még soha sem látott műveleteket, és pedig óriási légugrásokat az egész Cirkuson keresztül fog véghez vinni. Nagy Hurdle-verseny, lovagolva 10 Jokey 3 Voltigeur és 4 hölgy ál­tal, melyben a lovagok és lovaknők lovaikkal a legnehezebb ugrásokat külön­­féle akadályok felett fognak véghez vinni. RENZ E. igazgató M­ulatsagok el mai napon. A budai Rudasfürdő sétányán bL.n­éi­kül, — Gloss és HÖSS közkedvességü magyar és német nép­zenetársasága, — a hires bécsi komikus Schulz és Pfann­assz. s Kindler zongorász közreműködése mellett. Vfk­stdifTPt UJ kioszk előtt. Kecskeméty Károly nemzeti V dl UMlgOl. Zenetársaságának estélye. Kezdete 4 órakor délután. Vfa ItrnCzlán Vendéglő a szénatéren. Patikárus testvérek lYöl UlUo­ld.il. nemz. zenetársaságának estélye. Kezdete 8 órakor. A szentpétervári színészi képezde. Ez intézetet még II. Katalin cárnő alapí­totta , de teljes és célszerű rendezést csak 1825 ben nyert I. Miklós cár uralkodása alatt, ki annak igazgatását Guedeonovra bízta. Gue­­deonovot úgy lehetett tekinteni, mint teljhatal­mú miniszterét az összes orosz színházaknak, ki 25 évi pályája alatt a nemzeti művészi ele­mek képezésére, Francia- és Olaszországból szerzi meg a legalkalmasabb képző tanárokat. A szentpétervári színészi képezdében min­den a színművészeti pályára megkívántató ta­nulmány előadatik : dramaturgia, zene­tudo­mány , történet, bölcsészet, nyelvek s minden egyéb szükséges tantárgyak,a diszletfestésig, és öltözéktanig. Az intézet növendékeit alapitmá­­nyi költségen nevelik. Az intézetbe 9—13 éves, többnyire árvákat vesznek föl. De vannak olya­nok is, kik saját költségükön élvezik a tanítást, s nincsenek az intézetben. 1834-ben az intézet számára új házat építet­tek , s az alapítványt a cár nagyobbította , úgy, hogy a színészi képezdében most mintegy 300 mindkét nembeli növendék tanul. A növendékek úgyszólván zsenge korukban vézetvén az intézetbe, az ott töltött sok év alatt fontos, komoly és alapos neveltetésben része­sülnek, a szó szoros értelmében. Az intézetben szigorú rend és erkölcsi fe­gyelem uralkodik. Különösen a leányok kolostori nevelési rendszer alatt állnak. Idegenek csak különös felügyelet mellett látogathatják őket. Esténként párosan a felügyelőnök kíséreté­ben mennek a színházba, s szép látni, midőn ifjak, és fiatal katonatisztek, Thália ez ártatlan csemetéihez tiszteletteljesen közelednek, s cse­megékel és virágbokrétákkal ajándékozzák meg. A szentpétervári színészi képezdéből kike­rült egyének nincsenek a színészi pálya bizony­talan jövőjének oda dobva. Végzett tanulmá­nyaik után, az igazgatóság felosztja őket az orosz színpadoknál, képességük mértéke sze­rint drámai vagy operai szakmákban, avagy a zene- és énekkarhoz. A mindkét nemű táncnö­vendékek teljes szabadsággal rendelkezhetnek ugyan saját sorsuk fölött, de a nyert komoly nevelés egyik fó eredménye, hogy az orosz táncnövendékek erkölcsi viselete ellen kevés lehet a kifogás. E képezdei nevelésnek tulajdonítható az orosz színészek tiszteletreméltó állása. A leg­fényesebb társaságok is szívesen fogadják kö­rükbe hazájuk művészeit. E színészi képezdében neveltetnek azon bá­jos és erényes, de alant született művésznők, kiket az ország gazdag, régi és ragyogó család­jainak fiai — a családok szokásos neheztelése nélkül — oltárhoz vezetnek, s midőn az egy­szerű művésznő fejére a hercegi és grófi koro­nát helyzik, egyszersmind ódon családjaik törzs­fájába , fiatal, erőteljes és gyönyörű ágat ol­tanak. ---------------------­ Bepillantás a képtárlatba. Ajun. 13-ig látható kiállítása 116-ik A vásárra jövőknek ajánljuk megtekinté­sét. Van néhány csinos kép ott, melyben el­gyönyörködhetnek. A termek reggeli 9 órától d. u. 4-ig minden köznap nyitvák, ünnepnapon d. e. 10-től 4-ig. A kiállított 50 kép névsorát közöltük, most csak néhány hazai műre figyelmeztetjük ol­vasóinkat. Ott vannak: Than Mór „Újoncozási jelenete“, mely­ről a tavalyi műlap készült. Egyik legsikerül­tebb színgazdag és életteljes kép. „Zrínyi Ilona Munkács várában“ című idei műlap próbanyomata. Ez a geniális Mada­rász Victor olajfestvénye után van készítve. Tiszta rajz a párisi Charpentier intézetéből. Markó Ferenc tájképei közt legjobb az „Eszményi tájkép.“ Földszakadékok közt pa­tak zuhog, alant tóvá terül, s benne nő fürdik. Ez a tárgy, K­u­r­g­­ (Budán) történeti képet festett. Fő­­alakja „Kottari Ilon“ Erzsébet királyné ud­varhölgye, a mint a magyar koronát Visegrád­­ról V. László számára elrabolja. A tárgy jobb mint a kidolgozás. A jégtől zajló Duna part­ján egy csalnak, benne négy harcos és egy szerzetes. Kottari Ilona épen nyújtja nekik a partról a koronát, visszanéz s maga is készül belépni. A cselekvény fontossága nincs eléggé megvilágosítva az arcok erős kifejezése által. Még Ilona arcán sem látszik a félelem, megdöb­benés, vagy lelki furdalat. Orlai „Szent Cziczellét“ festett, mely szép mű , Kovács Mihály egy madonnát, s Ku­­b­i­n­y­i Ágoston múzeumi igazgató arcképét. Három nő ecsetjével is találkozunk e tár­laton. Ezek: Lariss Hermin, Garay Ka­­milla, és Machik Mária. A két utóbbi­­ magyar hölgy, L a r i s s H. „Morvaországi tájképe“ csinos látvány. A nagy fák közti ház, a borúll ég, alatta a fény és árny váltakozása, s a felhő csoportok jól sikerültek. Machik Mária „arcképe“ él. Egy fiatal lányt festett, mely ifjúság és vidorságtól moso­lyog. E képirónő igazi tehetség, s sokkal mél­tóbb a közönség méltánylatára, mint a beszély és vers­ e­n­t­ó n­ő­k legnagyobb része. Garay Kamilla tájképén romokkal ko­szorúzott hegy látható. Tíz éve, hogy e műegylet fennáll. Ez alatt 473 darab képet vett meg, melyeknek összes értéke 102,182 frt 55 kr. Magánosak 206 dara­bot vettek meg 34,174 frt 85 krig. Nem valami nagy lendület ugyan, de jobb a semminél. A „képzőművészek társulata“ is maholnap megnyitja kiállításait. Ez csak hazai festőktől ell­t ki és vesz képeket. Orlai — e tárlat számára — „Attila halá­lán“ dolgozik. Than Mór pedig az „Ember tragoediájából“ vett képeken. A közönség részvéte is ébred e hasznos és gyönyörködtető társulat iránt. Az alapító tag 200 frtot, a részvényes évenként 10 frtot fizet, s ezért gyönyörű albumot kapunk a kiállítások legszebb képei után. Csak mielőbb és minél jobban nyissák meg az első műtárlatot. --------í a------­ I­ollósy Kornélia Sopronyban. Kanizsáról a tisztelt művésznő, mint írtuk Grácon és Bécsújhelyen keresztül e hó 20-án

Next