Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-08-04 / 119. szám

Előfizetést egy és két hóra folyvást elfogadunk; egy hóra helyben 1 frt, vidékre 1 frt 40 kr; két hóra helyben 2 frt, vidékre 2 frt 80 kr. Gyulai a kérvényről. (Vége.) „A pénztár új, szükségfölötti s haszon nél­kül csupán a számot szaporító tagok szerződte­tése által kimerítve“ — folytatják Reviczky és társai. — A kérvényhez nem lévén a vádpon­tokat igazoló emlékirat mellékelve, nem tudja az ember, kik e haszontalan, szükségfölötti ta­gok ? operaiak-e vagy drámaiak ? Az operához nem értvén, nem szólhatok hozzá. Hogy a drá­mai tagok közt új, szükségfeletti, haszontalan tagok volnának, nem vettem észre. Egyébiránt az a felfogástól is függ. S mit jelent a pénztár kimerítése ? Azt-e, hogy Radnótsáy túl ment a rendes budgeten, többet költött, mint a­hogy szabad lett volna, zavarba hozta a színházi pénz­ügyet? Vagy csak azt, hogy mindazt kiadta, mit kiadnia szabad volt, bár nem helyesen, s nem takarított meg semmit, holott valamit meg­­takaritnia lett volna kötelessége ? Nem tudom, de ha tudnám, sem szólhatnék hozzá, mert nem ismerem a szinház budgetjét s átalában semmi­nemű pénzügyi positiv adatom nincs. A kér­­vényzők hihetőleg birtokában vannak mindazon adatoknak, melyek e vádpontot támogatják. Reményi Ede alkalmasint, mihelyt Olaszország­ból hazajött, első gondja volt, hogy megvizs­gálja a színház pénzügyi állását. Szegfi Mór a szerkesztéstől fenmaradt idejét szintén az ada­tok kikutatására fordította, így Udvardy Vince, Színi Károly, Vajda János urak. Kár, hogy nem közölték adataikat az illető helyen, így nagyon hiányos eljárásuk, mert semmit sem igyekeznek bebizonyítani. Azt hiszem, hogy Reményi Ede nagyon hibáztatná eljárásomat, ha minden biz­tos adat nélkül csak úgy egyszerűen meggondo­latlanul bevádolnám a közönség előtt, hogy ál­tala a Petőfi-szoborra gyűjtött pénzösszeg nem biztos helyre van kiadva kamatra, a­miről sem­mit sem tudok. Miért másokkal azt tenni, mit nem akarunk, hogy ők velünk tegyenek. „Az igazgatásba oda nem illő befolyások elharapózva“ — mond ismét a kérvény. Ez megint sok mindent jelenthet: számos vissza­élést, botrányt, melyeket nem véleményeknek, okoskodásoknak, hanem szintén adatoknak kell igazolniok. Én e vádhoz sem szólhatok. Nem vagyok beavatva az igazgatás és színfalak tit­kaiba. Lonkay, Riedl Szende, Hegyi Gyula, Reményi Károly hihetőleg legtöbb felvilágosí­tást adhatnak e tekintetben ; lehet, hogy nekik elég idejök van a színfalak közé, a próbákra ki­s bejárni. Szabados János, ki tudtomra Sze­geden lakik, alkalmasint itt ügynököt tart, ki öt mindenről értesíti, mi a függönyök mögött történik, így a többi kérvényző urak is bizo­nyosan egy csoport adatot halmoztak össze e vádjoknak a szükség esetében támogatására. Kár, hogy a kérvényhez nem csatolták ez ada­tokat, így vádjuk csak nagy általánosság, mely nem bizonyít, hanem épen bizonyításra szorul. „Az aesthetikai szempontok elhanyagolva“ — folytatja a kérvény. E vád is meglehetős homályos. Azt teszi-e, hogy színházunk igazga­tásában az üzleti szempont túlnyomóbb az aesthe­tikainál, vagy hogy átalában aesthetikai szem­pontról szó se lehet? Sajnálom, hogy nem ve­hetem ki tisztán a vádat, mert legalább egy részben hozzá szólanék. De egy megjegyzést még­sem nyomhatok el. Ha végig tekint az em­ber a kérvényzők során, alig van egynéhány, kinek aesthetikai szempontjáról tud valamit a világ. Én legalább Oldal, Eltér, Kulifay, Kul­csár, Király stb. aesthetikai nézeteinek még hí­rét se hallottam. A­kikét ismerem is, annyira különböznek egymástól, hogy nem okosodha­tom ki, úgy együtt minő aesthetikai nézetek uralmát követelik a kérvényzők. Dobsa és Zila­­hy dramaturgiai szempontjai nagyon különböz­nek egymástól, ezt mindenki tudhatja, ki a „Szent­ István“ című dráma fölötti vitákat ol­vasta. Zilahy Moliére Tartuffejét gyenge műnek tartja, hibáztatta az igazgatót, hogy miért adatja épen ezt a Moliére vígjátékai közül. Nem hi­­szem,T hogy pártosnár Riédi, vagy Hegyi Gyula, csak a classicismus híréért is. Mi a kérvényző­ zenekritikusokat illeti, természetesen, mint lai­­cus, nem szólhatok szempontjaikról, de annyit észrevehettem én is, hogy meglehetős követke­zetlenek. Ábrányi saját lapjában egykor keveset tartott Reményi művészetéről, most egekig emeli. Minő aesthetikai szempontok ezek ? --------------------­A színpadi szellem­ek régebben.­ ­ Ez újabban fölelevenített találmányról a „P. H.k“ a következő érdekes sorokat hozza : A színpadszellem alakjairól, melyek a jövő héten Berlinben is bemutattatnak, egy on­­nani levelező a következőleg emlékszik meg . A találmány elsőségi joga felett sok kételyt le­het támasztni, mert a 18-dik század története sokféle szellem­idézéssel van tele, melyek na­gyon valószínűleg hasonnemű készletek által lettek eszközölve. Az elhirhedt Cagliostron kí­vül, ki Párisban az előkelő világot mystificálta, Schröpfer a német szellemidéző, egy megbu­kott lipcsei kocsmáros, nagyban feltűnt. Ez utóbbi a többi között a kurlandi herceg dres­­dai palotájában, több főúr jelenlétében megje­­lenteté a chevalier de Saxe szellemét, minél csak azon feltételt kötötte ki, hogy a jelenle­vők közül senki egy szót se szóljon és készle­teihez ne nyúljon. A fenmaradt jelentések sze­rint az előadás a hg magán színpadán történt. A terem és színpad egészen sötét volt, s csak halvány szürkület által világíttattak. A színpad hátteréről emelkedett fel az elhunytnak csaló­dásig hű alakja. Elhalt rokonát látva a hg, tom­pán felkiáltott, mire a szellem kiterjeszté kar­jait és megindult hangon panaszkodott a halot­tak nyugalmának megsértése miatt. E szavak oly hatással voltak, hogy a hg felkiáltott, ájul­­tan rogyott le, majd felugrott és kardját ki­húzva a szellemnek futott. Kezét ekkor villany­ütés érte, a kard kihullt, a szellem eltűnt, s Schröpfer a hgnek szemrehányást tett, hogy megharagította a szellemeket. Ez egyén mint csaló csak később álcáztatott le, és Lipcse mel­lett pisztolylövéssel végezte ki magát.­­ Kész­letei, tanítványa Bischofwerder tánok kezei kö­zé jutottak, ki II. Frigyes Vilmos porosz ki­rályra e készletek által nem kis hatást tett. A könnyelmű Liechtenau grófnő palotájában sok ily előadás történt, feltüntették Cäsar, Leibnitz majd a király s Liechtenau elhunyt fia gróf Mark szellemét, kit nagyon szeretett. E szemfény­vesztés annyira hatott a királyra, hogy több­ször elájult s ennek hatalma által az udvari párt azt tette vele, a mit akart. Berlinben még csak nehány évvel ez­előtt a király egy volt háziszolgája élt, ki e szemfényvesztésnél szin­tén közreműködött. Erről azonban mélyen hall­gatott, csak legközelebbi rokonaival, kik Ber­linben most is élnek, gyanittatá, hogy félelmes eskü köti. Halála előtt többféle iratot semmisí­tett meg, mik valószínűleg előbbi csalásaira vo­natkoztak. Haláláig tekintélyes nyugdíjat élve­zett, mely előbbi állásával nem állt arányban. Színházi hírek. — Gounod „Faust“-ja, a roppant gépe­­zeti előkészületek miatt csak e hó közepe táján kerülhet színre. — A Feleki-pár tegnapelőtt utazott Keszthelyre, hol Szuper Károly társulatánál né­hány vendégszerepet adnak. —■ A nemzeti színház közönsége gyak­ran panaszkodott és méltán, hogy a színház nincs elég jól világítva. Oka ennek az volt, hogy a cső, mely a légszeszt a színházba ve­zette, igen szűk volt, s ha nagyobb világításra volt szükség, nem mehetett keresztül rajta ele­gendő légszesz. Az igazgatóság e bajon is se­­gítni kívánván, éj s a réginél terjedelmesebb vezető csövekről gondoskodott. E csöveket illető helyükre már berakták, s így ezután olyan vi­lágítást használhatnak, a milyenre szükség — leend. — Gondoskodva lesz a színpadnak fölül­ről való világításáról is. — Tóth József szabadságidejének letelte után, tegnapelőtt lépett föl először a „Bánya­­rém“-ben. — Prielle Cornélia asszony föllépte hol­­naputánra van kitűzve. —­ A nemzeti színháznál egy régi vígjá­tékra készülnek, melyet Fáncsy halála óta nem lehetett előadni. Címe: „Nem és hivatalom.“ -------«SS«®#------­ A pesti kir. gymnasium zárü­nnepélye. (V—r—g.) A helybeli kir. főgymnasium zár­ünnepélyén, mely jul. 30-án tartatott meg — kevés vendég gyűlt össze. Oka tán az , hogy nem eléggé tudósiták a közönséget, s mi is csak a véletlennek köszönhetjük, hogy részt vehetünk. — Örömmel írjuk e tudósító sorokat, ha meggondoljuk, mily lelkes pillanatokat kell fölfrissítenünk. A gymnasium derék igazgatójának, dr. Rö­mer Floris­nak beszédéből értesülünk, hogy Besze János hazánkfia 8, dr. Römer pedig 4 db arany pályadíjt tűzött ki, a következő tétel kidolgozására: „Milyen volt Mátyás korának műveltségi állapota?“

Next