Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-08-04 / 119. szám
Előfizetést egy és két hóra folyvást elfogadunk; egy hóra helyben 1 frt, vidékre 1 frt 40 kr; két hóra helyben 2 frt, vidékre 2 frt 80 kr. Gyulai a kérvényről. (Vége.) „A pénztár új, szükségfölötti s haszon nélkül csupán a számot szaporító tagok szerződtetése által kimerítve“ — folytatják Reviczky és társai. — A kérvényhez nem lévén a vádpontokat igazoló emlékirat mellékelve, nem tudja az ember, kik e haszontalan, szükségfölötti tagok ? operaiak-e vagy drámaiak ? Az operához nem értvén, nem szólhatok hozzá. Hogy a drámai tagok közt új, szükségfeletti, haszontalan tagok volnának, nem vettem észre. Egyébiránt az a felfogástól is függ. S mit jelent a pénztár kimerítése ? Azt-e, hogy Radnótsáy túl ment a rendes budgeten, többet költött, mint ahogy szabad lett volna, zavarba hozta a színházi pénzügyet? Vagy csak azt, hogy mindazt kiadta, mit kiadnia szabad volt, bár nem helyesen, s nem takarított meg semmit, holott valamit megtakaritnia lett volna kötelessége ? Nem tudom, de ha tudnám, sem szólhatnék hozzá, mert nem ismerem a szinház budgetjét s átalában semminemű pénzügyi positiv adatom nincs. A kérvényzők hihetőleg birtokában vannak mindazon adatoknak, melyek e vádpontot támogatják. Reményi Ede alkalmasint, mihelyt Olaszországból hazajött, első gondja volt, hogy megvizsgálja a színház pénzügyi állását. Szegfi Mór a szerkesztéstől fenmaradt idejét szintén az adatok kikutatására fordította, így Udvardy Vince, Színi Károly, Vajda János urak. Kár, hogy nem közölték adataikat az illető helyen, így nagyon hiányos eljárásuk, mert semmit sem igyekeznek bebizonyítani. Azt hiszem, hogy Reményi Ede nagyon hibáztatná eljárásomat, ha minden biztos adat nélkül csak úgy egyszerűen meggondolatlanul bevádolnám a közönség előtt, hogy általa a Petőfi-szoborra gyűjtött pénzösszeg nem biztos helyre van kiadva kamatra, amiről semmit sem tudok. Miért másokkal azt tenni, mit nem akarunk, hogy ők velünk tegyenek. „Az igazgatásba oda nem illő befolyások elharapózva“ — mond ismét a kérvény. Ez megint sok mindent jelenthet: számos visszaélést, botrányt, melyeket nem véleményeknek, okoskodásoknak, hanem szintén adatoknak kell igazolniok. Én e vádhoz sem szólhatok. Nem vagyok beavatva az igazgatás és színfalak titkaiba. Lonkay, Riedl Szende, Hegyi Gyula, Reményi Károly hihetőleg legtöbb felvilágosítást adhatnak e tekintetben ; lehet, hogy nekik elég idejök van a színfalak közé, a próbákra kis bejárni. Szabados János, ki tudtomra Szegeden lakik, alkalmasint itt ügynököt tart, ki öt mindenről értesíti, mi a függönyök mögött történik, így a többi kérvényző urak is bizonyosan egy csoport adatot halmoztak össze e vádjoknak a szükség esetében támogatására. Kár, hogy a kérvényhez nem csatolták ez adatokat, így vádjuk csak nagy általánosság, mely nem bizonyít, hanem épen bizonyításra szorul. „Az aesthetikai szempontok elhanyagolva“ — folytatja a kérvény. E vád is meglehetős homályos. Azt teszi-e, hogy színházunk igazgatásában az üzleti szempont túlnyomóbb az aesthetikainál, vagy hogy átalában aesthetikai szempontról szó se lehet? Sajnálom, hogy nem vehetem ki tisztán a vádat, mert legalább egy részben hozzá szólanék. De egy megjegyzést mégsem nyomhatok el. Ha végig tekint az ember a kérvényzők során, alig van egynéhány, kinek aesthetikai szempontjáról tud valamit a világ. Én legalább Oldal, Eltér, Kulifay, Kulcsár, Király stb. aesthetikai nézeteinek még hírét se hallottam. Akikét ismerem is, annyira különböznek egymástól, hogy nem okosodhatom ki, úgy együtt minő aesthetikai nézetek uralmát követelik a kérvényzők. Dobsa és Zilahy dramaturgiai szempontjai nagyon különböznek egymástól, ezt mindenki tudhatja, ki a „Szent István“ című dráma fölötti vitákat olvasta. Zilahy Moliére Tartuffejét gyenge műnek tartja, hibáztatta az igazgatót, hogy miért adatja épen ezt a Moliére vígjátékai közül. Nem hiszem,T hogy pártosnár Riédi, vagy Hegyi Gyula, csak a classicismus híréért is. Mi a kérvényző zenekritikusokat illeti, természetesen, mint laicus, nem szólhatok szempontjaikról, de annyit észrevehettem én is, hogy meglehetős következetlenek. Ábrányi saját lapjában egykor keveset tartott Reményi művészetéről, most egekig emeli. Minő aesthetikai szempontok ezek ? --------------------A színpadi szellemek régebben. Ez újabban fölelevenített találmányról a „P. H.k“ a következő érdekes sorokat hozza : A színpadszellem alakjairól, melyek a jövő héten Berlinben is bemutattatnak, egy onnani levelező a következőleg emlékszik meg . A találmány elsőségi joga felett sok kételyt lehet támasztni, mert a 18-dik század története sokféle szellemidézéssel van tele, melyek nagyon valószínűleg hasonnemű készletek által lettek eszközölve. Az elhirhedt Cagliostron kívül, ki Párisban az előkelő világot mystificálta, Schröpfer a német szellemidéző, egy megbukott lipcsei kocsmáros, nagyban feltűnt. Ez utóbbi a többi között a kurlandi herceg dresdai palotájában, több főúr jelenlétében megjelenteté a chevalier de Saxe szellemét, minél csak azon feltételt kötötte ki, hogy a jelenlevők közül senki egy szót se szóljon és készleteihez ne nyúljon. A fenmaradt jelentések szerint az előadás a hg magán színpadán történt. A terem és színpad egészen sötét volt, s csak halvány szürkület által világíttattak. A színpad hátteréről emelkedett fel az elhunytnak csalódásig hű alakja. Elhalt rokonát látva a hg, tompán felkiáltott, mire a szellem kiterjeszté karjait és megindult hangon panaszkodott a halottak nyugalmának megsértése miatt. E szavak oly hatással voltak, hogy a hg felkiáltott, ájultan rogyott le, majd felugrott és kardját kihúzva a szellemnek futott. Kezét ekkor villanyütés érte, a kard kihullt, a szellem eltűnt, s Schröpfer a hgnek szemrehányást tett, hogy megharagította a szellemeket. Ez egyén mint csaló csak később álcáztatott le, és Lipcse mellett pisztolylövéssel végezte ki magát. Készletei, tanítványa Bischofwerder tánok kezei közé jutottak, ki II. Frigyes Vilmos porosz királyra e készletek által nem kis hatást tett. A könnyelmű Liechtenau grófnő palotájában sok ily előadás történt, feltüntették Cäsar, Leibnitz majd a király s Liechtenau elhunyt fia gróf Mark szellemét, kit nagyon szeretett. E szemfényvesztés annyira hatott a királyra, hogy többször elájult s ennek hatalma által az udvari párt azt tette vele, a mit akart. Berlinben még csak nehány évvel ezelőtt a király egy volt háziszolgája élt, ki e szemfényvesztésnél szintén közreműködött. Erről azonban mélyen hallgatott, csak legközelebbi rokonaival, kik Berlinben most is élnek, gyanittatá, hogy félelmes eskü köti. Halála előtt többféle iratot semmisített meg, mik valószínűleg előbbi csalásaira vonatkoztak. Haláláig tekintélyes nyugdíjat élvezett, mely előbbi állásával nem állt arányban. Színházi hírek. — Gounod „Faust“-ja, a roppant gépezeti előkészületek miatt csak e hó közepe táján kerülhet színre. — A Feleki-pár tegnapelőtt utazott Keszthelyre, hol Szuper Károly társulatánál néhány vendégszerepet adnak. —■ A nemzeti színház közönsége gyakran panaszkodott és méltán, hogy a színház nincs elég jól világítva. Oka ennek az volt, hogy a cső, mely a légszeszt a színházba vezette, igen szűk volt, s ha nagyobb világításra volt szükség, nem mehetett keresztül rajta elegendő légszesz. Az igazgatóság e bajon is segítni kívánván, éj s a réginél terjedelmesebb vezető csövekről gondoskodott. E csöveket illető helyükre már berakták, s így ezután olyan világítást használhatnak, a milyenre szükség — leend. — Gondoskodva lesz a színpadnak fölülről való világításáról is. — Tóth József szabadságidejének letelte után, tegnapelőtt lépett föl először a „Bányarém“-ben. — Prielle Cornélia asszony föllépte holnaputánra van kitűzve. — A nemzeti színháznál egy régi vígjátékra készülnek, melyet Fáncsy halála óta nem lehetett előadni. Címe: „Nem és hivatalom.“ -------«SS«®#------ A pesti kir. gymnasium zárünnepélye. (V—r—g.) A helybeli kir. főgymnasium zárünnepélyén, mely jul. 30-án tartatott meg — kevés vendég gyűlt össze. Oka tán az , hogy nem eléggé tudósiták a közönséget, s mi is csak a véletlennek köszönhetjük, hogy részt vehetünk. — Örömmel írjuk e tudósító sorokat, ha meggondoljuk, mily lelkes pillanatokat kell fölfrissítenünk. A gymnasium derék igazgatójának, dr. Römer Florisnak beszédéből értesülünk, hogy Besze János hazánkfia 8, dr. Römer pedig 4 db arany pályadíjt tűzött ki, a következő tétel kidolgozására: „Milyen volt Mátyás korának műveltségi állapota?“