Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-09-18 / 162. szám
A színházi ügyekről. (Vége.) Nem lehet célom a nemzeti színház operai tagjainak tehetségét és működését egyenként bírálat alá vennem, csupán azt akarom constatkrozni, hogy minden operai szakma (a hőstenor kivételével) be van töltve, úgy amint viszonyaink közt kívánhatjuk, és hogy az operai személyzet annyira szaporítva van, miszerint a műsorba is eddig nem eszközölhetett változatosságot lehet behozni. Operánknak csaknem valamennyi tagja külföldön is ismeretes és tiszteletreméltó hírnévben áll, csaknem valamennyien részint külföldön már szerződtetve, részint külföldi meghívások birtokában lévén. Ismételve kérdezem tehát, honnét ezen elégedetlenség a journalistikában és közönségben, és nem bírok egyéb kielégítő válaszra akadni, minthogy a pesti közönség rendkívül el van szoktatva az itt vendégszereplett világhírű külföldi művészek által s a nemzeti színház operai tagjait megítélvén, azon mértéket használja irányukban , amely csak oly művészi nagyságok irányában alkalmazható,mint például Viardot Grazzia, Charton Demeur, Artet, Lagrange, vagy Stégert, Ander, Graziani, Beck stb. stb. Nem vitatjuk hogy vannak Európa egyik vagy másik színházában mindig énekesek és énekesnők, akik a netalán üresen álló szerepkörök és szakmák betöltésére alkalmasak lennének s más színházaknál nem is igen szokott megtörténni, hogy mint mi például, egy évig legyen oly tenoristának hiányában, aki nélkül a leglátogatottabb és legkedveltebb dalműveket adni teljes lehetetlenség. Úgy, de a német, francia és olasz színházak székhelyről is szerződtethetnek operai tagokat, miután a német, francia és olasz nyelveket minden műveit művész okvetlenül beszéli, míg mi magyarok , e tekintetben merőben a vidékre vagyunk szorítva , amely pedig oly művészekben, akik a pesti közönség igényeit kielégíteni képesek volnának — mint tudva van — nem bővelkedik. Hogy a nemzeti színház operai tagjait külföldiekkel lehessen pótolni, az mindig csak véletlen eset, mert nem mindegyik szánja el magát egy vagy két évi szerződésért megtanulni egy előtte egészen ismeretlen és magában rendkívül nehéz nyelvet, amelynek másutt semmi hasznát nem veheti többé. Az előrebocsátottakból önkényt következik, hogy itt nem igen lehet választás több mint két eset közül. Vagy ne követeljük hogy a külföldről szerződtetett tagok minden szerepet mélhatlanul magyar nyelven énekeljenek. Vagy ha a nemzetiség magas piedestáljára állván, azt követeljük, akkor érjük be oly operával , aminőt a viszonyok s a szinház anyagi ereje megengednek. Huszár Imre tek. Garrick előadása sok előnynyel birt Barryé fölött, de B.-nek is voltak mély hatású jelenetei. A közönség mindkettőt csodálta, a kritika pedig ily két epigrammal örökítette : A két Learhoz. A város küönböző dicséretet Mond a kétféle Lear király felett: Barryt elárasztja éljeneivel, Garrick-et egyedül könnyeivel. A másik: Király — nem, minden íze egy király . Mikor Barry, mint Lear megjelen: Ám Garrick játéka más egészen : Nála minden íz egy Lear király. ------gVÖ------ Régiekről. (Emlékek.) (tb.) Londonban 1856-ban Garrick és Barry — Lear király szerepében versenyez* 4*. * Bartha és Katzianer a budai színpadon. Katzianer a hannoverai udvari színház jeles művésze volt. Pesti születésű lévén, a budai magyar színpadon is föllépett „Rolla halában“ — a címszerepben. A zsarnok Pizarrót Bartha adta elő. Katzianer előadását tapsözönnel árasztotta el a nagy számú közönség, s mely jelenetről jelenetre fokozódott, annyira, hogy az 5-ik felvonásban — hol Holla Alfonzónak elfogott gyermekét, rimánkodás, váltságigéret, s majd kétségbeesve kéri vissza Pizarrótól, s már Bartha meg is sokalta versenytársa diadalát; de szerepében maradva, Rolla esdekléseire mint megkövült zsarnok hidegen állt. Mindenki Katzianert tartotta az est páratlan hősének. S midőn a fogoly gyermeket hősi elszántsággal kiragadta a zsarnok katonáinak kezéből, s kardot rántva elrohan vele, a közönség határtalan lelkesülése kisérte, ám de erre megdördült az eddig szoborrá vált Bartha hatalmas szava s oly zsarnoki hangon, s mozdulattal parancsolta katonáinak „Utánna — vagdaljátok le!“ hogy a tapsoló kezek kiterjesztve maradtak, az éljenzők ajka elnémult, s a közönség átalános megdöbbenése közt gördült le a függöny. Egy hosszú lélegzetvétel után még egyszer oly taps közt, mint az eddigi volt, minden ajk Barthát kiáltotta. Bartha, harmadszori megjelenésével, e nagy átváltozáson elbámuló Katzianer versenytársát is elővezette, s csak ekkor tört ki a taps igazán, az est két hősének! * * *• Macklin angol színésznek egyik újonc tanítványa Lear királyban Kent szerepe előadására vállalkozott. Macklin nem nézte ki még eddig az újoncból, hogy erre képes lehetne. Kétkedve kérdé hát tőle : „Miféle jellemnek tartja Kentet?“ „Mifélének ? orvos volt bizonyosan — felesé az újonc.“ „Orvos! kiált föl M. — szeretném hallani, hogy fejti meg ezt ön.“ „Egyszerűen, Kent saját szavából. M. fülel. „Midőn a felbőszült Lear Cordeliát elűzi, a hit Kent csillapítni bátorkodik a heves király indulatát, — ezért a király kardot ránt reá, Kent pedig így felel neki: „Csak rajta Lear! Öld meg orvosodat!“ e*/*9----- Színházi botrány. A Saint-Marcel színházban egy néző „Othello“ előadását megzavará. Ezért törvény elé idéztetett. A tárgyalás következőleg folyt le: Városi őr: Othello előadásakor én voltam a színházba örül rendelve. Egy munkás hozzám jött, hogy valaki odabenn az előadást megzavarta, sőt meg akarja akadályozni. Én bementem és melléje ültem, remélvén, hogy jelenlétem lecsendesíti a rajongót. A világért sem. Azonnal elkezdett fütyölni. Vádlott: A darabot nem úgy játszották, ahogy írva van, az egyik színész azt mondta ... Elnök: Hallgasson. Ver siőr: Én tehát hallgatásra intettem, minthogy az kötelességem ,majd mit mondok a kötelességedre — válaszolta, — fizettem , és itt ir vagyok. Ez a darab nekem nem tetszik, játszanak másikat“ A színészek három ízben félbeszakiták az előadást. Én a fütyülőt kiparancsoltam. Ellentállt, nem mozdult, s a kulcsot melylyel fütyült, felém nyújtá, és megütéssel fenyegetett. Elnök: Hallja ön .... Vádlott: Miért mondá az egyik színész • „én ismertem a megdöglött macskát“ Elnök: Ismeri ön Shakespeare-t? Vádlott : Annyira ismerem, miszerint tudom , hogy nincsenek Othellóban e szavak : „Hát nincs-e itt egy városi öv ?“ (Nevetés.) Egyik színész mondta ezt, pedig mikor ő a döglött macskát emlegette, én nem kérdeztem, hogy: „Hát nincs-e itt egy városi őr?“ Ekkor elkiáltottam magamat, hogy ez a darab nekem nem kell, játszanak másikat. Elnök: Lám milyen botrány! Most feleljen mért állt ellent, s mért akarta megütni a városi őrt ? Vádlott: Ah elmondom: Vendégségben voltam, hol jól mulattunk. Hallom hogy a darabban olyan szavakat mondanak, melyek ott nincsenek; megharagszom, ellent mondok, minthogy ahhoz jogom van , ők pedig kihúznak az ülésemből, elvernek mint a két fenekű dobot, és kilöknek az utcára. A törvényszék a vádlottat egy heti fogságra ítélte. ------— Színházi hírek. A nemzeti színházban ma adatik „Örökség“ dráma Obernyik Károlytól új szereposztással először. A főszerepeket Felekiné, Egressy és Feleki adják. A közönséget figyelmeztetjük e jeles darabra, mely egykor annyi tetszésben részesült. — Jövő vasárnap „Mátyás fia“ eredeti dráma adatik Szigligetitől, mely több év után szintén ujonan hozatik szinre. Legközelebbi újdonság: „Arcátlanok“ francia vígjáték lesz. Mi történik a nagy színpadon? — A pesti műegylet sept. 15-től oct. 15 ig új képkiállítását megnyitotta. Ebben 9 műlap, ónrajz és aquarellen kívül 51 olajfestvény látható, az egylet által sorsolásra eddig megvett 7 művel együtt. Az olajfestvények sorában 45 idegen, a többi hazai művészektől