Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-09-18 / 162. szám

A színházi ügyekről. (Vége.) Nem lehet célom a nemzeti színház operai tagjainak tehetségét és működését egyenként bí­rálat alá vennem, csupán azt akarom constatk­­rozni, hogy minden operai szakma (a hőstenor kivételével) be van töltve, úgy a­mint viszo­nyaink közt kívánhatjuk, és hogy az operai személyzet annyira szaporítva van, miszerint a műsorba is eddig nem eszközölhetett változa­tosságot lehet behozni. Operánknak csaknem valamennyi tagja kül­földön is ismeretes és tiszteletreméltó hírnévben áll, csaknem valamennyien részint külföldön már szerződtetve, részint külföldi meghívások birtokában lévén. Ismételve kérdezem tehát, honnét ezen elé­gedetlenség a journalistikában és közönségben, és nem bírok egyéb kielégítő válaszra akadni, minthogy a pesti közönség rendkívül el van szoktatva az itt vendégszereplett világhírű kül­földi művészek által s a nemzeti színház operai tagjait megítélvén, azon mértéket használja irá­nyukban , a­mely csak oly művészi nagyságok irányában alkalmazható,mint például Vi­a­r­d­ot Grazzia, Charton Demeur, Artet, L­ag­r­a­n­g­e, vagy S­t­é­g­e­rt, A­n­d­e­r, G­r­a­­ziani, Beck stb. stb. Nem vitatjuk hogy vannak Európa egyik vagy másik színházában mindig énekesek és énekesnők, a­kik a netalán üresen álló szerep­körök és szakmák betöltésére alkalmasak len­nének s más színházaknál nem is igen szokott megtörténni, hogy mint mi például, egy évig legyen oly tenoristának hiányában, a­ki nélkül a leglátogatottabb és legkedveltebb dalműveket adni teljes lehetetlenség. Úgy, de a német, francia és olasz színházak székhelyről is szer­ződtethetnek operai tagokat, miután a német, francia és olasz nyelveket minden műveit mű­vész okvetlenül beszéli, míg mi magyarok , e tekintetben merőben a vidékre vagyunk szo­rítva , a­mely pedig oly művészekben, a­kik a pesti közönség igényeit kielégíteni képesek vol­nának — mint tudva van — nem bővelkedik. Hogy a nemzeti színház operai tagjait külföl­diekkel lehessen pótolni, az mindig csak vélet­len eset, mert nem mindegyik szánja el magát egy vagy két évi szerződésért megtanulni egy előtte egészen ismeretlen és magában rendkívül nehéz nyelvet, a­melynek másutt semmi hasz­nát nem veheti többé. Az előrebocsátottakból önkényt következik, hogy itt nem igen lehet választás több mint két eset közül. Vagy ne követeljük hogy a külföldről szer­ződtetett tagok minden szerepet mélhatlanul magyar nyelven énekeljenek. Vagy ha a nemzetiség magas piedestáljára állván, azt követeljük, akkor érjük be oly ope­rával , a­minőt a viszonyok s a szinház anyagi ereje megengednek. Huszár Imre­ tek. Garrick előadása sok előnynyel birt Barry­é fölött, de B.-nek is voltak mély hatá­sú jelenetei. A közönség mindkettőt csodálta,­­ a kritika pedig ily két epigrammal örö­kítette : A két Learhoz. A város kü­önböző dicséretet Mond a kétféle Lear király felett: Barryt elárasztja éljeneivel, Garrick-et egyedül könnyeivel. A másik: Király — nem, minden íze egy király . Mikor Barry, mint Lear megjelen: Ám Garrick játéka más egészen : Nála minden íz egy Lear király. ------gVÖ------­ Régiekről. (Emlékek.) (tb.) Londonban 1856-ban Garrick és Barry — Lear király szerepében versenyez­* 4*. * Barth­a és Katzianer a budai szín­padon. Katzianer a hannoverai udvari szín­ház jeles művésze volt. Pesti születésű lévén, a budai magyar színpadon is föllépett „Rolla halában“ — a címszerepben. A zsarnok Pizar­­rót Bartha adta elő. Katzianer előadását taps­­özönnel árasztotta el a nagy számú közönség, s mely jelenetről jelenetre fokozódott, annyira, hogy az 5-ik felvonásban — hol Holla Alfonzó­­nak elfogott gyermekét, rimánkodás, váltság­­igéret, s majd kétségbeesve kéri vissza Pizar­­rótól, s már Bartha meg is sokalta verseny­társa diadalát; de szerepében maradva, Rolla esdekléseire mint megkövült zsarnok hidegen állt. Mindenki Katzianert tartotta az est párat­­lan hősének. S midőn a fogoly gyermeket hősi elszántsággal kiragadta a zsarnok katonáinak kezéből, s kardot rántva elrohan vele, a közön­ség határtalan lelkesülése kisérte, ám de erre megdördült az eddig szoborrá vált Bartha ha­talmas szava s oly zsarnoki hangon, s mozdu­lattal parancsolta katonáinak „Utánna — vag­daljátok le!“ hogy a tapsoló kezek kiterjesztve maradtak, az éljenzők ajka elnémult, s a kö­zönség átalános megdöbbenése közt gördült le a függöny. Egy hosszú lélegzet­vétel után még egyszer oly taps közt, mint az eddigi volt, minden ajk Barthá­t kiáltotta. Bartha, harmadszori megjelenésével, e nagy átváltozá­son elbámuló Katzianer versenytársát is előve­zette, s csak ekkor tört ki a taps igazán, az est két hősének! * * *• Macklin angol színésznek egyik újonc tanítványa Lear királyban Kent szerepe elő­adására vállalkozott. Macklin nem nézte ki még eddig az újoncból, hogy erre képes le­hetne. Kétkedve kérdé hát tőle : „Miféle jellemnek tartja Kentet?“ „Mifélének ? orvos volt bizonyosan — felesé az újonc.“ „Orvos! kiált föl M. — szeretném hallani, hogy fejti meg ezt ön.“ „Egyszerűen, Kent saját szavából. M. fü­lel. „Midőn a felbőszült Lear Cordeliát elűzi, a hit Kent csillapítni bátorkodik a heves király indulatát, — ezért a király kardot ránt reá, Kent pedig így felel neki: „Csak rajta Lear! Öld meg orvosodat!“ e*/*9-----­ Színházi botrány. A Saint-Marcel színházban egy néző „Othello“ előadását megzavará. Ezért tör­vény elé idéztetett. A tárgyalás következőleg folyt le: Városi őr: Othello előadásakor én vol­tam a színházba örül rendelve. Egy munkás hozzám jött, hogy valaki odabenn az előadást megzavarta, sőt meg akarja akadályozni. Én bementem és melléje ültem, remélvén, hogy je­lenlétem lecsendesíti a rajongót. A világért sem. Azonnal elkezdett fütyölni. V­ádlott: A darabot nem úgy játszották, ahogy írva van, az egyik színész azt mondta ... Elnök: Hallgasson. V­e­r s­i­őr: Én tehát hallgatásra intettem, minthogy az kötelességem ,majd mit mondok a kötelességedre — válaszolt­a, — fizettem , és itt ir vagyok. Ez a darab nekem nem tetszik, játszanak másikat“ A színészek három ízben félbeszakiták az előadást. Én a fütyülőt kipa­rancsoltam. Ellentállt, nem mozdult, s a kul­csot melylyel fütyült, felém nyújtá, és megütés­­sel fenyegetett. Elnök: Hallja ön .... Vádlott: Miért mondá az egyik színész • „én ismertem a megdöglött macskát“ Elnök: Ismeri ön Shakespeare-t? Vádlott : Annyira ismerem, miszerint tudom , hogy nincsenek Othellóban e szavak : „Hát nincs-e itt egy városi öv ?“ (Nevetés.) Egyik színész mondta ezt, pedig mikor ő a dög­lött macskát emlegette, én nem kérdeztem, hogy: „Hát nincs-e itt egy városi őr?“ Ekkor elkiáltottam magamat, hogy ez a darab nekem nem kell, játszanak másikat. Elnök: Lám milyen botrány! Most felel­jen mért állt ellent, s mért akarta megütni a városi őrt ? Vádlott: Ah elmondom: Vendégségben voltam, hol jól mulattunk. Hallom hogy a da­rabban olyan szavakat mondanak, melyek ott nincsenek; megharagszom, ellent mondok, mint­hogy ahhoz jogom van , ők pedig kihúznak az ülésemből, elvernek mint a két fenekű dobot, és kilöknek az utcára. A törvényszék a vádlottat egy heti fogságra ítélte. ------— Színházi hírek. A nemzeti színházban ma adatik „Ö­r­ö­k­­s­é­g“ dráma Obernyik Károlytól új szereposz­tással először. A főszerepeket Felekiné, Egressy és Feleki adják. A közönséget figyelmeztetjük e jeles darabra, mely egykor annyi tetszésben részesült. — Jövő vasárnap „Mátyás fia“ eredeti dráma adatik Szigligetitől, mely több év után szintén ujonan hozatik szinre. Legkö­zelebbi újdonság: „Arcátlanok“ francia vígjáték lesz. Mi történik a nagy színpadon? — A pesti műegylet sept. 15-től oct. 15 ig új képkiállítását megnyitotta. Ebben 9 műlap, ónrajz és aquarellen kívül 51 olajfest­­vény látható, az egylet által sorsolásra eddig megvett 7 művel együtt. Az olajfestvények so­­­­rában 45 idegen, a többi hazai művészektől

Next