Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-10-23 / 197. szám
A chinai császár nyilt parancsa. Ezt Yong-Tcheng a chinai császárt adta ki a játékosok és a játékban csalók ellen, 1740-ik évben.*) Én Yong-Tcheng császárja és atyja a Manthchou-knak **) én mindenek ura a nap alatt; én, ki mindent látok, mindent hallok és ki ébren van akkor is midőn a sötétségben a bűn szövődik; én, ki ismerlek titeket, ki jobban gyűlölöm a bűnt mint a halált; keserű fájdalommal tudtam meg, hogy alattvalóim közt játékosok is találtatnak, és olyanok, kik a játékból mesterséget csinálnak. Mit akarnak ez emberek és mi az ő reménységük ? Könnyű módon eltulajdonítani a mások javait? Esztelenek!. Tudjátok meg tehát, hogy a játék mestersége széttépi a legszebb egyetértést is; bármily szerencsés legyen is a játékos a sors, e nagy mestere a világnak előbbutóbb győzelmeskedik a szerencsén, és azt saját szeszélyének veti alá. Miért e mértéktelen vágy ? Közös anyánk a természet, megtagadta-e valaha gyermekeit? Nem táplálta-e őket dacára a mindenfaju ellenségnek ? Abból is láthatjátok ezt, hogy a kisebb vagy nagyobb mértékben virágzó nemzedék egymást követi, és hogy az emberi nem létezik, s napról napra gyarapodik ; miért tehát vágyódni a fölösleg után, melynek mértéke soha sem telik meg eléggé ? Ezek azon telhetetlen óhajok, azon mértéktelen vágyak, melyek a játékosokat hamis bálványuknak lábaihoz kényszerítik; mintha a sors, a véletlen vagy a végzet nekik előnyökkel tartoznék , vagyis inkább mintha e képzelt lények füllel és szemmel bírnának hogy őket lássák és hallják. Az kétségkívül természetes és jogos, hogy mindenki meggazdagodni iparkodjék, de csak becsületes után. A vetélkedés mindenkinek használ. De a játék, ez alattomos rablás, nem lehet más mint undorító vétek, miután mindig áldozatot von maga után. A becsület, a munka és a takarékosság, ime ezek azon egyedüli források, melyekből kell a Mantchou-knak vagyonukat merítniök a jelenés jövőben. Senki sincs a földön, kinek a jóból határozott osztályrész ne jutott volna a természettől, de mindenkinek gazdagsága nem mindig függ az eszköztől, melyet választhat, hogy azt megszerezhesse. A gazdaggá vagy szegénnyé létei, legkevésbbé sincs saját választásunkra hagyva ; mindenről a gondviselés rendelkezik. Mindamellett is találkozik elég vak és rosz ember, kik e mennyből eredt törvényt el nem ismerik. Elfojtván szivükben azon jómagot, melyet a természet oltott beléjük, mások javai után vágyakoznak és módot keresnek azokat a legtiltottabb után elsajátítani. Az emberek pénzvágya oly messze megy, hogy már semmi lelkiismeretlenséget sem találnak a csalásban, mikor csak büntetlenül tehetik ; szokásba hozzák tehát a nyerészkedés mindenféle bizonyos de csalfa nemét, és meggazdagodnak áldozataiknak rovására. Amin legjobban bámulok az, hogy amint értesültem — vannak elég együgyű szerencsétlenek, kik elcsábíttatni engedik magukat, az ily játékosok által. Az ember nem lenne e gazok martaléka, ha figyelmet akarna fordítani ármányaikra; előbb elcsábítják azokat kiket megrabolni akarnak, mit sem felejtenek el mi által áldozatukba a játék iránt kedvet önthetnek , és azután ha már hálójukba kerültek, el nem bocsátják addig mig egészen tönkre nem juttatták. Mantchou-k, alattvalóim! fel akartam tárni előttetek a veszedelmeket, melyeket a játék szenvedélye maga után von, azon célból, hogy annál jobban megérthessétek rendeleteim jogosságát, és a büntetés szigorúságát. Mantchou-k! jegyezzétek meg jól: Én eltiltom a játékot birodalmam egész területén. Ha valaki ellenszegülne e tilalomnak, az ellenszegül a gondviselésnek, mely nem ismer vakesetet, és ez okból, aki e tilalmat áthágja szigorú büntetésre teszi érdemessé magát. Ne kényszeritsétek császártokat, ki mindig atyátok volt arra, hogy csak birátok legyen; mert, — és ezt jól megértsétek , — a bűnösök számára legkisebb izgalom sem lesz bennem. Nem fogok tenni különbséget a játékosok között : „vesztet és nyerőt, csalót és csalatottat“, egyforma szigorral fogok büntetni. Megértettetek, mantchou-k! Még egyszer ismétlem: Én meg fogom büntetni a zavargókat , bárkik legyenek is ; meg fogom büntetni, mondom nektek, legyen az bár saját fiam. Javuljanak meg tehát a játékosok késedelem nélkül , vagy pedig rettegjenek haragomtól. *) -------c&S.-------- f*) E „nyilt parancsot“ Amiot P. Pekingi missionarius fordította franciára. Közrebocsátotta Párisban Guiques M. 1772-ben. **) A mantchou-k chinai alattvalók , eredetükre nézve tatárok. Szállítmány Keletindiából. Duka Tivadar jeles hazánkfia s a magyar tudom. akadémia tagja , a ki már több év óta távol keleten gazdag tapasztalatokat gyűjt, különösen természettudomány buvárlataiban ernyedetlenül fáradozván, most legközelebb is fényesen tanusitá, hogy nemes törekvése s áldozatkészsége egyedül szeretett hona javának s érdekének előmozdítására irányul. Nevezett tudós hazafi Morghyrból a Ganges partjáról f. é. június 15-én keltezett s a magyar tudományos akadémia titoknokához intézett levelében tudatja, hogy két rendbeli küldeménye útban van Pest felé. *) A fennidézett „nyiltparancs“-ot Houdin Robert , a párisi híres bűvész ez évben megjelent ily című munkájából vettük: „Les tricheries des Grecs devoilées* (A kozákok — (franciául „Grecs“) — csalásainak leleplezése). Szerző , mint a munka előszavában maga mondja, gyermekkora óta feladatául tűzte ki a minden játékban történhető csalások fölfedezését. Célja e munkának az , hogy ha a játékszenvedélyt nem is olthatja ki az emberekből, legalább figyelmessé tegye a játékosokat a csalásokra , melyeknek áldozatai lehetnek , és hogy azokat megismertetve , óvatosságra intse őket. A levél folyó hól-kén érkezett az akadémiához. E szállítmányok ethnographicus (népleírási) és természettudományi tárgyakat tartalmaznak Keletindiából. A tárgyak a következők: Egy buddhista imádkozó gép. Egy nagy ládában több rendbeli himalayi fácány, melyeknek néhány példányát a tisztelt hazafi már ezelőtt is megküldte a nemzeti múzeumnak, de néhány uj is van közte, u. m. Phasianus Wallicha, melyet csak most sikerült először megszereznie. Továbbá: több rendbeli repülő mókus. Egy himalayi róka. Több teknős, és tengeri rák. Két példány fűrész hal. Néhány ásvány, különösen a gangesi mészkő (granulated carbonate of Linné from thegangetic valley.) Néhány celt Középindiából. Egy tigris bőres csontváza 11 */2 láb hosszú Több buddhistikus szobor, és ékességek stb. A második szállítmány áll: Hat emlős bőrből kitömésre, u. m. Két párduc. Egy hydra. Egy indiai medveursus labiatus. Egy antilopé (antilopé portax picta) melyeknek csontvázait is nem sokára el fogja küldeni. Egy fekete mókus Asszámból.Ai I m pey féle gyönyörű fácányok, ifjú Theobald William ur a Bengal Asiatic Society rendes tagjának adománya, ki ezt Duka Tivadar hazánkfiának ajándékozta. A tisztelt hazafi a fennebb elősorolt nagybecsű tárgyak Pestre mihamarabbi szállittatását azon udvarias mentegetődzéssel tudatja a magyar tud. akadémia titoknokával: „sajnálom, hogy tökéletes példányokat ez idő szerint nem szerezhettem.“ E nagyértékű tárgyakat Duka Tivadar úr a magy. tud. akadémia rendelkezése alá bocsátja, egyszersmind e célra az akadémiai titoknok közbenjárását kikéri. Nemzeti múzeumunk e szerént ismét érdekes tárgyakkal fog gyarapodni. Örömmel üdvözöljük e jeles hazánkfiát s szivünkből óhajtjuk, hogy nemes törekvését gazdag siker koronázza, egyszersmind hála elismerést szavazunk neki, hogy miként tettleg tanúsítja, a távolban is oly fényes bizonyítványát adja hazája lángoló szeretetének. Offenbach nyilatkozata. Nagy megütközéssel hirdették a német lapok, hogy Offenbach „Don Juan“ szövegére operát készít, s ezt Mozart profanatiójának állítva, Offenbachot becsmérelték, és kárhoztatták. Offenbach e haszontalan hírlapi lármát nem tartotta érdemesnek figyelembe venni. De ehba francia lapokba is átszivárgott, s a kedves divatzeneszerzőt erősen kezdték leckézni a franczia szaklapok. Offenbach tehát következő nyilatkozatot közöl a „Gazette Musicale”ben. „Több német lapban, s ezekből átvéve a múlt vasárnapon a Gazette Musicale-ben is megjelent egy cikk, mely azt jelenti, hogy én egy Don Juan nevű operát írnék, ugyanazon szövegre, melyre Mozart hasonló nevű örökéletű mesterművét irá. Akik engem ismernek, ismerik egyúttal vallásos hódolatomat