Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-10-23 / 197. szám

A chinai császár nyilt parancsa. Ezt Yong-Tcheng a chinai császárt adta ki a játékosok és a játékban csalók ellen, 1740-ik évben.*) Én Yong-Tcheng császárja és atyja a Man­­thchou-knak **) én mindenek ura a nap alatt; én, ki mindent látok, mindent hallok és ki éb­ren van akkor is midőn a sötétségben a bűn szövődik; én, ki ismerlek titeket, ki jobban gyűlölöm a bűnt mint a halált; keserű fájda­lommal tudtam meg, hogy alattvalóim közt já­tékosok is találtatnak, és olyanok, kik a játék­ból mesterséget csinálnak. Mit akarnak ez emberek és mi az ő remény­ségük ? Könnyű módon eltulajdonítani a mások ja­vait? Esztelenek!. Tudjátok meg tehát, hogy a játék mestersége széttépi a legszebb egyetér­tést is; bármily szerencsés legyen is a játékos a sors, e nagy mestere a világnak előbbutóbb győzelmeskedik a szerencsén, és azt saját sze­szélyének veti alá. Miért e mértéktelen vágy ? Közös anyánk a természet, megtagadta-e valaha gyermekeit? Nem táplálta-e őket da­cára a mindenfaju ellenségnek ? Abból is lát­hatjátok ezt, hogy a kisebb vagy nagyobb mér­tékben virágzó nemzedék egymást­ követi, és hogy az emberi nem létezik, s napról napra gya­rapodik ; miért tehát vágyódni a fölösleg után, melynek mértéke soha sem telik meg eléggé ? Ezek azon telhetetlen óhajok, azon mérték­telen vágyak, melyek a játékosokat hamis bál­ványuknak lábaihoz kényszerítik; mintha a sors, a véletlen vagy a végzet nekik előnyök­­kel tartoznék , vagy­is inkább mintha e képzelt lények füllel és szemmel bírnának hogy őket lássák és hallják. Az kétségkívül természetes és jogos, hogy mindenki meggazdagodni iparkodjék, de csak be­csületes után. A vetélkedés mindenkinek hasz­nál. De a játék, ez alattomos rablás, nem lehet más mint undorító vétek, miután mindig­ áldo­zatot von maga után. A becsület, a munka és a takarékosság, ime ezek azon egyedüli források, melyekből kell a Mantchou-knak vagyonukat merítniök a jelen­és jövőben. Senki sincs a földön, kinek a jóból határo­zott osztály­rész ne jutott volna a természettől, de mindenkinek gazdagsága nem mindig függ az eszköztől, melyet választhat, hogy azt meg­szerezhesse. A gazdaggá vagy szegénnyé létei, legke­­vésbbé sincs saját választásunkra hagyva ; min­denről a gondviselés rendelkezik. Mindamellett is találkozik elég vak és rosz ember, kik e mennyből eredt törvényt el nem ismerik. Elfojtván szivükben azon jó­­magot, melyet a természet oltott beléjük, mások javai után vágyakoznak és módot keresnek azokat a legtiltottabb után elsajátítani. Az emberek pénzvágya oly messze megy, hogy már semmi lelkiismeretlenséget sem talál­nak a csalásban, mikor csak büntetlenül tehe­tik ; szokásba hozzák tehát a nyerészkedés mindenféle bizonyos de csalfa nemét, és meg­gazdagodnak áldozataiknak rovására. A­min legjobban bámulok az, hogy a­mint értesültem — vannak elég együgyű szerencsét­lenek, kik elcsábíttatni engedik magukat, az ily játékosok által. Az ember nem lenne e ga­zok martaléka, ha figyelmet akarna fordítani ármányaikra; előbb elcsábítják azokat kiket megrabolni akarnak, mit sem felejtenek el mi által áldozatukba a játék iránt kedvet önthet­nek , és azután ha már hálójukba kerültek, el nem bocsátják addig mig egészen tönkre nem juttatták. Mantchou-k, alattvalóim! fel akartam tárni előttetek a veszedelmeket, melyeket a játék szenvedélye maga után von, azon célból, hogy annál jobban megérthessétek rendeleteim jogos­ságát, és a büntetés szigorúságát. Mantchou-k! jegyezzétek meg jól: Én eltiltom a játékot birodal­mam egész területén. Ha valaki ellenszegülne e tilalomnak, az ellenszegül a gondviselésnek, mely nem ismer vakesetet, és ez okból, a­ki e tilalmat áthágja szigorú büntetésre teszi érdemessé magát. Ne kényszeritsétek császártokat, ki mindig atyátok volt arra, hogy csak birátok legyen; mert, — és ezt jól megértsétek , — a bűnösök számára legkisebb izgalom sem lesz bennem. Nem fogok tenni különbséget a játékosok kö­zött : „vesztet és nyerőt, csalót és csalatottat“, egyforma szigorral fogok büntetni. Megértettetek, mantchou-k! Még egyszer ismétlem: Én meg fogom büntetni a zavargó­kat , bár­kik legyenek is ; meg fogom büntetni, mondom nektek, legyen az bár saját fiam. Javuljanak meg tehát a játékosok késede­lem nélkül , vagy pedig rettegjenek hara­gomtól. *) -------c&S.--------­ f*) E „nyilt parancsot“ Amiot P. Pekingi missiona­­rius fordította franciára. Közrebocsátotta Párisban Guiques M. 1772-ben. **) A mantchou-k chinai alattvalók , eredetükre nézve tatárok. Szállítmány Keletindiából. Duka Tivadar jeles hazánkfia s a ma­gyar tudom. akadémia tagja , a ki már több év óta távol keleten gazdag tapasztalatokat gyűjt, különösen természettudomány buvárlataiban er­­nyedetlenül fáradozván, most legközelebb is fé­nyesen tanusitá, hogy nemes törekvése s áldo­zatkészsége egyedül szeretett hona javának s érdekének előmozdítására irányul. Nevezett tudós hazafi Morghyrból a Ganges partjáról f. é. június 15-én keltezett s a magyar tudományos akadémia titoknokához intézett le­velében tudatja, hogy két rendbeli küldeménye útban van Pest felé. *) A fennidézett „nyiltparancs“-ot H­o­u­d­i­n Ro­bert , a párisi híres bűvész ez évben megjelent ily című munkájából vettük: „Les tricheries des Grecs devoilées* (A kozákok — (franciául „Grecs“) — csalásainak leleplezése). Szerző , mint a munka előszavában maga mondja, gyermekkora óta feladatául tűzte ki a minden játékban történhető csa­lások fölfedezését. Célja e munkának az , hogy ha a játékszenvedélyt nem is olthatja ki az emberekből, legalább figyelmessé tegye a játékosokat a csalások­ra , melyeknek áldozatai lehetnek , és hogy azokat megismertetve , óvatosságra intse őket. A levél folyó hó­­l-kén érkezett az akadé­miához. E szállítmányok ethnographicus (népleírási) és természettudományi tárgyakat tartalmaznak Keletindiából. A tárgyak a következők: Egy buddhis­ta imádkozó gép. Egy nagy ládában több rendbeli himalayi fácány, melyeknek néhány példányát a tisztelt hazafi már ezelőtt is megküldte a nemzeti múzeumnak, de néhány uj is van közte, u. m. Phasianus Walli­­cha, melyet csak most sikerült először meg­szereznie. Továbbá: több rendbeli repülő mókus. Egy himalayi róka. Több t­e­k­­nős, és tengeri rák. Két példány fűrész hal. Néhány ásvány, különösen a gangesi mész­kő (granulated carbonate of Linné from thegan­­getic valley.) Néhány celt Középindiából. Egy tigris bőre­s csontváza 11 */2 láb hosszú Több buddhistikus szobor, és ékes­ségek s­tb. A második szállítmány áll: Hat emlős bőrből kitömésre, u. m. Két párduc. Egy hydra. Egy indiai medve­­ursus labia­­tus. Egy antilopé (antilopé portax picta) melyeknek csontvázait is nem sokára el fogja küldeni. Egy fekete mókus Asszámból.Ai I m p­e­y féle gyönyörű fácányok, ifjú Theobald William ur a Bengal Asiatic Society rendes tagjának adománya, ki ezt Duka Tivadar ha­zánkfiának ajándékozta. A tisztelt hazafi a fennebb elősorolt nagy­becsű tárgyak Pestre mi­hamarabbi szállitta­­tását azon udvarias mentegetődzéssel tudatja a magyar tud. akadémia titoknokával: „sajná­lom, hogy tökéletes­ példányokat ez idő sze­rint nem szerezhettem.“ E nagyértékű tárgyakat Duka Tivadar úr a magy. tud. akadémia rendelkezése alá bo­csátja, egyszersmind e célra az akadémiai ti­­toknok közbenjárását kikéri. Nemzeti múzeumunk e szerént ismét érde­kes tárgyakkal fog gyarapodni. Örömmel üdvözöljük e jeles hazánkfiát s szivünkből óhajtjuk, hogy nemes törekvését gazdag siker koronázza, egyszersmind hála el­ismerést szavazunk neki, hogy miként tettleg tanúsítja, a távolban is oly fényes bizonyítvá­nyát adja hazája lángoló szeretetének. Offenbach nyilatkozata. Nagy megütközéssel hirdették a német la­pok, hogy Offenbach „Don Juan“ szövegére operát készít, s ezt Mozart profanatiójának ál­lítva, Offenbachot becsmérelték, és kárhoztat­ták. Offenbach e haszontalan hírlapi lármát nem tartotta érdemesnek figyelembe venni. De ehb­a francia lapokba is átszivárgott, s a kedves divat­­zeneszerzőt erősen kezdték leckézni a franczia szaklapok. Offenbach tehát következő nyilatko­zatot közöl a „Gazette Musicale”ben. „Több német lapban, s ezekből átvéve a múlt vasárnapon a Gazette Musicale-ben is megjelent egy cikk, mely azt jelenti, hogy én egy Don Juan nevű operát írnék, ugyan­azon szövegre, melyre Mozart hasonló nevű örökéletű mesterművét irá. A­kik engem is­mernek, ismerik egyúttal vallásos hódolatomat

Next