Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-12-03 / 238. szám
M a I i b r a n. (Dumas emlékiratai után.) Az JSO-dik év idét, minden szigorúsága dacára, Iáriában elég vidőran élték át. Épen az a sajátsága a forradalmaknak, hogy a népet és uralkodókat rendesen tánc és játék közben lepik meg. Különösen számosak voltak az álarcosbálok. Akkoriban Párisban egy valódi művész-salon volt, a madame Lafondé. Madame Lafond az időtájt gondosan ápolt szépsége teljes fényében ragyogott; fekete szemeiből sajátságos tűz világolt s szép homlokára puha sötét fekete haj borult; képzeljetek magatoknak ehez még csábos mosolyt, a leggyöngédebb kezeket a világon, fényes szellemet s ép oly jóakaró kedélyt és még mindig igen tökéletlen képét leírjátok e salon úrnőjének. Férje Lafond zenész volt, egy kis szőke férfi, s kitűnő hegedűművész, mely hangszeren nejét az estélyeken elragadólag szépen szokta kisérni. Egyébiránt ez estélyeken körülbelöl ugyanazon szerepet játszá, melyet például Albert herceg Victoria királynő udvaránál. Ha nem csalódom, egy kocsiból való kibukás által veszté el életét. — Akkoriban két igen kedves fia volt, kik sokkal fiatalabbak voltak, mint én; még kerek öltönykéket hordtak , kihajtott inggallérokat s minden este nyolc órakor le kellett feküdniük ; mindketten derék becsületes emberekké váltak, s a követségnél alkalmaztattak. Azon időben a pierotok és száz más fashionable álarcos costümök még nem voltak divatban. Chicard és Gavarni még a jövő sötét ölében szunnyadoztak, és az operabál még feszesen a traditionális dominóhoz ragaszkodott, melyben valóban nehéz lett volna, ámaz oktalan galoppadokat azon rettenetes zenénél táncolni, melynek Musard egy „a cancan Napóleonja“ melléknevet szerzett. A cancan maga, e csodálatraméltó nemzeti tánc, az egyedül valódilag meglepő és festői, az ocroi által eltiltott tárgyakhoz hasonlóan akkoriban még a sorompón kívül volt kénytelen maradni. Egy álarcöltözék kiválasztása tehát rendkívül nehéz volt egy huszonhat éves íróra nézve, kit akkoriban méltán vagy méltatlanul Othellónak kiáltottak ki. Firmin táncvigalmain, hol Páris legifjabb, legcsinosabb arcai voltak együtt, véletlenül egy szellemdús ifjút, Ingres úr egyik tanítványát ismertem meg, kit Amaury Duvalnak hivtak és azóta kitűnő művész lett. Épen Görögországból érkezett meg és részt ven ama művészexpeditióban , mely a navarini sata következtében Perikies hazájába küldeti. Egy bálban Firminnél Amaury palikárnak özve jelent meg. A palikárok costümjét akriban igen kedvelték; Byron hozta divatba. — Viszonyom Amauryval mindig bensőbbé alakult s fiatalkori barátságunk emlékéül egy regényemnek az ő nevét adom. Zavaromban most hozzá fordultam , hogy az álarcöltözéket illetőleg kihúzzon a kelepcéből. Már mondom, hogy soha se voltam szép, de magas, karcsú termetű, sovány arcom volt, nagy szemeim és barna színem; e tulajdonokkal persze nem lehetett valami szépet, de mégis jellemzőt előállítani. Amaury úgy vélekedett, az arauta costume igen csinosan fog állni, s egyszersmind mindjárt egy vázlatot is adott nekem róla. A legfigyelemreméltóbb a costümön a turbán volt, mely miután két- vagy háromszor a fej körül csavartatok, a nyakra aláhull s aztán a lapocka fölött ismét megerősíttetik. E hímzéssel, redökkel, s hajtókákkal elborított costümöt azonban egészen újonnan kellett elkészíttetnem ; tizennégy napig dolgoztak rajta. Csak a bál estéjén tizenegy órakor lett készen. Tizenkét órakor léptem madame Lafond termébe. Az arnauta-costume akkoriban Franciaországban még nem igen volt ismeretes; a vörösbársony derék, a hasonló szövetből készült, gazdag hímzéssel ellátott kamáslik, a hófehér fustanella, a pompás ragyogó fegyverek, s különösen az eredeti löveg, minden tekintetet reám vonzott. Tudtam ugyan, hogy diadalt fogok aratni, de hogy miből álland, azt még nem tudtam. Alig tevék tizenkét lépést a termen keresz-tül, midőn egy fiatal nő római papnő-cestümben verbénákkal és cyprussal koszorúzva, miután táncosától engedelmet kért, felém jött, s egy szobácska felé húzott, hol leültetett, miközben ő előttem állva maradt. — Látja ön, Dumas úr, — kezdé aztán, — öntől megtanulhatja az ember, mint kell egy turbánt feltenni; nekem holnap Zuchellivel Desdemonát kell énekelnem; ön tudja, mily ízléstelenül öltöznek ezek az olaszok, de legalább ily turbánjának kell lenni, mint önnek van, az mindjárt jobban fog lelkesíteni. A római papnő madame Malibran volt, madame Malibran, a nagy művésznő, ki oly magas mértékben, mint kivüle senki más, tudta a drámai elemet a zenével, az erőt a kellemmel, a bánatot a vidámsággal összeolvasztani. Fájdalom, neki is korán kellett meghalni! Ő is már inkább csak árnyék láthatárunkon , Desdemona, Rosina, Norma, Alvajáró árnyéka, kik az élőt látták, még mindig maguk előtt látják, kik nem látták, azokra nézve csak puszta phantom. Fiatalon kellett meghalnia, de legalább a kora halál minden előnyeit a sírba vitte magául, szépen halt meg, szeretve, szerettetve, diadalai közepette, dicsősége által körülsugározva , sikerei által megkoronázva, híre által túlélve! Hanem színművészek semmit sem hagynak hátra, mi az utóvilágot énekük kedvességére, mozdulataik nemességére, művészetük magasztosságára emlékeztethetné, semmit mint a kortársak visszaemlékezésének gyönge visszfényét. Azonban mi, festők és költők, mi az utóvilág számára is teremtünk, mi a művészet elönyözött bajnokai, birjuk az adományt, a halandók alakját és szellemét ecsettel és tollal lebilincselni , nekünk, kiknek lelkes hű tükre a múlt időknek, nekünk meg kell titeket örökítenünk, ti testvérek és nővérek, megörökíteni, úgy a mint voltatok, és ha lehetséges, még magasztosabban és szebben! Konkoly Dezső: Hollósi Kornélia körútja A művésznő körútjáról hozott utóbbi cikkünkben említik, hogy R.-Szombatba érkezve, mily kitüntetések tárgya lett, s hogy ott múlt hó 24 és 25-kén lépendett fel. R.Szombatban mulatója alatt a lelkesült közönség a legőszintébb ragaszkodásának jelét az utolsó előadás estéjén azzal nyilatkoztatta ki, hogy előadás után a tűzvéri fiatalság a hangversenyi helyiséget egy fél óra alatt táncvigalmi teremmé változtatta, s fényes táncestélyt rögtönzött a művésznő tiszteletére és meglepetésére. E második előadás a helybeli óvoda, dalárda, és gymnasium részére 141 írt 19 krt jövedelmezett. Másnap Draskócziné úrhölgy saját négyes fogatán, több kocsik kiséretében, H. Kornéliát Dobicsányig vitte, hol Eszényi János ur vendégszerető háza fogadta a vendégsereget. Ebédután a művésznő Eszényi J. fris fogatán, s a gömöriek kíséretével érkezett Miskolcra, mert a gömöriek a miskolci hangversenyen még egyszer akarták hallani kedves vendégüket. A Miskolcon adott hangversenyek épen oly lelkesedésre, oly szívből eredő tapsokra ragadták a közönséget, mint előbbi hangversenyei az eddig meglátogatott városokért. Koszorúk és virágcsokrok hullottak a színpadra , s harsogó éljenzés törte be a színteremet. A művésznő mellett mint műkedvelők részt vettek: Pap Dezső úr zongora-hangversennyel. Szavaltak Lengyel József, és Pázmán Mihály urak. Fáy Antal ur zongorán népdalokat játszott. Kaczander Gyula és Szenfi Gusztáv urak Heyden négyesét adták elő zongorán. De aki a műkedvelők között átalános, és viharosan kitörő tapsra inditá a közönséget, az báró Vay Lénárd úr volt, ki Berlioz - ikoncertjét művészi szabatossággal és magas ihlettséggel adta elő. A báró úr ugyanezt a művésznő 1. szombati hangversenyén is előadá. A második előadás 161 ft 40 krt jövedelmezett, mely a színháznak, és városi szegényeknek adatott. A vaspályára a művésznőt tisztelői seregesen kisérék, hol a gömöriek is jelen valának, s a búcsúzó percben szives ígéretét kérték ki, hogy R.Szombatot még egyszer meglátogatja. Ezúttal tehát H. K. úgy látszik hangversenyeit bevégezte, de mint tudjuk Léva, Nyitra, R.-Komárom, és Tata már is versenyeznek a felszólításban , hogy magas művészetével őket is szerencséltesse. Tudjuk ezenkívül, hogy Rosnyó, Késmárk, Eperjes, Igló, Lőcse sat. felső magyarországi városaink szinte készülnek őt kebelükbe fogadni, kiket alkalmasint nyilt tavaszkor látogat meg. A művésznő újabb körútjában a következő intézeteknek nyújtott segélyt, jótékony előadásaival : Debrecenben nov. 12 én a zenede részére adott hangverseny tiszta jöve- írt ér delme................................................... 200 — B.Gyarmaton nov. 17 én a kisdedóvoda és nemzeti iskola részére . . 60 — Losoncon nov. 21-én az óvoda és közkönyvtár részére..........................121 72 B. Szombat, nov. 25-én óvoda, dalárda és gymnasium részére . . . 141 19 Miskolcon nov. 29-én a színház, a városi szegények javára .... 16140 Összesen: 68*31