Szinházi Látcső, 1864 (2. évfolyam, 1-78. szám)
1864-02-14 / 44. szám
A jótékony bazár másodnapja. A jótékony bazár másodnapja is lefolyt, s méltó volt az elsőhöz, ha fölül nem múlta. Fölösleges mondanunk, hogy az árusnők mosolygó nyájasságán, lelkes buzgalmán és szívességén legkevésbbé sem látszottak meg a tegnapi nap fáradalmai, mert apadhat-e, ami kimeríthetetlen ? Mindez, ha lehetséges, még nagyobb volt ma. — Akár annak tulajdonítsuk, hogy a derék nők jobban belejöttek az önfeláldozást már lelki élvezetnek tekinteni, akár az, hogy ezt is, mint minden szépet, minél tovább nézünk, annál szebbnek tartunk, — annyi bizonyos, hogy a második nap érdekesebbnek látszott az elsőnél. A közönség tömegesebben jelent meg. Nemcsak hogy azok nagy része, kiket első nap láttunk, ellen nem állhatott második nap sem a szép alkalom csábjainak, hanem özönölve tódultak a lakosság új contingensei a jótékonyság csarnokába. Különösen három órától négyig oly számosan jelentek meg, hogy a közönség nagy része be nem férvén a terembe, az udvaron várakozott. A tegnapi és mai részvétel közötti különbséget legjobban mutatják azon pénztári jegyzetek, melyek csak a belépti jegyekről készülnek, íme közöljük hiteles forrásból a kimutatást. Első nap 11-kén a bazárt 565 ember látogatta meg. A belépti jegyekből a jövedelem 2891 ft, 14 db arany, 5 Napoleon d’or, 5 darab ezüst forintos. A fentebbi összeghez nagyobb adományokkal járultak : Gr. Károlyi István 1000 frt tál, Földváry M. 200 fttal, Schey bécsi bankár 200 fttal, Schoosberger 100 fttal, Goldberger 200 frttal, gróf Batthyányi Imréné 100 fttal, gr. Gyullay Lajos 100 fttal, Fáy Vilma urhölgy 50 fttal, Dőring Józsefné 10 fttal. Második nap 12-ikén megfordult a bazárban 1148 ember. Bevétel a belépti jegyekből 2618 ft 30 kr, 32 darab arany, 110 frank, 1 d. Napoleon d’ or. Ez összeghez nagyobb összegekkel járultak : Gr. Győri 100 fttal, egy névte-en 10 fttal, Herzfelder Dinorah 100 fttal, Fisch és fia 100 ft, Wodjanerné 100 forinttal, Wodjaner 500 fttal, egy névtelen 200 fttal, b. Bánffy Albert 100 fttal, b. Lepreszty Árpád 100 frankkal, Kara Gyorgyevics hg 100 fttal,gr. Batthiányi László 10 aranynyal,Csernovics Arzén 50 fttal, gr. Viczay Károly 25 fttal, gr. Szapáry Józsefné 15 fttal,három Cziráky fiú 3 aranynyal, Gál Lajos 20 fttal. —Többen adtak még egy-egy aranyat. A közönség részvéte mutatkozott egyebekben is. 12-ikén egy rész nem mint vevő, hanem mint eladó jelent meg — azaz tömérdek eladni való árut hoztak ingyen, ajándékokban, úgy hogy a vevők bármely tömeges vásárlása mellett is aligha fenn nem marad még eladatlan is, amit alkalmasint majd elárvereznek a szükölködök javára. A fentebbi összegekbe semmi sincs beszámítva abból, amit az árus hölgyek bevettek — a vásár eredményét még bajos lévén összezámitni. Annyit tudunk, hogy 12-én is, rendkívül sok volt a vásár. Egyik boltocskában mintegy 800 ft volt a bevétel. — Legnagyobb tömegeket láttunk a, süteményes bolt előtt, hol ma is a valódi virtuozitással árulgató hg Odescalchine, nővére Degenfeld k. a., Baumgartnern é assz, alig győzték adni, mérni a süteményt, sonkát, bort, sört, ligeurt s bevenni a pénzt. — Ma sem hiányzott a vevőkben a leleményesség. Egy fiatal ember, A.... P. ur körüljárt, minden árusnőt fölkért, írja be nevét emlékkönyvébe s minden női autographiáért öt forintot tett le. Egy másik lovag Br... egy szép hölgy nyakán volt kis nyakkendőt kérte 100 forinton. Az alku állott s a hölgy szívesen áldozá nagy fáradalmai mellett kis nyakkendőjét a szükölködök részére, kik számára ily módon ez összeget szerzé. Egy másik kisasszony, ki történetesen testvére az előbbinek, nyakkendőjétől hasonló módon s hasonló összeg fejében vett búcsút. Tegnap is, ma is némely vevő annyit vásárolt, hogy miután zsebei megteltek, alig fért el ölében. Az árusnők pedig annyira beletanulták magukat szerepükbe, hogy volt, ki az ily megterhelt embernek készséggel ajánlá fel inasát, ki majd az illető szállására viszi az áruczikkeket. A folyton növekedő részvét tekintetéből, s azért is, hogy fővárosunk iparos közönsége szintén részesülhessen a jótékonyságban, a „bazár“, mely kezdetleg csak három napra volt határozva, a negyedik napon, vagy febr. 14-én vasárnap is folytattatni fog, s pedig egész estig. Lelkes iparosaink e gyengéd figyelmet bizonyosan sietnek kiérdemelni. S. F. ------------------------- Színházi hírek. — Aligha van párja közönségünknek, midőn jótékonyságot kell gyakorolni. Mennyi oldalról veszik igénybe nagylelkűségét most is, az ember azt hinné , már kimerült, és ime a tegnapelőtti jótékony célú színházi előadás ellenkezőt bizonyít. Köszönet a főváros lelkes közönségének, hogy nem feledkezett meg egy szegény íróról, kinek egykor kitűnő műveket köszönt. — „Brutus és Lucretia“ előadását értjük, melynek fele jövedelmét a nemzeti színház igazgatósága, a nyomorral küzdő szerző némi fölsegélésére szánta, s melyre a mi jó közönségünk nagyon szép számmal jelent meg. De nem is bánhatja meg senki, hogy fi lőréit a szegény írónak áldozta, mert az előadás valóban kitünőleg folyt le , s az áldozat dúsan jön kárpótolva az élvezet által. Az előadók közt első helyen kell megemlítenünk Jókainé (Lucretia) és Egressy (Brutus) művészi játékaikat. A közönség sok jelenetben csaknem az elragadtatás jeleit adta. A színház mindkét jelesét számtalanszor kitapsolták. Hugo Károly e drámájának nagy hatását nagyban elősegítette az, hogy minden szerep a lehető legjobb kézben volt. Meg vagyunk győződve, hogy ha minden darabot ily figyelemmel osztanának ki és adnának elő, a dráma iránti érdekeltség rövid időn megkétszereződnék. Ez pedig vajmi kívánatos volna. — Mur s . a k. a. a „Lindában“ (febr. 23.,) „Szevillai borbélyban“, (25-én) s „A troubadour“-ban is (márcz. 1-jén) föllépend. , — A nemzeti színház részéről kitűzött 50 arany első és 30 arany második pályadijért versenyzett s a biráló bizottmány által előadásra méltóknak ítélt és nemzeti színpadon elő is adatott, de pályadijt nem nyert eredeti vígjátékok szerzőinek nevét rejtő jeligés levelek a biráló bizottmány által az igazgatóságnak felbontatlanul megküldetvén s tanuk előtt felbontatván, kiderült, hogy a 4-ik számú „Tények“ című vígjátékot Péter Dénes, a 10-ik számú „Apám felesége“ címüt Szász Károly , a 18-ik számú „Házasság politikája“ címüt Szulyovszky Ignác, a 26-dik számú „Szellemdús hölgy“ címüt Bercik Árpád, a 32 ik számú „Becsület és szerelem“ címüt Szarvas Gábor, a 33-ik számú „Első nyilatkozat“ címűt Oláh Gyula, végre a „Divatos beteg“ címűt Degré Alajos urak írták. Fennirt szerző urak tisztelettel értesíttetnek, hogy az előadott műveik után a pályázati hirdetmény értelmében őket illető jövedelmi rész a nemzeti színház pénztáránál a fölvételre utalványozva van. Pesten, febrár 11-én, 1864. ^ Csepregi Lajos, titkár. ------6.fia------ Vidéki színpadok. — Lapunk 27-ki számában egyik fővárosi divatlapunk után közöltük a hirt, hogy Hubai szinésztársaságát Marosvásárhely hatósága egy heti időköz alatt a városból kiutasitá. E hírt Hubai Gusztáv úr társaságának egyik tagja oda módosítja, hogy a társaságot Marosvásárhelyről nem utasíták ki, de a levél szavai szerint : egyesek részéről a fondorlatok, durva megtámadások, és gyerköci sárral dobálás ellenében nem bírván hasonló fegyverrel élni, a társaság önkényt határozó el 24 foknyi hidegben a vándorbotot kezébe venni. Fölhívás. Alulirt ezennel fölhívom a vidéki színészet elsőrendű férfi és női tagjait, úgyszintén a kardalnok és kardalnoknőket, kik osztályos „dráma és operette“ társulatomnál működni óhajtanak. —A folyó év ápril 1-se napjáig szíveskedjenek bérmentes leveleiket ide hozzám intézni. Kelt, Székes-Fehérváron febr. 12-én 1864 Erdélyi Sándor, színigazgató. -------EWkWBt------ A jég hátán. Az idei tél meglehetős keménysége erős jéglemezzel vonván be a folyókat és tavakat, a korcsolyázóknak elég alkalmuk volt e testedző mulatság gyakorlására. Pest és Buda közt a Dunán is volt pár hely a korcsolyások számára tisztán tartva, de aránylag kevesen használták, s ezek közt is csak néhány ügyesebbet láttunk. Átalában a sport eleme nálunk még nagyon primitív állapotban van, míg Európa nyugatészaki részeiben a legkedveltebbek egyike. Legügyesebbeknek az angolokat tartják (Londonban ad hoc külön korcsolya-club is van), de a legtarkább, legélénkebb képet mindenesetre a Bois de Boulogne befagyott tavai nyújtják, hol minden nemzetbeli találkozik és versenyez egymással. Itt egy angol repül szoborszerű nyugalommal, ott egy hollandi megy szélsebesen, de szélmalom módjára; itt egy franczia tesz kecses fordulatokat, ott egy orosz öles termete válik ki a többi közül. A mulatság ára-