Szinházi Látcső, 1864 (2. évfolyam, 1-78. szám)

1864-02-14 / 44. szám

A jótékony bazár másod­napja. A jótékony bazár másodnapja is lefolyt, s méltó volt az elsőhöz, ha fölül nem múlta. Fö­lösleges mondanunk, hogy az árusnők mosolygó nyájasságán, lelkes buzgalmán és szívességén legkevésbbé sem látszottak meg a tegnapi nap fáradalmai, mert apadhat-e, a­mi kimeríthetet­len ? Mindez, ha lehetséges, még nagyobb volt ma. — Akár annak tulajdonítsuk, hogy a derék nők jobban belejöttek az önfeláldozást már lelki élvezetnek tekinteni, akár az, hogy ezt is, mint minden szépet, minél tovább nézünk, an­nál szebbnek tartunk, — annyi bizonyos, hogy a második nap érdekesebbnek látszott az elsőnél. A közönség tömegesebben jelent meg. Nemcsak hogy azok nagy része, kiket első nap láttunk, ellen nem állhatott második nap sem a szép alkalom csábjainak, hanem özönölve tó­dultak a lakosság új contingensei a jótékony­ság csarnokába. Különösen három órától né­gyig oly számosan jelentek meg, hogy a kö­zönség nagy része be nem férvén a terembe, az udvaron várakozott. A tegnapi és mai részvétel közötti különbsé­get legjobban mutatják azon pénztári jegyze­tek, melyek csak a belépti jegyekről készülnek, íme közöljük hiteles forrásból a kimutatást. Első nap 11-kén a bazárt 565 ember láto­gatta meg. A belépti jegyekből a jövedelem 2891 ft, 14 db arany, 5 Napoleon d’or, 5 darab ezüst forintos. A fentebbi összeghez nagyobb adományok­kal járultak : Gr. K­á­r­o­l­y­i István 1000 frt tál, F­ö­l­d­v­á­r­y M­. 200 fttal, S­c­h­e­y bécsi bankár 200 fttal, Schoosberger 100 fttal, Goldberger 200 frttal, gróf Batthyányi Imréné 100 fttal, gr. G­y­ul­l­a­y Lajos 100 fttal, F­á­y Vilma urhölgy 50 fttal, D­ő­r­i­n­g Józsefné 10 fttal. Második nap 12-ikén megfordult a bazár­ban 1148 ember. Bevétel a belépti jegyekből 2618 ft 30 kr, 32 darab arany, 110 frank, 1 d. Napoleon d’ or. Ez összeghez nagyobb összegek­kel járultak : Gr. Győri 100 fttal, egy n­é­v­t­e-­­­en 10 fttal, Herzfelder Dinorah 100 fttal, Fisch­­ és fia 100 ft, Wodjanerné 100 fo­rinttal, Wodjaner 500 fttal, egy névtelen 200 fttal, b. B­án­ffy Albert 100 fttal, b. Lep­­reszty Árpád 100 frankkal, Kara Gyor­­gyevics hg 100 fttal,gr. Batthiányi Lász­ló 10 aranynyal,Csernovics Arzén 50 fttal, gr. V­i­c­z­a­y Károly 25 fttal, gr. S­z­a­p­á­r­y Józsefné 15 fttal,három Cziráky fiú 3 arany­nyal, Gál Lajos 20 fttal. —Többen adtak még egy-egy aranyat. A közönség részvéte mutatkozott egyebekben is. 12-ikén egy rész nem mint vevő, hanem mint eladó jelent meg — azaz tömérdek el­adni való árut hoztak ingyen, aján­dékokban, úgy hogy a vevők bármely tömeges vásárlása mellett is aligha fenn nem marad még eladatlan is, a­mit alkalmasint majd elárvereznek a szükölködök javára. A fentebbi összegekbe semmi sincs beszámít­va abból, a­mit az árus hölgyek bevettek — a vásár eredményét még bajos lévén össze­zá­­mitni. Annyit tudunk, hogy 12-én is, rendkívül sok volt a vásár. Egyik boltocskában mintegy 800 ft volt a bevétel. — Legnagyobb tömegeket láttunk a, süteményes bolt előtt, hol ma is a va­lódi virtuozitással árulgató hg Odescalchi­­n­e, nővére Degenfeld k. a., B­a­u­m­g­a­r­t­n­e­r­­n é assz, alig győzték adni, mérni a süteményt, sonkát, bort, sört, ligeurt s bevenni a pénzt. — Ma sem hiányzott a vevőkben a leleményesség. Egy fiatal ember, A....­­ P. ur körüljárt, min­den árusnőt fölkért, írja be nevét emlékkönyvé­be s minden női autographiáért öt forintot tett le. Egy másik lovag Br... egy szép hölgy nya­kán volt kis nyakkendőt kérte 100 forinton. Az alku állott s a hölgy szívesen áldozá nagy fára­dalmai mellett kis nyakkendőjét a szükölködök részére, kik számára ily módon ez összeget szerzé. Egy másik kisasszony, ki történetesen testvére az előbbinek, nyakkendőjétől hasonló módon s hasonló összeg fejében vett búcsút. Tegnap is, ma is némely vevő annyit vásá­rolt, hogy miután zsebei megteltek, alig fért el ölében.­­ Az árusnők pedig annyira beleta­nulták magukat szerepükbe, hogy volt, ki az ily megterhelt embernek készséggel ajánlá fel inasát, ki majd az illető szállására viszi az áru­­czikkeket. A folyton növekedő részvét tekintetéből, s azért is, hogy fővárosunk iparos közönsége szintén részesülhessen a jótékonyságban, a „bazár“, mely kezdetleg csak három napra volt határozva, a negyedik napon, vagy febr. 14-én vasárnap is folytattatni fog, s pedig egész estig. Lelkes iparosaink e gyengéd fi­gyelmet bizonyosan sietnek kiérdemelni. S. F. -------------------------­ Színházi hírek. — Aligha van párja közönségünknek, mi­dőn jótékonyságot kell gyakorolni. Mennyi ol­dalról veszik igénybe nagylelkűségét most is, az ember azt hinné , már kimerült, és ime a tegnapelőtti jótékony célú színházi előadás el­lenkezőt bizonyít. Köszönet a főváros lelkes kö­zönségének, hogy nem feledkezett meg egy szegény íróról, kinek egykor kitűnő műveket köszönt. — „Brutus és Lucretia“ elő­adását értjük, melynek fele jövedelmét a nem­zeti színház igazgatósága, a nyomorral küzdő szerző némi fölsegélésére szánta, s melyre a mi jó közönségünk nagyon szép számmal jelent meg. De nem is bánhatja meg senki, hogy fi­ lőréit a szegény írónak áldozta, mert az előadás valóban kitünőleg folyt le , s az áldozat dúsan jön kárpótolva az élvezet által. Az előadók közt első helyen kell megemlítenünk J­ó­k­a­i­n­é (Lucretia) és E­g­r­e­s­s­y (Brutus) művészi játé­kaikat. A közönség sok jelenetben csaknem az elragadtatás jeleit adta. A színház mindkét jele­sét számtalanszor kitapsolták. Hugo Károly e drámájának nagy hatását nagyban elősegítette az, hogy minden szerep a lehető legjobb kéz­ben volt. Meg vagyunk győződve, hogy ha minden darabot ily figyelemmel osztanának ki és adnának elő, a dráma iránti érdekeltség rö­vid időn megkétszereződnék. Ez pedig vajmi kívánatos volna. — M­ur s . a k. a. a „Lindában“ (febr. 23.,) „Szevillai borbélyban“, (25-én) s „A trouba­­dour“-ban is (márcz. 1-jén) föllépend. , — A nemzeti színház részéről kitűzött 50 arany első és 30 arany második pályadijért ver­senyzett s a biráló bizottmány által előadásra­­ méltóknak ítélt és nemzeti színpadon elő is ada­tott, de pályadijt nem nyert eredeti vígjátékok szerzőinek nevét rejtő jeligés levelek a biráló bizottmány által az igazgatóságnak felbontatla­nul megküldetvén s tanuk előtt felbontatván, kiderült, hogy a 4-ik számú „Tények“ című vígjátékot Péter Dénes, a 10-ik számú „Apám felesége“ címüt Szász Károly , a 18-ik számú „Házasság politikája“ címüt Szulyovszky Ig­nác, a 26-dik számú „Szellemdús hölgy“ cí­müt Bercik Árpád, a 32 ik számú „Becsület és szerelem“ címüt Szarvas Gábor, a 33-ik szá­mú „Első nyilatkozat“ címűt Oláh Gyula, végre a „Divatos beteg“ címűt Degré Alajos urak ír­ták. Fennirt szerző urak tisztelettel értesíttet­­nek, hogy az előadott műveik után a pályázati hirdetmény értelmében őket illető jövedelmi rész a nemzeti színház pénztáránál a fölvételre utal­ványozva van. Pesten, febrár 11-én, 1864. ^ Csepregi Lajos, titkár. ------6.fia------­ Vidéki színpadok. — Lapunk 27-ki számában egyik fővá­rosi divatlapunk után közöltük a hirt, hogy Hu­bai szinésztársaságát Marosvásárhely hatósága egy heti időköz alatt a városból kiutasitá. E hírt Hubai Gusztáv úr társaságának egyik tagja oda módosítja, hogy a társaságot Marosvásár­helyről nem utasíták ki, de a levél szavai sze­rint : egyesek részéről a fondorlatok, durva meg­támadások, és gyerköci sárral dobálás ellené­ben nem bírván hasonló fegyverrel élni, a tár­saság önkényt határozó el 24 foknyi hidegben a vándorbotot kezébe venni. Fölhívás. Alulirt ezennel fölhívom a vidé­ki színészet elsőrendű férfi és női tagjait, úgy­szintén a kardalnok és kardalnoknőket, kik osz­tályos „dráma és operette“ társulatomnál működ­ni óhajtanak. —A folyó év ápril 1-se napjáig szí­veskedjenek bérmentes leveleiket ide hozzám intézni. Kelt, Székes-Fehérváron febr. 12-én 1864 Erdélyi Sándor, színigazgató. -------EWkWBt------­ A jég hátán. Az idei tél meglehetős keménysége erős jég­lemezzel vonván be a folyókat és tavakat, a korcsolyázóknak elég alkalmuk volt e testedző mulatság gyakorlására. Pest és Buda közt a Dunán is volt pár hely a korcsolyások számára tisztán tartva, de aránylag kevesen használták, s ezek közt is csak néhány ügyesebbet láttunk. Átalában a sport e­leme nálunk még nagyon primitív állapotban van, míg Európa nyugat­északi részeiben a legkedveltebbek egyike. Leg­ügyesebbeknek az angolokat tartják (London­ban ad hoc külön korcsolya-club is van), de a legtarkább, legélénkebb képet mindenesetre a Bois de Boulogne befagyott tavai nyújtják, hol minden nemzetbeli találkozik és versenyez egymással. Itt egy angol repül szoborszerű nyugalommal, ott egy hollandi megy szélse­besen, de szélmalom módjára; itt egy franczia tesz kecses fordulatokat, ott egy orosz öles termete válik ki a többi közül. A mulatság ára-

Next