Szinházi Magazin, 1939. október-december (2. évfolyam, 41-52. szám)

1939-10-07 / 41. szám

.Sohasem volt még olyan ta­vasz, hogy a virágok elfelejtet­tek volna nyílni...“ Ennek a kis angol dalnak a refrainje mu­zsikál bennem, valahányszor szembekerülök az életnek olyan jelenségeivel, amelyek mindig újra visszatérnek és mégis min­dig új élményként hatnak. Soha­sem volt még tavasz, amikor a virágok elfelejtettek volna nyílni ■ß~~ és mégis mindig új, boldog szenzáció az első hóvirág. A zenei életnek egyik ilyen ese­ménye az Operaház őszi kapu­nyitása. Mennyi fantázia van eb­ben a szóban: „nyílni“. Valami kinyílik. Új rózsa a régi fán: olyan, mint a föld sokmiilió ró­zsája és mégis más. Ajtó, amely mögött minden karácsony estén fölragyognak a fenyőfa gyertyái é­s a meghatottságnak és öröm­nek mindig új fényével tükrö­ződnek a szemünkbe. Kapu, amely kitárul és régóta ismét­lődő események új megformá­lását, új átélését ígéri.­­ Zsuzsika és Kálmán diák Tamás Ilonka és Sárdy János Operaházi Farsangi lakodalom (Vajda M. Pál foto) SZÍNHÁZI SZÍNHÁZI, MOZI, SZÉPIRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÉPESLAP SZERKESZTI: RÁCZ VILMOS II évfolyam, Budapest, 1939 október 3. MAGAZIN (JtMIA Pálm­* *11

Next