Szinházi Magazin, 1940. július-szeptember (3. évfolyam, 28-40. szám)
1940-07-21 / 30. szám
sóhajtozott, hogy a legöregebb stamm kísértetek is kimaradtak. Tatár (jön a szőlőmosóval és a keménykalappal): Tessék a szőlőmosó és a keménykalap. (Fordítva teszi te.) Egy hölgy: Szőlőmosót kértem! Tatár: Cseréljenek. 1. Vendég (elmegy). Tatár: Ezek pikkelnek rám! (Odamegy Gidáékhoz.) Ó, miszter Átkozott Artúr! Grida: Csönd legyen! Halljuk a nagy újságot! Borber: Hát kérem, Huszár Ferdinánd grófról van szó ... Tatár: Kólám? Nem vállalom! Benjam: Dehogy magáról. Az igaziról. Grida: A fivérem? sarkutazó? Borber: Igen. Ferdinánd gróf hazajött. Telefonon beszéltünk vele. Bonéi: Itt, van Pesten? Benjam: Sőt, idejön a »Csikóbőrös kulacsába. Illetve nem jön ide... de azért mégis itt lesz, akarom mondani, nem lesz itt, de mégis itt fog ülni__ Tatár: Ez vadkanfertőzést kapott! Borbereky: Tessék engem nyugodtan meghallgatni. Ferdinand gróf felhívta telefonon a kastélyt. A gróf megdöbbenve hallotta, hogy önök megváltak az ősi birtoktól. Azonnal érintkezésbe lépett mister Paddingtonnal, hogy visszavásárolja tőle az ősi birtokot. Jani: A magyarok Istene nem hagyja cserben a Huszárokat. Erre kibontunk egy üveg pezsgőt! Tatár (meghatottam): Igenis, egy üveg pezsgő. (Elrohan.) Borber: A dolognak azonban még nincs vége. Ferdinánd gróf ma eljön ide, hogy önöket megismerje. De inkognitóban jön. Betű ide, mint közönséges vendég és figyeli majd a családot. Mert az a szándéka, hogy öreg napjaira méltóságoddal együtt éljen és önöknek adja egész vagyonát. Bonéi: Honnan fogjuk megismerni ennyi vérleg közüle . Ghia: Sehogyse! Ferdinánd bátyámat tízéves korában láttam utoljára. Rövidnadrágos kisfiú volt. Benjámin: Nem hinném, hogy megint rövid nadrágot venne fel. Jani: Meg kell tudni, hogy néz ki. Benjam: Bízzák rám a dolgot, én született magánnyomozó vagyok! Gida: Ne olyan hangosan! Ezt nem lehet itt megtárgyalni! Vonuljunk be a konyhába. (Mindel.) Borber (,hátramarad honeival): Loneika... ez a Ferdinánd bácsi a mű mentőangyalunk! Csak egyszer legyen meg a miénk a birtok, én úgy felvirágoztatom ... Bonéi: Csakhogy ám nekem nem ispánra van szükségem, hanem férjre! (Nevetve el Borberekyvel.) Kulhanek (kedves öreg hordár, jön az utca felől): Jó estét kívánok! (A nála lévő csomagot leteszi az asztalra, a hordársapkát egy székre, odaszól Ferdinándnak.) Meleg van, kérem! (És hogy Ferdinánd nem felel.) Kérem! (Vállalván.) Jani (jön a konyhából). Kulhanek: Alázatos szolgája. Egy levelet hoztam gróf Csiszár Jánosnak. Jani: Talán Huszár az illető? Kulh: Az nincs rajta, hogy bor szolgál. Lehet, hogy baka. Jani: Mutassa csak? (Elveszi.) Ez a levél nekem szól! Honnan hozta? Kuth: A Ritz-szállóból. A feladót is tudom. Bizonyos Hippodrom kisasszony!t. Jani: Talán Paddington? (Izgatottan tépi fel a levelet.) Hallja, öreg, ez nagyszerű levél! (Pénzt ad neki.) Fogja, ez a magáé. Kulh: Válasz nem lesz, kérem? Jani: A válasz én magam leszek! (Felkapja a kalapját és miközben indul.) Üljön le és igyon egy litert a kontómra! Sylvia! (Boldogan rohan el.) Kulh: Nagyságos úr... egy liter szilva még nekem is sok. (Leül egy asztalhoz.) Benjamin (jön Tatárral): Szóval megértette! Most kinyomozzuk, hogy melyik Ferdinánd! Tatár: Az a kérdés, hogy miről ismer meg az ember egy sarkutazót? Benjámin: Magát például arról ismertem fel, hogy hülyén viselkedett. De egy normális sarkutazónak az a jellegzetessége, hogy fókazsírt iszik. Semmi feltűnés. Tatár: Nézze... az a kis angolbajuszos gyanús! Benjámin: Inkább ott az a dülledt szemű! Tatár: Azt a szakállast nézze. Azt a kecskeszakállast. Benjamin (fixírozza a szakállas urat): Ez nem az! Rögtön látszik, hogy a foglalkozása szabó. Hűen szemem van. Tatár: Gratulálok! (Kulhanek felé közelednek, mereven nézik.) Kulh (magában, aggódva): Úgy látszik, hordárnak nem szabad Itt ülni! Tatár: Ki lesz az! Rajtaütéssel kell leleplezni. Ez a legjobb módszer. (Egy Ugrással Kulhanek előtt terem.) Parancsol, uraságod? Kulh (ijedten): Egy félliter ... édes nemes ... asztali savanykást kérek ... Benjam (Tatárhoz): Figyeli, milyen zavarba jött? Tatár: Nekem mondja? (Midhez.) Egy félliter savanykást! (Benjáminhoz.) Most jön a keresztkérdés! (Kulhanekhez) Uram, nekem van egy fókabőrfelöltöm rozmár szőrmével. (Már nem is egészen új. Sőt, egy kicsit rozmár. Nem tudja, mennyit ér? Uraságod sohasem foglalkozott ilyesmivel? (Fölényesen int Benjáminnak.) Kuth (miután Mic letette elé a bort): Hát elseje felé sokfélét rábíznak az emberre. )Látnii keljenek, a felöltőt, akkor megmondanám, mit adnak rá. Tatár (Benjáminhoz): Egyelőre ez az! Kuth: Mit akarnak ezek tőlem? (Iszik.)' Egészségükre! Benjam: Kedves! egészségére és mondjuk mindnyája újyhogy éljen Ammundsen kapitánra.M Ktili: Azt lellet! Tatár: Éljen a föld, minden sarka és a szélrózsa minden iránya. Kulh (magában röhög és vállat von): Jó pofák. (Isznak.) Tatár: Uraságod honnan jött? Kulh: A sarokról jövök. Tatár: Á, á! Most elszólta magát! Benjam (elkapja Tatárt, diadalvárással táncra perdülnek). Kulh (röhögve nézi őket): Egyik normálisabb, mint a másik. Tatár: Nem szeretném, ha sértésnek venné ... de ön is megkínált minket... Van kitűnő füstölthalunk és hozhatok mellé... Hozok önnek egy kupica, kifüstöntött fókazsírt. (El.) Kulhaniek: Ejnye... de vicces.