Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)
1954-12-01 / 3. szám
Shakespeare Makrancos hölgyének előadásáról többször esik említés. 1893. júliusában Silberstein Adolf, a Pester Lloyd híres tárcaírója látta, szeptember 22-én Czóbel Minkának számol be Justh előadásáról, 1894. május 17-én pesti és külföldi vendégek nézik meg, augusztusban De Gerando Antonia a Shakespeare előadásáról azt írja, hogy „Justh művészei valóban nem is színészek többé, de interpretálok. Felfogják s egészben beleélik magukat a lángész mindig egyszerű eszmeszüleményeibe“. Malonyai Dezső pedig, hogy „Shakespeare is egészen ráismerne alkotásaira“.25... A világirodalom sok halhatatlan szerzőjének nevét olvassuk még a kortársak, esetleg szemtanúk, eddig már idézett cikkeiben. De közelebbi adataink nincsenek az előadásokról, így Francois Coppée egy Aristophanes, — Sidney Carton egy Racine-darabot emleget; Pekár Gyula Sophoklesről szól, sőt Erdélyi Pál konkréten az Elektra előadásáról, Rózsa Miklós pedig Aischylos nevét is felsorolja a parasztszínházban játszott művek szerzői közt. Sajnos, ezeknek a híradásoknak hitelességéről nem sikerült semmi lényegeset felkutatnom. A világirodalom nagyjainak remekműveivel egyidőben magyar darabokat is játszanak a parasztszínházban, mégpedig leggyakrabban magának Justhnak színháza számára írt népi jeleneteit, kisebb színdarabjait. Játszották a Falu rosszát is és Rózsa Miklós, aki ugyanennek budapesti előadását is abban az időben látta, összehasonlítva a két előadást, a parasztszínházét sokkal jobbnak tartja.2*... Justh darabjairól meg kell mondanom, hogy ezek egyáltalán nem a kor szellemében írt ál-népszínművek, hanem reálisan vett jelenetek a gányók életéből, nem „népies“ alakokat mutatnak be, hanem a népet. Maga írja egyik levelében: „Azóta írtam egy kis darabot Molnárné, Kulcsár és a három gányó fiú számára, az életből (talán Molnárék életéből) ellesve.“2728... Ezt állapítja meg róla Forgács Antal is: „kora »népies« típusokat ábrázoló parasztirodalmával szemben, bebizonyítja műveiben a magyar paraszt életerejét.“211 ... E színdarabjai közül hármat közöl a Magyar Szalonban.29... A Siralomház című drámai jelenetben az elitélt búcsúját jeleníti meg kedvesétől, aki miatt féltékenységből ölt, s csak itt világlik ki, hogy tévedésből. Asszony szava, Isten szava című kis színjátéka az eltévelyedett és megtérő Mályva Julcsa történetét igen élénken tárja elénk. Hárman voltak című darabjának középpontjában két fiatalasszony áll. A régebbi asszony ki akarja tanítani húgát, hogy hogyan bánjon férjével, de a sógor, ez utóbbinak férje, alaposan megleckézteti. Kulcsár Páltól a népköltő és hősszerelmestől tudjuk, hogy még egy Agglegény vőlegény c. darabot is betanultak, valószínű, hogy ez is Justh próbálkozása volt. A műsoron gyakran szerepelt még Czóbel Minka Délibáb c. kis színdarabja is. Justh már a délszaki vidékeken foldozgatja lerongyolódott egészségét. 1893. októberében, amikor édesanyja vendégek tiszteletére a Délibáb-ot és Justh Hárman voltak c. jelenetét előadatja, nem akarja vendégeit elengedni, hogy legalább „némileg meg ne győződjenek a szenttornyai művészvilágról“ és fia 25 Malonyai Dezső levele .Justh-hoz. 1894. aug. 6. Sz. K. levelestára. 26 A 14 jegyz.-ben id. cikk. 27 Justh Zsigmond levele Czóbel Minkához. 1893. júl. 6. Sz. K. levelestára. 28 Forgács Antal: Egy elfeledett magyar író. Korunk, 1939. 29 Justh Zsigmond a 17. jegyz.-ben id. cikke. 109