Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Bangha Sándor József - Bangó Pető - Bangya János (Méhemed bej)
521 Bangha—Bangya 522 Iborányi Memoria I. 113. — Siebenb. Quartalschrift V. 237. — Egyet. ifj. Encycl V. .567. — Történelmi Tár 1886. 799. és Horvát István Lexicon Erud. cz. kézirata a n. muzeumban. Bangha Sándor József, jogtudor és nyitramegyei főügyész, szül. 1841. márcz. 15. Véneken, Győrmegyében. Jelenleg Nyitrán működik mint ügyész és szerkesztő. — Irt néhány czikket budapesti lapokba. Szerkesztette a Nyitramegyei Közlönyt 1882. jan. 7-től Kállai (Kaufmann) Árminnal és 1883 óta maga szerkeszti s a lapnak kiadótulajdonosa. Önéletrajzi adatok. Bangó Pető, ügyvéd. Halason született ev. ref. szülőktől; Debreczenben tanult, midőn Kovács Ágoston mellé Aradra hivatott meg nevelőnek; azután ügyvéd lett. A szabadságharcz alatt beállt honvédnek, utóbb pedig Kovács Ágoston kormánybiztos titkára lett. Ezért utóbb elfogták és Haynau kötél általi halálra ítéltette. De kegyelmet nyert és folytatta ügyvédségét, két év múlva (1852 körül) azonban meghalt. A Regélő Pesti Divatlapban (1843. II. 13. sz.) jelent meg első verse. A Kisfaludy - társaság 1844. jan. 30 A korszerű epos cz. értekezését megdicsérte s Évlapjaiba (VI. k. 512—538. 1.) fölvette; 1846. febr. 4. ugyanott A nagynak és fenségesnek fogalma, széptani kérdésre irt pályaműve 15 arany jutalomban részesült. Következő lapokban jelentek meg költeményei: Életképek (1844. 1846. 1848.), Honderű (1846—47.), győri Hazánk (1847.), Pesti Divatlap (1847—48.), Csokonai Lapok (1850.) és a Losonczi Phönixben. Szerkesztette s kiadta a legelső aradi politikai lapot 1848. jul.—szept., Arad czímmel, melyből eddig 11 számot ismerünk. Honderű, 1847. II. 2. sz. — Alföld 1878. 78. sz. Bangya János (Mehemed bej). 1848 49. honvéd alezredes, szül. 1817. decz. 2. Apjon, Pozsony-megyében, magyar nemes családból. Atyja B. Miklós, komárommegyei táblabiró volt és Koltán földbirtokos. B. János hamar elhagyta szülőhelyét s a nagyszombati katonai intézetbe került; később a rendes katonasághoz ment át és Milánóban gránátos őrmester volt. 1836-ban Bécsben volt a magyar testőrök közt. Itt nyerte Klapkával együtt katonai magas kiművelését. 1839-ben oda hagyta a testőrséget és hat éven át az akkori bécsi erdélyi udvari ágens (Baksy) irodájának főnöke volt. 1846-ban Bazinban Vital Antonia úrhölgygyel házasságra lépett és a journalistika terén működött. 1848-ban jelen volt a pozsonyi országgyűlésen. Midőn a kormány és országgyűlés a fővárosba tette át székhelyét, ő is utánuk ment. Midőn Perczel Mór a Zrinyi-szabadcsapatot alakította. B. azonnal mint százados lépett oda be és részt vett a friedaui stájerországi expeditióban, hol vitézsége által kitűnvén, őrnagygyá léptették elő. Később Kazinczy alatt Beregben alezredes lett. Kazinczy letevén a fegyvert, B. Komáromba bujdokolt és onnan mint kapituláns útlevéllel ment külföldre. 1850-ben Londonban találjuk őt, de már júliusban Párisba tette át lakását. 1852-ben az első világkiállítás alatt újra Londonba ment és mint hírlapíró kereste kenyerét. 1854. májusban, midőn már bizonyossá vált az orosz-török háború, Konstantinápolyba ment és szolgálatát a török kormánynak fölajánlván, mint táborkari főnök, ezredesi ranggal az ázsiai törzskarhoz Musztafa pasa oldala mellé rendeltetett. Ekkor a török vallást is fölvévén, Mehemed bej lett; a Karabatir előnevet később nyerte cserkeszországi érdemeiért. E táborozás alatt sok elismerést és ajándékot nyert, köztök egy tatár herczeg 15 éves szép árva lányát, kitől Mehemed bejnek négy gyermeke született: három leány(Hatikhe, Fatime és Adile) s egy fiú (Musztafa Aszím bej). Utoljára a török csendőrség ezredese s a minisztériumban a rendőrség vezetője volt. Meghalt 1868. február 16.