Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Bedecoridius Dániel - Bedekovich Ferencz (komori báró) - Bedekovich Kázmér (komori)
739 Bedek Bedekovich 740 kai kérdéseket tárgyalt, külföldi nevesebb íróktól fordított és a szépirodalmi tárczarovatot vezette. 1888-ban átlépett a Kolozsvár cz. politikai napilaphoz, melybe jogtörténelmi tanulmányokat, irodalomtörténeti értekezéseket, politikai s nemzetgazdasági czikkeket és eredeti novellákat, tárczákat irt, külföldi regényeket s elbeszéléseket fordított. Szépirodalmi dolgozatokat irt még a következő lapokba: Ország Világ (1889—90.), Vasárnapi Újság (1889.), Pesti Hirlap (1889—90.), A Hét (1890.) Fővárosi Lapok (1890.) és több nagyobb vidéki lapba. Az erdélyrészi napi kérdésekről mint levelező tájékoztatta előbb a Budapesti Hírlapot, majd állandóan a Pesti Hírlapot. Önéletrajzi adatok: Bede Lajos, gymnasiumi igazgatótanár, szül. 1826-ban Szeghalmon, Békésmegyében ; a gymnasium hat osztályát Mező-Túron, a felsőbb tanulmányokat 1844— 46-ban Debreczenben végezte, hol 1846— 47-ben az ev. ref. főiskolában köztanító volt. 1847—1850-ben Szeghalmon mint iskola-rektor működött, 1850—54. segédlelkész volt Gyomán és Túrkevében, 1854-ben a karczagi gymnasiumhoz, 1860. okt. 1. pedig Mező-Túron választották meg gymnasiumi tanárnak, hol igazgatói tisztet is viselt 1879. szept. 16. bekövetkezett haláláig. — Értekezése : A mezőtúri iskola vázlatos története. (A mezőtúri ref. gymnasium Értesítője 1878.) — Kéziratban maradt munkája: írásnélküli számvetés, melyet 1852-ben a népiskolák számára irt. Mező-Turi ref. Gymnasium Értesítője 1878— 80. — Felsmann Névkönyve 1873. 66. 1. és Bodolay László szives közlése. Bedecoridius Dániel, koszorús költő I. Mátyás korában. — Egy latin verse maradt fenn a Deliciae poetarum Hungaricorum czimű gyűjteményben, mely 1727-ben jelent meg, a nyomtatási hely megnevezése nélkül. Catalogus Bibi. Hung. Fr. Com. Széchenyi. I. Bedekovich Ferencs, (komori báró), cs. és kir. kamarás, status- és konferencziális tanácsos, sz. Istvánrend commandeurje és Körösmegye főispánja, B. Miklós kir. tanácsos és a báni tábla ülnökének fia, szül. 1755. febr. 6. Varasdon; nevelését Bourguignon vezetése alatt Bécsben nyerte s ott végezte jogi tanulmányait. 1775. aug. 2. Varasdmegye főjegyzője; 1782. jun. 2. az egyesített magyar-erdélyi udvari kanczelláriánál udvari fogalmazóvá neveztetett ki; 1783. decz. 5. kir. tanácsos és udvari titkár, 1785. decz. 9. m. kir. helytartósági tanácsos lett. Az 1790. országgyűlésre a horvát-szlavon városoktól követni küldetett. 1794. jún. 30. a magyar kir. udvari kanczelláriánál udvari tanácsosnak léptették elő. Megbízatván a horvát bandériumok szervezésével, mint kir. biztos beutazta a három megyét és küldetéséről az 1802. országgyűlésen kimerítő jelentést terjesztett be. 1805-ben mint hadi biztos a holicsi táborba ment, hol az uralkodó tetszését megnyerte, mire fölvétetett az állami tanácsba. 1807. jan. 6. valóságos állami tanácsossá neveztetett ki; ezen minőségben kisérte a fejedelmet utazásaiban, valamint az 1807. és 1811. országgyűlésekre, az 1809. 1813. és 1814. hadjáratok alkalmával és 1817. erdélyi útjában. 1808. aug. 6. a szent Istvánrend lovag-keresztjével díszíttetett fel és Párisban 1814-ben ezen rend commandeur-keresztjét, később a polgári ezüst érdemkeresztet is nyerte. 1809. nov. 22. bárói rangra emeltetett. 1809. febr. 13. Békésmegye. 1825. márcz. 19. Varasdmegye főispánjává neveztetett ki. Meghalt 1827. jun. 15. Bécsben. — Munkája: Projectum de coordinatione consilii regii locumtenentalis hungarici. Posonii, 1826. — Az 1790. országgyűlésen bár a király jogait védelmezte, hazafias és jól átgondolt beszédeivel a fölháborodott kedélyek csillapítására hatott. Megválasztatván azon bizottságba, mely a következő ér-