Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Budai János - Budai János - Buday Jenő - Buday József - Buday József - Buday József
1387 Buday 1388 mely igy végződik : Anno Domini 1406. die 17. mensis apr. completus est iste liber Rationalis ad glóriám Dei et mandatum Domini Magistri Joannis de Buda Canonici Ecclesiae Strigoniensis et A. Diaconi Borsiensis. Knauz Nándor: A Magyar Egyház Régi Mise és Zsolozsma Könyvei. Esztergom, 1870. Budai János. — Gyászverseket irt latinul Valkai Miklós és ifjú Károli Gáspár, K. G. gönczi pap egyetlen fia halálára. (Wittenberga , 1587.) Koncz József szives közlése. Budai János. — Munkái: 1. De persona Christi. Heidelberg, 1608. — 2. De purgatorio. U. ott, 1609. Koncz József szives közlése. Budai János, nagy-enyedi ev ref pap volt 1812—14-ben. — Munkája: A bölcs férfinak érdemei. Kolozsvár, 1818 (Halotti beszéd Herepei Ádám tiszteletére.) Petrik Bibliogr. Buday Jenő. — Munkái: 1. Emlény, melyet Remess Kazimér Ferencz-rendi áldozátnak ajánl. Szabadka, 1846. (Költemény.) — 2. Hálaszózat Marko Dienes tanárának a tanév be végeztével. U.ott, 1847. Petrik Bibliograpliiája. Buday József, esztergom-egyházmegyei áldozó-pap, szül. 1813. febr. 19.; gymnasiumi és theologiai tanulmányainak befejeztével fölszenteltetett 1836. márcz. 26., mire segédlelkész volt Kosztolányban, administrátor az esztergom-megyei Pilis-Szt-Kereszten, azután plébános Köpösdön, most mint nyug. lelkész él Nagyszombatban. — Munkái: 1. Antistes Strigoniensis. Pestini, 1856. — 2. Carmen honoribus dni Josephi Viber. Posonii, 1856. — 3. Carmen honoribus dni Michaelis Fekete de Galantha. Strigonii, 1857. — 4. Specimen venerationis d.Josepho Viber. U. ott, 1858. (Költemény.) — 5. Sertum e floribus celebriorum gestorum emin. d. Joan. Bapt. Scitovszky. Pestini, 1859. — Majer István és Zelliger még néhány alkalmi költeményét és egyéb munkáit sorolják föl, de a hely és év megnevezése nélkül. Majer István, Esztergomi Papság Iród. Működése. — Zelliger, Esztergomi írók. — Petrik Bibliogr. — Schematismus Strigon. Buday József bölcselettudor, főreáliskolai tanár Budapesten, szül. 1854. jan. 15. Szegeden ; középiskoláit a budapesti kegyesrendiek és a győri benczések gymnasiumában végezte s mint bölcselethallgató harmadfél évet töltött a budapesti egyetemen. 1877-ben tanárvizsgálatot tett a magyar irodalomból és a bölcseletből; 1878. jan. bölcselettudorrá avatták ; ezután nagyobb utazásokat tett, különösen Olaszországban. 1877-ben az újvidéki magyar gymnasiumhoz a magyar nyelv, irodalom és bölcselet tanárává neveztetett ki. 1883-ban a budapesti II. ker. áll. főreáliskolához helyeztetett át és az akkor alakult Országos magyar iskola-egyesület jegyzőjévé választatott. 1890 óta egyetemi magántanár. — Az Újvidék cz. hirlapnak 1877—83-ig volt állandó munkatársa, melybe vezérczikkeket és népszerű bölcseleti tárczaczikkeket irt; dolgozott még a Pesti Naplóba (1879-83. levelezője 1884. 1885. sz. 305. sz. Horváth Cyrill életr. 1887. 125. 233. sz.), Bud. Hírlapba (1884 137. sz.), M. Ifjúság Lapjába (1885.), az Újvidéki kir. kath. gymn. Értesítőjébe (1879.) Az első közművelődési Congressus Naplójába a congressus történetét irta. — Munkái: 1. A bánsági német telepitvények és a Schulvereinek. Újvidék, 1887. (Különnyomat az Újvidékből.) — 2. Az egyéni halhatatlanság. U. ott, 1887. — 3. A positivismus nevelési rendszere. Bpest, 1889. (Különny. a M. Philos. Szemléből.) — 4. Giordano Bruno élete és bölcselete. U. ott, 1889. (Különnyomat a M. Philos. Szemléből.) — A Magyar Philosophiai Szemlének kezdettől (1882.) munkatársa s 1885—86-ban egyik szerkesztője volt. M. Könyvészet 1887. és önéletrajzi adatok.