Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet
E - Érkövy Adolf
1421 Érkövy 1422 pensionis parslertia. Reliquum quod adhuc in Sebastiani Lam Calvinistae Kaismarcensis Antithesi expendendum erat, discutiens. U. ott, 1597. (Az 1. és 2. rész 1592—93-ban jelent meg.) — 3. Carmen de gloriosa resurectione domini et salvatoris nostri Jesu Christi. U. ott. 1599. Wallaszky. Conspectus Reip. Littel'. 140. — Klein, Nachrichten I. 88. — UI .11. Athenas 540. — Szabó Károly, Régi M. Könyvtár 11. 72. 80. 1. Érkövy Adolf, a m. tud. akadémia levelező tagja, nyug. jószágkormányzó és miniszteri tanácsos, Ploetz Péter osztrák dragonyos kapitány és Schmeltz Erzsébet fia, szül. 1818. szept. 28. Ebrstein községben (Elzász). Venczel nevet kapott a keresztségben, az Adolf nevet a bérmálásnál vette föl Atyja, a ki az ő születése után csakhamar Magyarországra Keszthelyre állomásoztatott át, korán halt el, mire Volf Ferencz keszthelyi polgár lett a gyámja. A gymnasium hat osztályát Keszthelyen végezte; mivel még igen gyenge korú, alig 14 éves volt. a VI. osztályt, ismételnie kellett (egy részét Zágrábban, a másikat Kaposvárt töltötte); a 7. gymn. osztályt Pécsett, a 8-ikat, Szombathelyen járta 1836-ban. Ugyanezen év tavaszán veszítette el édesanyját, a mikor még csak rokonnal se bírván, magára maradt egy pár ezer forintnyi atyai örökséggel. A mezőgazdaságot választotta életpályájául és a Georgicon növendékei közé lépett, hol a tanfolyamot 1836—37-ben végezte. 1837 őszén a pesti egyetemen joghallgató lett. Időközben azonban Bácsmegyében Bikitsen, Latinovics Konstantin fiai (Vincze és Elek) mellett nevelői állást fogadott el. 1838. júl.a Károlyi István gróf uradalmi szolgálatába lépett. Előbb a számvevőségnél, azután a felgyői szeszgyári ellenőrségnél, majd a csongrádi tiszttartóságnál nyert alkalmazást. Negyedfél évi szolgálat után jószágigazgatósági titkár lett Fóthon. Ettől fogva mind nagyobb tevékenységi kört ölelt fel, életét családi körén kívül, a hivatalos, a köztársadalmi és irodalmi téren osztván meg. Működő tagja volt az 1848 előtt fennállott magyar ipar, s ezzel kapcsolatban állt gyáralapító- és védegyletnek. 1843-ban Károlyi István segélyével alakította a pestmegyei gazdasági fiókegyesületet, melynek egyúttal több évig titkára volt. 1844-ben grófi titoknok lett és nov. 17. nőül vette Olsavszky Constantiát, kitől három fia s két leánya született, kik még életében elhaltak, úgy hogy csak egy unokája maradt életben. E minőségben egyúttal Károlyi Sándor grófnak előadta a gymnasiális és bölcseleti tantárgyakat 1848-ig. Ekkor a csongrádi és szentes-vásárhelyi uradalmak felügyelőjévé léptetett elő, székhelyivel Derekegyházán, 1851-ben pedig átvette a királydaróczi uradalom és pásztói birtok igazgatását is. 1818-ban a magyar gazdasági egyesület igazgató választmányába is beválasztatott; a gyűléseken több izben szakértekezéseket és emlékbeszédeket tartott; így a köztelki palota legelső alapjának 1847. jún. 6. történt ünnepélyes letétele alkalmával, gróf Festetics György, a keszthelyi Georgicon alapítója felett ő mondott emlékbeszédet. 1852-ben a Tiszaszabályozó társulat megválasztotta elnökévé. 1857. máj. fizetésének két harmadával nyugdíjaztatván, három fiának iskoláztatása végett Pestre költözött és 1858-tól hat évig a gazdasági egylet gépészeti s építészeti szakosztályának alelnöke volt. 1862-ben a londoni világkiállítást látogatta meg. 1864. márcz. 13 Galgóczy Károly és Kocsi Sándor társaságában megvette a Kozma-Vazul-féle könyvnyomda szerelvényeit és Érkövy, Galgóczy és Kocsi czég alatt társaival együtt több évig könyvnyomda üzletet folytatott. Működő tagja volt (1864) az országos ínség enyhítésére alakult kenyérosztó társulatnak és 1865—67-ig tagja a pesti m. kir. egyetemi államvizsgáló bizottságnak; végre 1866-ban alakította