Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 3. kötet
F - Fekete Mihály (nagyfalusi)
Fekete alapítványából 200 aranynyal jutalmazott pályamunka. Ism. Bud. Szemle 1892.) — 13. Az erdei vetésről és ültetésről. Néptanítók, községi elöljárók és kisbirtokosok számára. U. ott, 1893. (Az orsz. erdészeti egyesület által, a Deák Ferencz alapítványból 40 aranynyal jutalmazott pályamunka.) Selmeczi m. kir. bányász- és erdész-Akadémiai Emlékkönyv. Selmecz, 1871. 202. 1. — Szinnyei Könyvészete. — M. Könyv-Szemle 1876. 298. 1. • Tipray Könyvészete 1878. — Horváth Ignácz Könyvészete. — M. Könyvészet 1891. — Corvina 1892. 31. sz. és önéletrajzi adatok. Fekete Mihály (nagyfalusi), ev. ref. főiskolai tanár, F. Mihály kozárvári ev. ref. lelkész és Kerekes Katalin fia, szül. 1820-ban Bálványos-Váralján, hol nagyatyja lakott; tanulását Dézsen kezdte s Kolozsvárt folytatta a rhetori osztályig; innét Nagy-Enyedre ment és a tanfolyam bevégzése után 1843-ban a költészeti osztály tanítója lett. Azután ifj. Bethlen János gróf gyermekeinek nevelése végett tiz évre szerződött és a gróf költségén a kellő szakismeret megszerzése végett 1847-ben a berlini egyetemre ment és a szünidőket nagyobb utazásokra használta fel. 1849-ben hazatérve, nevelői állását foglalta el, s a kikötött tiz évet a Bethlen-fiuk mellett töltötte el falun, vagy Kolozsvárt és Pesten. 1860 végén a Korunk szerkesztésére hivatott meg Kolozsvárra s e tisztét, főleg 1862-ben, az akkori nehéz viszonyok közt, szemben a Schmerling-féle álalkotmányosság szemfényvesztéseivel, jó sikerrel töltötte be. Ennek köszönhette, a szerkesztéstől visszalépése után azt is, hogy a kolozsvári ev. ref. főiskolához a Pestre távozott Gyulai Pál helyére, a magyar és latin irodalom rendes tanárává megválasztották. Itt a főiskolai könyvtárnak (25 ezer kötet) Gyulai által megkezdett rendezését befejezte. Midőn azonban tanszékét elfoglalta, a sorvadásnak előjelei már mutatkoztak rajta, mely betegség Kolozsvárt 1871. júl. 3. sirba vitte. — Költészeti első kísérletei Hattyú és Holló álnevek alatt az Aurórában (1836—37.), az Athenaeumban (1837—41.), Emlényben (1838.) és a kolozsvári Reményben (1840.) jelentek meg; azután főleg az ifjúsági irodalom terén tekintélylyé küzdötte föl magát; a Gáspár János és Kovácsi Antal Magyar olvasókönyvébe (Kolozsvár, 1848. 1853. és 1859.) irt versei, elbeszéléseivel s a külföldi ifjúsági irodalom termékeinek átültetésével tünt ki. Ez idő alatt még a régibb magyar irodalom és a magyar nemzet őskori történelmének tanulmányozása képezte kedvencz tárgyait; e mellett foglalkozott az erdélyi protestantismus történelmi fejlődésével is, amint ez a kolozsvári ref. főiskola történetére vonatkozó, s általa a kolozsvári tanári értekezlet alkalmával felolvasott monographiájából kitűnik ; több verse jelent meg Kopasz László névvel a Hölgyfutárban (1850—-51.), Csokonai Lapokban (1850.), M. Emléklapokban (1850.) és a M. írók Füzeteiben (1850.). Különösen gyöngéd vagy humoros dalai tűntek fel; igy az Oh du lieber Augustin nótájára irt: A tulipiros lánykám cz. költeménye. Czikkei, a többi közt: A legújabb franczia szépirodalom és a franczia kritika (Budapesti Szemle X. XI. 1860.). A Régeni István által szerkesztett latin - magyar szótárnál is közreműködött. Bethlen Gáborné temetése 1622-ben (Erdélyi Prot. Közlöny 1871.). — Munkái: 1. Szép Ilonka. Eredeti regényes opera 5 felv. Vörösmarty Mihály regéje után, zenéje Mosonyi Mihálytól. Pest (1862. Előadatott a pesti nemzeti színházban 1862. jún. 26., uj szereposztással 1865. nov. 4., összesen hatszor adták elő.) — 2. A kolozsvári ev. ref. főtanoda története. Kolozsvár, 1876. (Előbb az Értesítőben és a Kelet 92—99. sz. jelent meg. Kiadta Szabó Sámuel.) — 3. Olvasó könyvecske kezdők számára. Pest, év n. — Szerkesztette a Korunk cz. politikai lapot 1860. decz. 2-tól 1862. aug. 31-ig Kolozsvárt. — Kéziratban: