Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet
K - Kövessy Kálmán - Kövesy Károly - Kövesy Pál - Követs István - Köviczky Sándor - Kövi Imre
170 Kövesdi—Kövesligethy 164 A Csongrád-megyei tanító-egyesület, az Alföldi tanító-egylet története 1868—93.), a Szeged-belvárosi népiskola Értesítőjében (1897. A gyermekvédő-egyesület Szegeden.) Önéletrajzi adatok. Kövessy Kálmán, kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1848. febr. 7. Szegeden; iskoláit szülőhelyén kezdette s a VI. gymnasiumi osztály végeztével 1864. aug. 31. a kegyes-tanítórendbe lépett Váczon; innét Kecskemétre került, hol bevégezte középiskoláit és megkezdte tanári működését. A papi tudományok elvégzése után 1871. aug. 17-én pappá szenteltetett; 1873. márcz. 16. letette a történelmi szakcsoportból a tanári vizsgálatot; tanár volt Pesten 3 évig, Kecskeméten négyig, és jelenleg Sátoralja-Ujhelyben tanítja a történelmet. — Programmértekezése a kecskeméti fogymn. Értesítőjében (1876. A Hunyadiaknak az állam körül érdemeik és elkövetett hibáik.) Szöllössy Károly, A szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 28. 1. — A kegyes tanitórend Névtára, Bpest, 1898. és Kovács Nep. János kegyesrendi tanár szives közlése. Kövesy Károly. — Munkái: 1. Jós és csaló, vagy szabadkőmíves és a rózsakeresztes. Elbeszélés. Nagy-Kanizsa, 1876. (Olcsó és érdekes beszélyek gyűjteménye a nép számára 1.), — 2. Az olasz boszszúja. Elbeszélés. U. ott, 1876. (Olcsó és érdekes beszélyek 15.) Kiszlingstein Könyvészete. Kövesy Pál, orvosdoktor, szül. 1810-ben Lovasberényben (Fehérm.); 1833-ban nyert orvosdoktori oklevelet a pesti egyetemen; községi és vasúti orvos volt Moórott (Fehérm.). Czikkei a Társalkodóban (1838. A juhhimlő, Értekezés a marhadögről), a Hasznos Mulatságokban (1839. Lépfene, Milzbrand, Métely, Értekezés a marhadögről), az Ismertetőben (1839. A juhhimlő.) — Munkája: Dissertatio inaug. medica de fluxu coeliaco. Budae, 1833. Oláh Gyula, Magyarország közegészségügyi statisztikája. Bpest, 1876. 122. 1. — Szinnyei Könyvészete: Követs István. — Munkája: A férjfiú a társaságos környülállásokban, vagy is bévezetés a világi okosságba, a társalkodás mesterségébe, és az életnek valóságos bölcsességébe. Knigge, Pockels, Heidenreich, Montaigne . . . után Rosengarten Henrik Ern. Magyarázta . . . Pest, 1820. Petrik Bibliogr. Köviczky Sándor, joggyakornok. A mint életrajzi adataiban följegyezte, 1742. júl. Körmöczbányát elhagyta, több úri háznál megfordult; 1743-ban utazott a hazában és folytatta tanulását. 1744-ben Sáros-Patakra megy, de innét a nélkülözés Miskolczra űzi; majd innét tovább bolyongva a gömöri iskolát látogatja. 1745. júl. 1. hazatér. 1746. nov. 1. Győrbe jó s az alumneumban marad. 1749. nov. patvarjára megy Törökhöz. 1756-ban Nozdroviczky Miklóshoz kerül Pozsonyba; azzal 1750. aug. elején Bécsbe utazik. Itt megszakad a följegyzés. — Kézirati munkája: Miscellanea seu Flores omnium pene dignarum observatu rerum 1742—43. Életrajzi adatainak bejegyzésével. 4 rét 234 lap. (A m. n. múzeum kézirati osztályában.) Kövi Imre, ág. ev. főgymnasiumi és tanítóképző-intézeti tanár, szül. 1839. jan. 29. Késmárkon; tanulmányait ugyanott kezdte, Debreczenben és Nagy-Kőrösön folytatta s Késmárkon tett érettségi vizsgát. Három félévet a budapesti theologián töltött, három félévet pedig Göttingában, hol különösen bölcseletet és természettudományokat hallgatott. 1862-ben az iglói ág ev. főgymnasium rendes tanárának hívták meg, ahol mennyiségtant, physikai földrajzot, vegytant, német nyelvet és ábrázoló mértant tanít. 1871-ben egyszersmind az iglói állami tanítóképzőhöz neveztetett ki rajztanárnak, hol az I. és II. osztályban a német nyelvet is tanítja. Steiner családi nevét