Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet
L - László Károly
1827 László 834 mívelő és ládányi Boros Julianna székely huszár (primipilus) szülők fia, szül. 1852. febr. 27. Osdolán (Háromszékm.); gymnásiumi tanulmányait Kézdi-Vásárhely-Kantában és Csik-Somlyón, a bölcseletet és theologiát Gyula-Fehérvárt végezte 1876. decz. 23. pappá szenteltetett; káplán volt 1877. febr. 1-től 1879. márcz. 15-ig Kézdi-Szentléleken; ekkor lelkésznek küldetett Alsó - Csernátonba, mire 1883. okt. lemhényi (Háromszékm.) plébános lett, hol jelenleg is működik. A kézdiorbai esperesi kerület jegyzője és státusgyűlési képviselője, a kézdi-vásárhelyi oltáregylet titkára. Háromszékvármegye törvényhatósága és tanítói nyugdíjbizottságának tagja, miniszteri iskolalátogató s az erdélyi szentferenczrendiek confrátere. Czikkei a M. Államban (1878. 9. sz. A szárazpataki róm. kath. új iskola építésének története, 1878. jan. 28. Erdélyi állapotok, 1893. aug. 11. Az erdélyi protestánsok házassági bíráskodása sat.), a Közművelődésben (1880. Az alcsernátoni plébánia felavatása ünnepélye sat.); írt még a Havi Közlönybe, Erdélyegyházmegyei Értesítőbe, Katholikus Társadalomba, a Kézdi-Vásárhely és Vidékébe, Székely Közlönybe, Székelyföldbe és Székely Híradóba. Szent beszédeit az Isten Igéje (IV. 1877.), a Közművelődés (1879) és a többit (számszerint 30) a Jó Pásztor, melynek 1884—88-ig rendes munkatársa volt, hozták. Az oltáregylet gyűléseiről rendesen ő ír a lapokba, titkári jelentéseket (1888—1900.); a Magyar Államban közölte s megírta a nevezett egylet történetét (1876—92.), mely a kézdivásárhelyi Emlékkönyvben (1893) jelent meg. — Székely kath. hitszónok cz. most rendezi sajtó alá egyházi beszédeit. — Álnevei s jegyei: Perkőalji, Erdőalji, Kőhegyi, Kétvidéki, Cseresnyéssi, Osdolai, Gratus és L. J. ). Sion 1890. 554. 1. és önéletrajzi adatok. László Károly, mérnök, 1848—49. honvéd tüzér-hadnagy (saját vallomása szerint, mert az 1850-ben kelt Naplótöredéke így van aláírva ; mégis minden életrajzában rangja tüzérszázadosnak van írva), szül. 1815. márcz. 30. Kecskeméten (Pestm.); itt folytatta tanulmányait a VIII. osztályig; azután a mérnöki pályára lépett és oklevelet szerzett. Mint gyakorló mérnök működött, midőn 1848-ban a szabadságharcz kezdetén a Hunyady-zászlóaljba mint közvitéz lépett, később a tüzérséghez állott és hadnagyi rangra emelkedett. Részt vett a hanyatló küzdelem egyik utolsó csatájában, az 1849. aug. 9. temesvárszentandrási ütközetben, mely a magyar sereg feloszlásával végződött. L. ütegének maradványával Lugosra, majd Facsétra húzódott; innét Déva felé ment és Bemmel aug. 22. Törökországba menekült. Kossuthoz csatlakozott 25 társával és 1850. ápr. 12. Kiutahiába érkezett; ezután folyton Kossuth környezetében élt mint meghitt barátja és titkára. 1851. szept. 10. szálltak fel az Egyesült-Államok Mississippi hajójára; nov. 10. érkeztek New-Yorkba; mindenütt követte Kossuthot körútjában s csak midőn ez 1852. júl. 14. hajóra szállott, búcsúzott el tőle. L. Amerikában maradt, hol mint mérnök a New-York állam csatornamérnöki hivatalának syracusei osztályában nyert alkalmazást egy dollár napidíjjal; később a Syracuse-Binghamton-vasútnál dolgozott és 1853. február 17. Syracuseban amerikai polgárrá avattatott; két évig Mexikóban az állami birtokok felmérését végezte ; szerzett vagyonával mahagóni s berzsenyfa kereskedést folytatott. 1867-ben Silcz Józefin crednőt nejévé téve, visszatért hazájába. Előbb Dunapatajon, hol anyja lakott, telepedett le. 1871-ben szülővárosába költözött és a népbanknak volt könyvelője. 1872. ápr. 2. városi mérnökké választatott; 1882. nov. 21. lemondott hivataláról, miután a szolnokcsongrádi jobbparti tiszaszabályozó társulat igazgató-mérnökévé nevezte ki, és Uj-Kécskére költözött, innét kereste fel Id. Szinnyei J., Magyar írók VII.