Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
M - Mircse János (barátosi)
M. Mirese János (barátosi), történetíró, szül. 1834-ben Barátoson (Háromszékm.) székely határőrvidéki szülőktől; tanulmányait a kézdi-vásárhelyi katonai iskolában végezte 1848-ban, midőn ő is honvédnek állott be. A szabadságharcz után Havi Mihálylyal Erdélyben szinész-társaságot szervezett, melyet Bukarestbe is kivitt; a társaság azonban felbomlott és ő Konstantinápolyba ment ; innét Garibaldi alatt az olasz hadseregbe lépett; mint tüzérkapitány részt vett a második expeditióban; néhány év múlva kilépett az olasz hadseregből, majd a magyar légióban volt. Amint a béke megköttetett, szakított a katonai pályával és Modenában telepedett le, hol az állami levéltárban történeti kutatással foglalkozott. 1865—67-ig az olasz birodalmi főrendőrség politikai osztályában működött és már 28 napi szolgálat után rá ruházták az egész osztály vezetését, amely a külföldi menekültek ügyeit is intézte. 1867-ig nem jött haza, azután is csak néha tudományos ügyei miatt járt Budapesten. Egy csomag másolatot fölajánlott a m. t. akadémiának; ez hozta érintkezésbe Toldyval, a történelmi bizottság akkori előadójával, ki azonnal irányt adott kutatásainak. 1867-ben Milánóban, Firenzében, majd Genuában folytatta kutatásait. Mátyás királyra, Beatrixra és a Sforzákra vonatkozó nagybecsű correspondentiákat hozott magával, melyeket az akadémia átvett és utóbb a «Diplomatiai Emlékek»-ben ki is adott. Ekkor rendszeres megbízatást kapott a történelmi bizottságtól és egész munkásságát a velenczei levéltáraknak szentelte. Fáradhatatlan kutatásai csakhamar tekintélylyé tették és így másoktól is, pl. a brüsseli s varsói akadémiáktól is megbízatásokat nyert. Érdemei elismeréseül az olasz kormány a vaskorona-renddel, királyunk a Ferencz József-renddel tüntette ki s midőn ő felsége Velenczében az olasz királylyal találkozott, egy nagybecsű órával ajándékozta meg. Tagja volt a Deputazione Venezia di Patria Storia-nak. Velenczében igen népszerű lett, úgy hogy reá bízták a közjegyzői levéltár rendezését. Halála előtt pár évvel a magyar ipar történetéhez kezdett adatokat gyűjteni. Egyike volt a legszenvedélyesebb gyűjtőknek, szobája valóságos kis múzeum volt: régi mesterek olajfestései, fametszetek, fegyverek, régi vázák, bronz tálak, értékes porczellánok és a velenczei üvegipar bámulatos termékei voltak ott felhalmozva. A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága 1882 végén nagybecsű kéziratgyűjtő Id. Szinnyei J. Magyar írók. IX