Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pekár Gyula (rozsnyói)
705 Pekár a Duna völgyében, a Szerémségben, a Fruska Gora körül sat., Eötvös bárónak találmányát tevő finom mérőeszközével. Czikkei a M. Chemiai Folyóiratban (hol rovatvezető, I. 2. A levegőben levő új elemről, 3. A jodomium hasisokról, Az argonról, 4. A calciumcarbid igazi alkalmazásáról, 5. Az isomeria és tantomeriáról, 6. A gázok alaptörvényei és elmélete); az Urániában (I. 1. A láthatatlan sugarakról); írt még a Természettudom. Közlönybe s a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt. — Munkái: 1. A Röntgen-féle találmányról. A pénzintézeti tisztviselők országos egyesületében kísérletek kapcsán tartott előadás. Arad, 1896. — 2. A színes fényképezésről. Bpest, 1899. (Különnyomat a Math. és Phys. Lapokból). — 3. Oldatok molekuláris felületi energiájáról. U. ott, 1901. (Különny. a Mathem. és Természettud. Értesítőből). — 4. Uber die molekulare Oberflächenenergie der Lösungen. (Das Molekulargewicht des Schwefels). Leipzig, 1902. (Különnyomat a Zeitschrift für physikalische Chemieből). — Több előadást tartott a mathem. és physikai társulatban (a vetítésről), a hétfői estéken (a rádiumról) és a természettudományi társulatban. Testvérbátyjának Pekár Károly tanárnak a szíves közlése. Pekár Gyula (rozsnyói), jogi doktor, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság tagja, országgyűlési képviselő, P. Imre bankigazgató és unokatestvére Pekár Emma (P. Lajos író leánya) fia, szül. 1867-ben Debreczenben; a gymnasiumot Budapesten az ev. reformátusoknál végezte, kivéve a VI. osztályt, melyet Amerikában a bostoni Latin Schoolban végzett. Eleinte festőnek készült, de már 15 éves kora óta irogatott tárczákat a Vasárnapi Újságba és a Pesti Naplóba. A két irány közt ingadozva végezte a jogot. A két első évet Bécsben hallgatta, a két utolsót Budapesten és itt is avattatott jogi doktorrá. Három évig gyakornokoskodott a váltó- és pestvidéki törvényszéknél és aztán a diplomatiára készült. 1891-ben ismerkedett meg Justh Zsigmonddal, ki végkép az irodalom felé terelte. 1892-ben mint tárczaíró belépett a M. Hírlaphoz. 1893 nyarán hosszabb útra indult. Bejárta Spanyolországot és Marokkót és azontúl egész 1896 őszéig Párisban lakott. Itt,a College de Franceben és a Sorbonneban irodalmi, aesthetikai és nyelvtudományi tanulmányokkal foglalkozott. Időközben bejárta Olaszországot, Svájczot, Németországot, Hollandiát, Svéd-és Norvégországot. 1894-től 96-ig a P. Naplóba írt. 1896-tól a Budapesti Naplónak novellistája. Fordított francziából, angolból és oroszból. Utóbb azonban mindinkább a román nyelvek és különösebben a spanyol és a franczia felé fordult. Írt vígjátékot a népszínháznak és három darabot az Urániának, melyekkel új genet honosított meg. A Kisfaludy-Társaság 1891-ben tagjai közé választotta. 1891 óta a képviselőház tagja s a somlyóvásárhelyi (Veszprémm.) kerületet képviseli, tagja a könyvtári bizottságnak. Jelenleg a P. Napló novellistája. — Regényei, elbeszélései, czikkei a Pesti Naplóban (1884. Egy leány története, regény két kötetben Jenkins Edwardtól, angolból ford., 1885. 26. sz. «Brozik». Charles Sedelmayernak Párisban élő osztrák és magyar festők műveiből összeállított gyűjteménye a Künstlerhausban, 1894. 322. Munkácsi új képe, 1901. 216., 219. A Balkán Andalúziája, 1902. 108. Miss Isidor a Dunkán, 1903. 299. Végzetes szerelmek. Petrarka és Madonna Laura); a Vasárnapi Újságban (1884. Vallásjelek, az egy állam, 1894. Guy de Maupassant, Munkácsy Mihályról); a M. Hírlapban (1893. 120. Bródy Sándor); a Budapesti Naplóban (1896. 23. 29. Művészeti irányzatok, 1897. 140., 141. A tavaszi tárlatról, 1897. 315. és köv. sz. A Don Juan legenda, 1898. 49. Zola otthon, 1899. Id. Szinnyei J. Magyar írók. X.