Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet

P - Petőfi Sándor

923 Petkó — Pet kovics 920 lapok 51. SZ., P. Hirlap 120., 121. és Heti melléklete 123. SZ., P. Napló 108., Ellenőr 203., Hon 107. fz. e. k., 109. sz. (Jókai Mór). Egyetértés 120.. 125., Közvélemény 120., Magyar ­ország 121. Sz., Koszorú III. 1880. 551—554. 1., Siobadsag (Nagyvárad) 87. SZ., — Szana Tárná', Ör6k emlékek. Bpest. 1892. 84. 1. — Petőfi Album 9. 1. — Petőfi Sándor Összegyűjtött munkái. Bpest, 1892. 11. 490.. 491. 1. és gyász­jelentés. Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar lyrai kölíŐHTmagyar költészetnek a világ­irodalomban legismertebb képviselője, szül. 1823. jan. 1. Kis-Kőrösön (Pestm.); családi neve PetruviC'S~~vöIt; családja Pozsonymegyéből származott, a hol 1668. márcz. 30-án I. Lipót királytól czímeres nemes levelet nyert; az armális még 1835-ben is megvolt P. atyjánál és a nemesi származást tudta a költő is, de mint szívvel, lélekkel demokrata sohasem élt nemesi jogaival és teljesen azonosí­totta magát a néppel. A költő atyja, a ki 1791. aug. 15. született Aszódon (Pest­megye), mészáros volt, éppen úgy, mint nagyatyja, és elég szerény anyagi körül­mények között élt. 1818. szept. 15., már mint szabadszállási székbérlő, Aszódon nőül vette az 1/91.a turóczmegyei Ljesnón született Hrúz Máriái; 1822—24-re kibé­relte a kiskőrösi mészárszéket és ott lakott nejével együtt. Itt született ötödfél évi házasságuk után első gyermekük: Sán­dor. Gyermekéveit azonban nem Kis­Kőrösön élte, hanem Félegyházán, majd Szabadszálláson (hol atyjának háza s kis birtoka volt és szülei házasságuk első három évét töltötték); e kiskunsági váro­sokban nyerte legkedvesebb benyomásait és magát mindig büszkeséggel vallotta kun fiúnak. Atyjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett; azért a háromévi bérleti idő leteltével, 1824. okt. 14. a na­gyobb félegyházi bérletre vállalkozott és ez év októberében családjával együtt oda költözött. A család jóléte itt még inkább föllendült s P. vidám és boldog gyermekkort élt, melynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szi­vét. Eleven, elmés, kissé makacs, de jó­szívű gyermek volt; kemény atyja szigorú­sággal, anyja gyöngédséggel vezette. Isko­lába is Félegyházán ment először, de már előbb oktatták olvasásra, rajzra ; a rajz­hoz később is kedvet mutatott; Félegy­házán azonban inkább csak vendégkép járt be a r. kath. elemi iskolába egy ideig 1828 elején. Már 1828. máj. 10. a szomszéd Kecskemétre vitte atyja az ág. ev. népisko­lába, u. ott iratta be 1829. május 10. és 1830-ban is máj. 15; ez iskolában már kevés latint is tanult. Szálláson Habel Józsefnél volt, ki akkor az öreg Petro­vics félegyházi s kecskeméti mészárszé­keinek haszonbérlő-társa volt. (Az iskolai év májussal kezdődött és áprilissal vég­ződött, azonban a nyári nagy szünidőt megtartották; ekkor P. hol haza, hol Kis-Kőrösre ment rokonaihoz). 1830. nov. letelvén a hat évi bérlet, szülei haza költöztek Szabadszállásra, a hol félegyházi keresményükből vagyonukat meglehetősen gyarapították. 1831 elején az apa fiát haza vitte és Szabadszálláson Ujlaky István ev. ref. tanító keze alá adta, ki az algymnasiumra készítette elő a fiúkat. Azon év szept. atyja Sár-Szent­Lőrinczre küldte fiát, kit szept. 28. anyja íratott be az ág. ev. algymnasiumba ; Hittig János jegyzőnél volt szállása, lakó­társa volt Sárkány Sámuel, jelenleg pilisi lelkész és bányakerületi ev. püspök; itt kötött holtig való barátságot Sass Ist­vánnal. Tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, és P. mind a kettőben kitűnt. Itteni kétévi időzése a gyermekkornak sok öröme közt telt el; szülei gondosan ellátták és noha már ekkor szeretett ér­zelmeibe merülni, szívesen részt vett tanulótársainak, kivált a kissé nagyobbak­nak játékaiban is. A második évben Németh Ferencz néptanítónál lakott. 1833-ban német szóra Pestre vitte atyja s augusztus 27-én az ág. ev. gymna­siumba a II. donatista osztályba iratta be ;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék