Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Paksi István, (szathmári) - Paksi József (szathmári)
125 Paksi 63 121 Kecskeméten volt lelkész és onnét ment Rimaszombatba, hol 1651. meghalt. 1639. táján dunamelléki püspökké is választották, miután 1639. ápr. 6. Patajban az ő elnöklése alatt tartatott synodus. Az ő közreműködésével nyomatták ki a kerületbeli lelkészek a komjáti kánonokat új latin-magyar kiadásban (Nagyvárad, 1642.) — Tyukodi Márton nagy-kőrösi lelkésznek 1641. kiadott műve elé latin üdvözlő verset írt. — Munkája : Az Sacramentumok kiszolgáltatásának, az Hazasok és Birák Megesküttetésének, és az bünböl megtértenek Bévételének bizonyos módgya és rendi. Melly mellé adattattak reggeli és estvéli szokot Könyörgések is, az Ecclesiának közönséges hasznára. Várad, 1643. (Névtelenül). Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 325. 1. — Dunántúli Prot. Lap 1891. 32. sz. — Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1892. 173. 1. — Mokos Gyula, Adalékok. Pápa, 1892. 24. 1. — Protestáns Szemle 1897. (Földvári László). — Zoványi Jenő. Theologiai Ismeretek Tára III. 33. 1. Paksi István, (szathmári), ev. ref. püspök, szathmári P. Mihály lelkész s tanár és Ember Judith (Ember Pál író leánya) fia, szül. 1719-ben Marosvásárhelyt, hol tanulását kezdte és 1734-től Sárospatakon folytatta. 1740. decz 9. az oderafrankfurti, 1741. decz. 16. a franekerai egyetemre iratkozott be, hol neve Stephanus Szathmárinak van bejegyezve. 1745-ben aszalói (Abauj-Tornam.) pap lett, hol feleségül vette Miskolczról Óvári Máriát. 1747-ben tanár lett Debreczenben, hol a történelmet, a latin s görög nyelvet és irodalmat tanította; 1760-ban áthelyeztetett a hittani tanszékre, melyet már előbb is több évig helyettesített. 1762-ben egyházkerületi jegyző lett, 1785. okt. 11. pedig püspökké választották, mely hivatalát együtt folytatta a tanársággal. 1790. jan. 18. lemondott a tanárságról. Meghalt 1791. márcz. 2. Debreczenben. — Munkái: 1. Dissertatio theologico-philologica in vers. 13. cap. II. debr. Franekerae, 1743. — 2. Dissertatio quinta ad vaticinia Danielis de posteriore parte regni quarti. U. ott, 1744. — 3. Oszlop ember' halálán való siralma az Isten népének. Avagy, néhai tek. nemz. és vit. Domokos Márton urnak, . . . Debreczen városa sok esztendeig volt főbirájának . . . eltemettetésének alkalmatosságával tett halotti tanítás, mellyet 1764. Szent-György havának 6. napján a szomorú ház udvarán elmondott. Debreczen. 5. E világi élet felett való választása a mennyei boldogságnak. Mellyről . . . Szuhai Ersébet aszszonynak . . . báji Patai Sámuel ... úri párjának . .. temettetésekor a báji gyászos uri háznak udvarán, 1765. jún. 30. együgyüen tanított. Hely n. (Szathmári Paksi Mihály és Pál beszédeivel együtt). — 6. Hat napra való vallástevő vagy poenitentiális könyörgések. Hely n. — Utasítása az esperesekhez és egyes lelkészekhez, hogy az iskolákról szóló hivatalos tudósításokat a római katholikus tanfelügyelőkhöz semmi szín alatt ne küldjék. 1789. február 14. (M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1873. 99. 1.) írt latin gyászverset Mays franekerai tanár halálára (1744.). A magyarországi reform, egyháznak üldöztetéséről írt éneket (1751-ben Sión siralma cz. összesen száz strófa, a M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmezőben 1875.). Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 369. 1. — 31. Kurir 1791. I. 361. lap. — Hadi Történetek IV. 1791. 340. 1. — Tóth Ferenci, Túl a tiszai püspökök 192. 1. — Révész Figyelmezője 1875. VI. 192. lap. — Tört. Tár 1887, 203. 1. — Petrik Bibliogr. II. 705. 1. — Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 253. lap. Paksi József (szathmári), ev. reform. püspök, Sz. P. Ábrahám ref. püspök fia, szül. 1763. márcz. Kazinczon (Borsodm.), tanulmányait Sárospatakon végezte, honnét külföldre ment és 1785-ben a göttingai egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába visszatérve, 1788. szikszói, 1790. jan. miskolczi lelkész lett. A tiszáninneni