Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Paksi Mihály (szathmári idősb) - Paksi Mihály (szathmári ifjabb) - Paksi Pál (szathmári) - Pál notárius. Anonymus
127 Paksi—Pál nótárius 128 vite ferali, litterali et mystica. Ugyanott, 1736. — Latin verse Pápai Páriz Ferencz halálára (1717), Üdvözlő verse István nevű fiához (1743.). — Kéziratban maradt: Házasulandók praescriptiója, Vargyasi Dániel István és gróf Teleki Judita menyegzőjökre 1731. (Székely Naptárban 1884.); Tokajban öt év alatt írt munkái. — Szathmári előnevét használta. Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. III. 288. 1. — Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története. Marosvásárhely, 1884. 149. lap. — Történelmi Tár 1887. 198. 1. — Petrik Bibliogr. III. 498. 1. — Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 253. 1. Paksi Mihály (szathmári idősb), ev. ref. kollégiumi tanár, előbbeninek és Ember Judit fia, szül. 1715-ben; 1739. június iratkozott be a franekerai egyetemre; 1741-ben tért vissza s 1742-ben lett sárospataki tanár, közben egy évig 1743-ban mezőcsáti pap volt, azután ismét Sárospatakon működött 1772-ig. Meghalt hoszszas betegsége után 1778. márcz. 15. Sárospatakon. — Munkája: Isten igazgatásából vett nevének hit által megfelelő Ersébeth aszszony, kinek szép példáját, néhai Szuhai Ersébeth aszszonyban Báji Patai Sámuel ur . . . élete párjában feltalálta és leirni igyekezte Bájon 1765. eszt. Hely n. (Szathmári Paksi István és Pál gyászbeszédeivel együtt.) Sárospataki füzetek 1864. 404. 1. — Történelmi Tár 1887. 202. 1. — Petrik Bibliogr. II. 705. 1. Paksi Mihály (szathmári ifjabb), bölcseleti doktor, sárospataki reform, tanár, szül. 1745-ben; meghalt 1773. jún. 24. Sárospatakon. — Munkája: Specimen inaug. chem. phys. sistens novas et. meletemata circa pyrophorum aluminosum et ignem. Trajecti ad Rh., 1771. Szinnyei Könyvészete 753. 1. Paksi Pál (szathmári), orvosdoktor, ev. ref. kollégiumi tanár, szül. 1743. márcz. 31.; 1757—-58-ban a franekerai egyetemen tanult, hol 1758. június 29. orvosdoktori oklevelet nyert, azután a bölcselet tanára volt Sárospatakon 1759-től 1766. aug. 7-ig, mikor meghalt. — Munkái: 1. Dissertatio de simplicium remediorum prae operose concinnatis praestantia. Praes. Guilielmo Ouwens. Franequerae, 1757. — 2. Dissertatio inaug. medica de morte naturali. U. ott, 1758. (Mind a két munka után nyomatott Kolozsvárt 1760-ban). — 3. Kis világ, mellynek elenyésztését néhai Szuhai Erzsébeth úr aszszonynak, Báji Patai Sámuel úr élete párjának, utolsó tisztességekor magyar versekben foglalt Bájon 1765. Hely n. — Atyjának életrajzát is megírta, mely a Neues gelehrtes Europa czímű vállalatban (Wolfenbüttel, 1757. 856. és köv. 1.) megjelent. Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. III. 282., 288. 1. — 'örténelmi Tár 1887. 205. 1. — Petrik Bibliogr. II. 705. 1. Pál nótárius. Anonymus krónikájának prologusa e szavakkal kezdődik: «Polictus magister ac quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie notarius N. suo dilectissimo amico, utro venerabili et arte litteralis scientie inbuto, salutem et sue peticionis effectum.» A Pdictus-t a kutatók egyrészt P. dictusnak, másrészt Praedictusnak olvassák ; a szöveg e szerint vagy egy «P-nek nevezett mester»-ről, vagy egy «megnevezett mester»-ről tesz említést. Azok a kutatók, akik a «P. dictus» mellett foglaltak állást, a névtelent rendszerint olyan Árpádkori nótáriusokkal azonosították, akiknek neve P betűvel kezdődik. Ebben az irányban Kollár Ádám, a bécsi udvari könyvtár igazgatója koczkáztatta meg az első véleményt, midőn 1771-ben IV. Béla Péter nevű nótáriusát szóba hozta. Pray csakhamar kiderítette, hogy ő Bélának nem volt ilyen nevű kanczellistája s egyidejűleg kifejezte azt a véleményét is, hogy a névtelen esetleg IV. Béla Pál nevű alkanczellárjával volna azonosítható. Később Katona István I. és II. Béla korával kísérletezett, de mi 4. év sajtó alá adatott 1903. decz. 28.