Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 11. kötet
R - Rákóczi Ferencz (rákóczi és felső-vadászi II.)
Rákóczi- béke szerint a porta a bujdosóknak fellebbeztetésükbe beleegyezett. R. ugyan visszavágyott Francziaországba, de az Orleansi Fülöp, a régens nem kivánta visszajövetelét. R.-nak a Jenikei jelöltetett ki szállásul, azonban midőn két év múlva a császári követ sürgette kiadatásukat, a szultán csak annyit engedett, hogy a bujdosókat a távolabb fekvő Rodostóba telepítette. Itt R. egyhangú életet élt: korán kelt, mindennap misét hallgatott, délelőtt írt és olvasott, délután fúrt, faragott, bútordarabokat, esztergályozott, néhanapján vadászott is. Egyszer rövid időre fia, R. György is meglátogatta. 1733-ban a lengyel örökösödési háború alkalmával, némi remény villant fel a hazájába való visszatérésre, de ez is csakhamar elmúlt. 1732 okt. 12. végrendeletet írt, melyben hátrahagyott családja és vele maradt bajtársai érdekében megemlékezett némi csekély adománynyal. A nagyvezérnek és Francziaország konstantinápolyi követének külön levélben kötötte szivére, hogy holta után ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról. Meghalt 1735. ápr. 8. Rodostón. Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Groskoiban temették el. Tetemeit hű kamarása, Mikes Kelemen, júl. 6. Konstantinápolyba vitte, az ottani galatai (akkor jezsuita) templomba, a fejedelem végakaratához képest, édesanyja Zrinyi Ilona mellé helyezte el. Legújabban a magyar kormány intézkedett, hogy koporsója tetemének megmaradt részeivel haza hozattassanak és itten nyugodjanak. — Munkái : 1. Manifestum Principis Racoczi, 1703. Hely n. Datum in arce Regni Poloniae Bresana. Ugyanez: Acced. literae ejusdem ad Leopoldum I. Datum ex ex castris in dom. Munkácsiensi positis. 7. Junii 1703. Hely n. Németül: Manifest . . . 1703. Hely n. Más kiadás: Gegeben auffn Schlosse Puszna. Fürst Frantz Ragoczy Graff Nikolaus Bercsenii. 1703. Hely n. Magyarul: A Meltosagos Fejedelem Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz, kegyelmes Urunk által: Nemzetünknek s édes Hazánknak a Német Nemzet kegyetlen uralkodása alatt lett, hallatlan megnyomoríttatásárúl, maga Méltóságos Személlyének nagy méltatlan szenvedésérül, és az Austriai Ház erőszakoskodása alól való felszabadulásért fogott Magyar fegyvernek ártatlanságárúl, az egész Keresztyén Világnak eleibe adatott Manifestum. Köztudomány tetei. Melly elsőben Deák, mostan pedig magyar nyelven, újonnan közönségessé tétetett. Nyomt. 1704. Esztend. (Nagy-Szombat). Más kiadás: (Debreczen) 1704. Tótul: 1703. Hely n. Francziául: 1708. ezt Thaly K. kiadta a Századokban (1889. 767— 771. 1.) Rádai Pál ezt írja naplójában (Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 107. 1.) «Anno 1704. Az említett fejedelem intimus secretariatusságra maga mellé vévén írtam az manifestumot». Ennek magyarázata: a Recrudescunt.. . kezdetű Manifestumot Ráday Pál írta 1704. jan. elején, Rákóczi sajátkezűleg javította és szándékosan a mozgalom kitörésének idejére, a munkácsi uradalomban levő táborából, 1703. jún. 7. keltezte; Bercsényi pedig tényleg 1704. a nagy-szombati nyomdában kinyomatta. — 2. Imádsága. (Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz Fejedelem, Es Saáros Vármegyei örökös Fő-Ispán . Magátúl a kegyelem szerint formáltatott alázatos) Mellyel az ő Urának Istenének orczáját mindennapon engesztelni szokta. Nyomtatás által közönségessé tétetett mostana végre, hogy a birodalma alatt lévő vitézlő Magyar nép is, az ő kegyelmes jó Urát s Fejedelmét a buzgó imádkozásban követni meg tanúllya. Debreczen, 1703. (Újabb kiadásai: Hely n. 1703., Nagy-Szombat, 1704. Hely n. 1705. A magyar szöveg után, azzal együtt latinul is megjelent . Debreczen, 1703. és helye n. A latin szöveg, német fordítással együtt