Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 12. kötet
S - Simonyi Zsigmond
Simonovics— .Simontornyai 1105 ford.).. -— Munkája : Oratio de laudibus 111. ac Rev. Dni Georgii Kurbély episcopi Wesprimiensis, in ejus exequiis VI. idus Augusti 1821. habita. Albae-Regiae, 1821. — Arczképe: kőnyomat Ponori Tbewrewk József M. Pantheonában. Bécs, 1830. és 1836. Gemeinnützige Blätter 1830. 19. SZ., 1836. 72. SZ. — Hazai és Külföldi Tudósítások 1835. I. 23. Szám. — Károly János és Nyirák S., Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére. Székesfehérvár, 1877. 284. 1. Petrik Bibliogr. — KI. Sión 1893. 792. 1. — Irodalomtörténeti Közlemények IV. 1894. 432. 1. * Simonyi Zsigmond, bölcseleti doktor,egyetemi tanár, a m. tudom. Akadémia rendes tagja,szül. 1853. jan. 1.Veszprémben ; a gymnasium négy alsó osztályát a veszprémi kegyesrendieknél, az V. és VI. az esztergomi benczéseknél, a hol Vaszary Kolos, Ferenczy Jákó és Abday Asztrik voltak tanárai), a két felső osztályt a pesti kir. kath. főgymnasiumban végezte, hol nagy hatással volt reá tanára Szarvas Gábor. Mint szegény szülők gyermeke, pesti tanuló korában nevelősködéssel és leczkeadással tartotta fenn magát. A budapesti egyetemen főleg a magyar és ugor összehasonlító nyelvészetet és a classica philologiát hallgatta ; legtöbbet tanult Budenztől, Mayr Auréltólés Kármán Mórtól. 1874-ben letette a tanári vizsgát a magyar, latin és görög nyelvből és Steiner családi nevét Simonyira változtatta. Azután két évet külföldi egyetemeken töltött, Lipcsében, Berlinben, Párisban. 1876-ban haza jött és vezető tanár lett a gyakorló gymnasiumban ; 1877. az egyetemen magántanár, 1878. helyettes, 1885. rendkívüli s 1889-ben rendes tanár lett. A m. tudom. Akadémia 1879. máj. 22. levelező tagjának választotta (1893. máj. 12. lett rendes tag). Az egyetemen a modern philologiai seminarium igazgatója, a budapesti m. királyi tanárképző-intézet tanára, a középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja; a «Finn irodalmi társaság» s a helsigforsi «Finn-Ugor Társaság» levelező tagja. Irodalmi működését a székesfőváros 1898. a Ferencz József koronázási díjjal tüntette ki. Czikkei a M. Nyelvőrben (1872. Adatok a nyelvújítás történetéhez, Bartzafalvi szavai, 1873. Rokonértelmű szavak, Birtokos összetételek birtokragokkal, Pesti Gábor szótára, Nyelvészeti kutatások eredményei, Bennünket, benneteket, 1874. Hajt és rokonai, A tárgyas és tárgytalan ragozáshoz, Vörösmarty «Csongor és Tündéjé»-ből, In: inas, inség, 1875. A szavak összetétele a magyarban, jutalmazott pályamunka, Szómagyarázatok, 1876. Idő, év, evez, A «ja je» igenévképző szerepe a magyarban, Uj betűink kérdéséhez, Advák, advájok, Egy diminutiv «j» képző nyomai a magyarban , 1877. Az összetett mondatról, A magyar igemódok alkalmazása, Ál deverbális és denominativ képzések, Járulék-mássalhangzók a magyarban, Helyesírásunk revíziója, 1878. Szít, czivakodik, szivárvány, A pécskai nyelvjárás, Belényesi Gábor nyelvéről, Német szóvégek magyarosítása, Névszók használt igealakok, A visszaható igének egy különös használata, Rövid és hosszú mássalhangzók, A magyarnyelv irodalma , 1879. Szófejtések, Mutatványok egy sajtó alatt lévő Antibarbarusból, Idegen képzők átvétele, A régi nyelvemlékek olvasásáról, A természettudományi műnyelvről, «Toldi szerelme» , 1880. Kérünk magyar regényeket, A «Halotti beszéd» tájnyelvi sajátságai, A «sőt» kötőszó, Az «is» szórendi szerepe, Ragvesztett határozók, A kérdő «e» szócska eredetibb jelentése , 1881. Zománcz-email, A Nyelvtörténeti szótár hiányzó adatai, Az aszt képző s a válasz-féle főnevek, Mondattani változások, Ámul, ámít, Segéd- vagy kötőhangzó, Andalog ; 1883. Éhomra, Szórendi szőrszálhasogatások ; 1884. A többes szám továbbképzése, A magyar tagadó szók eredetéről, «Fordul