Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-07-05 / 1. szám

1. s/а.»t. Pesten, juHns’ Т Л It G Y J E G Y Z К К : КИТ. A' Magyarok Elődeiről; 's a keres'tény hit' elsü apostolairól ugyanazok­nál. TOITI'ESET- ТАК. Magyarország: Kopúcsy Jósef, 's b. Szepessy Ignácx 0 Excellentiájoknak egyházi törvényes látogatásaik. Austria: Az austnat birudulum tlalislicája vallási tekintetben. America: Az americai Térítők' támogattisára , as austrini birodalomban virágzó Leopold-intezet. LITER. 1 Áteraturai szemle. álöííIE^IEíálbSc А1 Ял^улгок Előliéiről, ’я n’ kcreszíéiiy Jut első aposto­lairól iif;yanA'/;okuiíl, Évszázak folytak el, mióta mag'jar (‘gén a’ babonás pogány­ság’ homályait a’ keresztény religio üdvös fénye eloszlatta, ’s dicső eleinket egy boldogító egyház ölébe egyesítvén, földi ’s mennyei boldogsága’ napsugarát felderítette. Minél nagyobb kincsüknek tar­tották a’ religiót, mclly a’ halandóta’ halhatlanhoz vezeti, a’ teremt­ményt tereintőjével egyesíti, ’s egy örök viszonynyal ’s frigygyei az örök valóhoz Köti, annál hivebben igyekeztek ezt őrzeni, ’s az utódokra átszállítani. Hála! ezer hála az ég kegyességének, a’ Iegzordo- nabh vihari között hazánknak mindeddig ezen öröksége fenáll, ’s jótékony gyümölcseit mi is élvezzük. Ezek elméletére egy szent tartozás’ érzete, melly a’ háladatosság’ természeti ösztönének szü­leménye, támadhat minden kebelben, e11es%ágy’ a’jótékony kezek’ ismére le után, ’s forró kívánat legalább Pmrékeik kinyomozása által» velük közelebbről megbarátkozni. Annál nagyobb örömmel léphet pedig minden magyar polgár az őszkor’ homályteli lakaiba, minél több nyomait találja elei dicsőségének, több erény — tudomány — vi- ’<;zség' — borostyán) ivei diszesítve olvassa üstökös ősei homlokát. Ezen II emlékű tetteknek olly hosszú sora, hogy a’ történet vezér fonala •ajüankor legrégiebb időszakáig vezet,’s folytonosan olly férfiakat ■^itathat, kikkel Hunnia nemzetségi mindenkor dicsekedhetnek. / V tapasztalás bizonyos eredménye e’ nyilatkozás Eleink vallási ’s i viszonyainak visgálatában. Hálás emlékkel tiszteljük mi királyunk Istvánnak időszakát, ’s mint az üdv. feltűnésének jo/Д, apostoli czimmel ékesítve emlegetjük. De nemzetünk’ visgálván tapasztaljuk, hogy a’ gondviselés jótékony nia- H(‘r niár ez idő előtt is számosokra árasztotta,*az isteni igazságok’ g- reiére vezetés által. Л oltak a’ nyilatkoztatott hitnek avatottjai mir a kereszténység bölcsőjében eleink között, ’s ha bár terjedel­mes leírásokban a történeti tár nem értesít, ama nagy férfiak emlé­két mindazonáltal, az utókor örök hálájára fentartolta, kik* a’földi lét örömein függőket, egy boldogabb haza örömeinek izletére szok­tattak, és már a' földi lakban mintegy mennyei polgárokká képezték- Hiányos lenne tehát a’ rajzolat, ha a’ legújabb idők kétségbe jljoz- atlan vis^muait foglalná, hanem az előkorra visszatérni szükséges. Midón pzonban ezek’ emlékének némelly sorokat szánni, ’s a f1 égiém> v állási állap о t j á t eleinknek visgálni akarom, olly csomó- »rdiíl elő, melly a’ legbonyolodoltabb ugyan, de még is feloldási rülhetlen , olly borús aethernek felderítésére kell ugyan is lépni» ally be a legélesebb elmék sem valának sok oldalú visgálataik által pesek, verőfény gyanánt, minden homályt oszlató világosságot ter- ízteni. Hol tehát a vélemények országába lépünk , ott vélekedni, m Ф ét) ® Ш © (§9) (é) ф m m m m á"éii íí-íliR félév. ’s hol tökéletes világosság nem uralkodik, olt botlani^ vagy elesni nem vétek, vagy némelly fénypontok után indulni nem* leend hiba. Mi előtt ugyan is vallási állapotjárói eleinknek szó lehetne, szükség­kép meghatározni kell: kik voltak, a\ mi eleink, kik ősapáink, melly nemzet ivadéki vagyunk, — sőt e’ sem elég, be kell járni a’ föld határit, melly tér szolgála nekik lakhelyül, Afrika tikkasztó égöve alatt, vagy Asiában, az ember-nem bölcséjében, laktak-e, ’s ha itt ismét: a’’Caucazus’ bérczei fogadták el a’ horda sereget, s messzeterjedő hatalmoknak, száguldó csapataiknak, a' Caspiumi, és fekete tenger hullámi szabtak-e határt, vagy a’ déli föld-sarkain lo­bogtatták hódító zászlóikat, mennyiben lehet, meghatározni kell, mielőtt a’ fő-tárgy szóba jöhessen. Leghitelesbnek látszó kútfők után, ’s lehelő rövidséggel ezekről szóllandók tehát előlegesen. Alidon eleinkről van szó, úgy látszik mindenek előtt, a’ sok té­vedések elhárítása , ’s régiebb történet íróink könnyebb egyeztetése végett különösen kell kivívni, kik voltak a’ mi első alvóink ’s ezután ama nemzetségi neveket, mellyekkel az ivadékok egymást különböz­tették, fontolóra venni. Csak nem köz megegyezésre találni hazai Íróink közölt abban, hogy keleti ivadéknak tartanak, valamint a’ nem hazaiaknál: a’ magyarok elei, Scytha, Hunnus, ’s Tureus ne­vezetek alatt v oltak hajdanta isihéretesek. De különböznek a’ hazai Írók: ha Noé első szülöttjének .latéinak Magog nevű tia, vagy ugyan azon patriarcha unokájának Nimródnak két liai Hunnor és Magor vol- tak-e a’ törzsök atyák; mert ama német Írok’ véleménye, kik Bero- sus .*) után, a’ Hunnusokat Tuisco tizenegy fiai egyikének állítják**) vagy Jordan Priscussul és Sigebertel ördögfajnak név ezik, .figyel­met épen nem érdemel. ***) Az első állítmány mellett nyilatkozik a név telen iró, ki Mágogot .íafet fiát első Scylha Jfkirálynak mondja, ’s Atilát utódjának, -[-) ’s ezt olly bizonyosnak vallja/Palma, hogy bővebb bizonyítását is mcllőzhelőnek mondja, jj) ugyan e’ mellett áll íncholTer is, ámbár az ellenkezőt is felhozza, yff) N' másik lé­len Turóczy áll-kronikájában, ki Nimrod két fiait, Hunnort, Magort, az ügyes vadász Ene&h nevű hitvesétől szüléiteket teszi ősapáinké, ’s osztályát e’két testvérnek elég körülményesen előadja a’ 4. részben. Jafeth ugyan éjszaki részét választotta Ázsiának, mint Hyeroni- mus is „de quaestionibus háebraícis^ feljegyezte, ugyan ezt tanítja Bo- chárt, ’s lakhelyüket Taurus; és Jmaus, Scythia hegyéi közé helyez­te, de ama származtatás kevés valószínű igazságot foglal, mert ha Hunnor és Magor Nemród fiai v oltak, mit, a’ legrégiebb szent könyv erről hallgatván, nem tudom, meglehet-e hiteles kútfőből mutatni. Nimród ismét Clms ez ChamTia lévén, a magyar név nem Jafet, hanem az atyai átokba bűnhődő Cilám nemzedéke lenne , ’s mivel erről elég hiteles bizonyításokból kiv iláglik, hogy nem északi Ázsia hanem Afrika volt nemzetségeinek lakhelye, a‘ magyar népet is nem •) L. Berosus L. j. cap. 84. el 33. **) Franciscos Ircnaeus in Exegesi Germaniae, Albert.Crantzius in Vandalia. ***) L. ímhoffer. Apparat, ccclesiast. p. II.-f) „Primus Rex Scythiae (nil Magog filius Jafet, et gens illa a Magog rege vocata est Moger. A cujus etiam progenie regis descendit nominatissi­mus atque potenlissimus rex Alibi.“ Anonym. Hist. Ducum Hung. cap. 1 ff) Hunnos Jafeth esse posteros, -Scylhicumqiie populum notius estquam ut adductis rationum momentis confirmari oporteat. Palma nolit, rcg. Iluug. p. 4. f-j-f) In apparatu ad annales. II úri a Si ruina Tu Stiícpona ыд h> tilog oncT, та Gén it)r Sogar, Trjg ixxXr;ut ug tt)v oixoSo(irtv. S. Joan, Chrys. De Sac. L, Vf. Sciat, quomodo oporteat te in domo Dii concertari, quite ett Ecclesia üti cici: columna et firmamentum ve­ritatiя. I. Tim. III. 15-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék