Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)
1838-10-19 / 22. szám
ga mellett több tárgyról akkép gondolkodik, mikép hajdan felülök Нота és Görögország bölcsei minden tudományok es fevilágosultságok mellett valónak kelendők, az teszi, hogy Japonia mint Francziaországban az egészet nagyobbnak lenni ítélik részénél, az teszi, hogy China mérnöki az európaiakkal bizonyos pontokban ugyan azon igazságokat vevők észre, bátor ezen vidékek népei egymást nem ismerék. Távol, hogy az emberek szeszélyitül függne inkább ezen világosság, zsinórmértékük és vezérük . Fejdelmünk az ész nem rabszolgánk, felzendülhetünk ugyan hatalma ellen, de azt meg nem dönthetjük. Általa hasonlítgat, különböztet és ítél az ember, és ezen világosságot szoktuk észnek nevezni. Ez a’ mi belső mesterünk , ’s rendeltetésünkben fekszik szavát fogadni , ha meghallgatjuk és követjük jól, ha megvetjük, roszat cselekszünk. Kétségkívül az ember minden egyezéstől mentsen, már természeteket értelmes egy lény. Éljen olly lehetlen az emberi természetet önkényünk szerint megállapítani, mint a’ körnek természetét meghatározni; az ember értelmes, miként a’ körnek egyenlő sugárai vannak, mert csak az által az, a’ mi. Tehát min- iden egyezést megelőzőleg van az észnek egy főtörvénye, mellyet követvén jámbor, ’s mellyet megszegvén, gonosz leszen, ’s ‘ azt vitatni, hogy mi csupán egyezés által ‘ vagyunk jámborok vagy gonoszok, annyit teszen, mint állítani, hogy egyedül csak ‘ egyezés következtében vagyunk értelme- sek , vagy máskép , hogy az ember csak ■ egyezés következtében ember, mi a’ neve- tségesnek legvégső határa. Ereszkedjünk még mélyebben a* do- log’ velejébe. Mire oktat a’ józan ész ? : Hogy a’ legnagyobb bülcseségű Isten, vak eset és szeszélyből soha sem cselekszik , hogy minden művei , hozzá méltó czélra ? teremtvék , hogy alkotván az embert , ’s sőt bizonyos tehetségekkel megáldván olly ’ célt tűzött ki neki , melly felé szünet nélí kül haladjon. Igen , vannak az elmék mic kint a’ testek, az értelmi miként az anya- £ gi világ’ számára törvények, és hogyan is midőn az anyagi természetben minden egy- £ mástól függ, minden egymásba hat, min- £ den csodálandó törvények szerint halad , ’s minden az általános rend és egyezmény lé- ~ tesítéséhez járul, a’ föld és ég, az állatok is növények , minden lényeknek kijelölt , helyük is saját rendeltetésük vagyon, melllyet a’ világ egyetem igazgatója hatalmas s kezének vezérlete mellett elérni iparkod- £ nak, egyedül az ember ön magára, és tar- £ ha ábrándira hagyatva lenne czél és vége nélkül teremtve, és a’ földteke teremtiné £nyinek legnemesb és legtökéletesbbike vol £ na semmi, benső természetéből származott s türvíniy alatt, milly kénitelenség; de ha az ember czélra teremtetett, nincs hatalmában , attól büntetlenül távoznia, feléje iparkodni kötelesség, ’s innen fakad a’ fény, tőle £ akarattal eltérni , rendetlenség , ’s innen £ származik a’ bűn. Nem függ már az emberek önkényétől magokat azon ösvényein £ haladástól fölmenteni, mellyet a’ józan ész ? jelelt elébnek , mikint a’ napot fel nem menthetik, hogy kelet felől ne hajnalodjék, ’s nyugtat felé le ne áldozzék. Nem egye- з zés, hanem természete szerint érző, szabad és értelmes az ember. Í Mint érző, makrát £ szereti 's ön boldogságát kívánja, mint sza- labad, sem erőtetés sem szükségből nem kénytelenítethetik, arra van teremtve, hogy jó£ /an megfontolás után ítéljen a’ tárgyak’ kártékonysága és hasznáról, képes elmélkedés után választani ,s a’ rend úgy ki£ vánja, hogy viseletében ne hirtelenkedjék г ne vakmerősködjék, mint értelmes arra te£ remtetett, hogy lássa és elfogadja az igaz£ ságot, ’s a’ rend úgy hozza magával, hogy iránta közönbös ne legyen, ’s azt a’ ha£ tugságnál többre becsülje. Ezek azon kö£ jelességek , mellyek már öntermészetünk és tehetségünkből erednek, mellyek kike£ fülhetlen és nem egyezés szerinti következikményei azon tulajdonnak, mellynél fogva értelmes lények vagyunk, ezek azon köte£ lezések, mellyek az emberek’ egyezései I előtt kezdődtek, és innen származik az eré kölcsi rend és zavar az erény és véteknek a világ koros különbözése. Mire tanít még a’ józan ész? hogy I vannak elméleti ’s az emberektől független ? igazságok a’ honnan olly változlatlan gya- korlati következmények folynak, mint az [ elv maga: hogy vannak az emberek közti viszonyok, mellyek nem önkényesek, ha nem lényesek; ’s mellyekkel kötelességünk ? szabályi összekötvék. Ez megfejtést kiván, ? mit elmétek’ felvilágosításával véghez vinni iparkodandom. Bizonnyára az Isten boldog ön magában a’ jelen világot könnyen nem teremtheti, bizonnyára az egész emberi nemnek ’ a’ léteit egyszerre, akaratjának egyes ha-tása által megadhatja vala, bizonnyára olly , világot választhat vala, mellyben az em’ bérnek rendeltetése a’ házi és társasági életben nem állna. De föltévén , hogy a’ teremtő az embert alkotá, hogy törvényeket alapíta, az emberi nem megörökítését tárgyazókat, hogy őt társaságban élni hivá létre; a’ teremtés’ ezen terve is czéljából az Isten és ember, atya és gyermek, család és családközi viszonyok támadnak, viszonyok, mondom, mellyeket nem az ember állapíta meg, hanem mellyeket mint , előbb már létezőket talált, mellyeken szemszélyi szerint semmikép sem változtathat, hanem mellyek érzelmi és tetteinek szabályai. Ekkép abban, hogy Isten az embernek lét és életet adott, a’ teremtett emberre nézve függési viszony vagyon az Isten , mint teremtője, és az élet’ áldását nyert ‘ emberre nézve haladási viszony az Isten , mint jókevűje iránt. Nem függ az ember’ ; önkényétől sem akadályoztatni sem szét- ; szaggatni ezen lánczot és viszonyt , nincs hatalmában az izék’ természetét megváltoz- t tatni és cselekedni, hogy ő teremtményeses az Isten teremtő ne legyen , és ha elméle- tileg igaz hogy létesét Isten adá, gyakor llatilag igaz leszen, hogy iránta az embert az imádás és szeretet* érzelmivel viseltetni köteles. Ekkép abban, hogy Isten az atyai hatalmat megállapítá, az atya és gyermek’ közt természetben gyakerlő viszony léte- zik, ha az atyák gyermekeikre a’ leggyön-yegédebb, és gyakran a’ legfárasztóbb szor- - galom gondjait pazarolják, kényökre volna- e hagyatva azoknak, mind azt csak hálát »lansággal viszonozni ? ekkép onnan fogva , hogy Isten az embereket társaságba hivá szükséges hogy az ár és szolga, a’ felső-séges alattvalók közt viszony legyen, mind a deliek előtt szükséges hogy az igazságnak j egy elve létezzék, melly engedelmességet parancsol, ’s hogy a rend kivánati szerint emezek parancsoljanak, amazok pedig engedelmeskedjenek. Jól tudom, hogy a’ világ jelen rendének teremtése nélkül ezen viszonyok és kötelességek még csak lehetségesek sem volnának , a teremtés nyilatkoztasé ki nekünk azokat, az ismertetett meg velők, az I ember látja azokat de semmikép sem alkotja* Ha egy kört vonunk a’ sugarak’ egyen£ lőségét érezhetővé tesszük, de nem mi te- I remtjük ezen egyenlőséget, melly már ter- I mészetében feküdt ’s lehetlen egy kört csi£ nálaimellynek sugárai egyenetlenek legyenek. Még azt is tudom, hogy az ember I rek törvények által egyesülhetnek , mellyek s az ő műveik, mellyek az idők’, éghajlatok és személyekre nézve változhatnak; hogy a számtalan előbb közönyös tárgyak, azokkal lenni megszűnhetnek az azokat tiltó tört’vények alkotása után, hogy abban , mi az I igazgatás’ módját a’ polgárzatok’ külpoliti- skáját , törvényhozást, ’s a’ közélet’ folyamát tárgyazza, bizonnyára sok emberi ma , inntezményes tiszta egyezés vagyon, és világos, hogy mind ezen egyezések, mellyeket önkényeseknek nevezünk, a’ rend és igaz£ ság előleges elveinek feltétei, mellyek ne kik alapul szolgálnak ’s azokat kötelezők ké teszik. Igen azok, kik kívánják, hogy az emberi törvény a’ jó és rosznak egyenes fő szabálya legyen, az emberek’legbutábbbajai, által nem látják, hogy az emberi tür£ vény erő és tekintet nélkül fogna maradni, a ha egy, azt megelőző elvre nem építetnék. § Mert végre ha kérdem tőlök mért vagyok , köteles a’ törvényeknek engedelmeskedni s azt fogják felelni, mivel megegyeztem ben£ ne, hogy nekik engedelmeskedjem, ’s azon a tulajdonságomnál fogva, hogy a’ társaság’ s tagja vagyok a’ megállapított rendet tisztel£ nem kell. Ide azt fogom tovább kérdeni, " mért kell Ikiinek lennem kötelezésemhez , " honnan fakad ereje engem kötelezhetni, lé£ lekismeretemet lelánczolni, és ha nem aka£ ránk váltig egy gyermekes körben kerengeni, kéntelepítetve leszünk egy elvhez fo£ lyamodni , melly az emberi törvényeket ? megelőzé. Nem , az egyezéseknek csak ak£ kor vagyon kötelező erejük , hogy ha azo£ hát az örök igazságnak egy elve előző meg, s melly igy hangzik: Egyezésidet híven fo£ god megtartani. Azt akarja valaki hogy az emberi törvényt a’jó - és rosznak egyedüli szabálya legyen, már ha az így van , akkor az emberek lm£almában leszen az erkölcsiségnek általᣠnosan elfogadott fogalmait felforgatni, erény- nek foghatjuk nevezni azt, mitől mind ed£ dig mint vétektől irtóztunk, ’s vétek ne£ vezette bélyegezni mind azt, mit mind eddig, csak erénynek tiszteltünk. Mindezek£ ben eszméink, beszédünk és viseletűnket megváltoztathatnák, mikint a’ szerződések czikkeit, az illedék’ kifejezéseit, ’s a’ ru£ hák szabásait szoktuk változtatni. Hogyan vagyon-e a’ törvényhozóknak hatalmok meg- tehetni, hogy a’ gyilkosság, esküszegés, £ az árulás, puhaság, káromkodás, háladatlanság és fösvénység észszerűek legyenek , £ ’s erényekké nemesedjenek ? hason joggal £ mondhatnák akkor, hogy egy ünnepélyes f szerződés következtében a’ nemzetek meg£ állapíthatnák , hogy továbbá a’ hidegláz és a dögvész az emberiségre nézve ártalmasak lenni megszűntek, és ha mindez előttetek 36