Szivárvány, 2017 (38. évfolyam, 401-410. szám)

2017-06-01 / 406. szám

FODOR SÁNDOR Az ítélet Vaddisznó Bácsi elnökölt. Tipetupa vádolt. Kukucsi mézes mogyorót evett. Csipike védte a nyomorultat, aki összekötözve hevert a bírái előtt. Vaddisznó Bácsi feltette az első veszedel­mes keresztkérdést. - Hogy hívnak, he?! Lódarázs rettegve válaszolt: - Mi közöd hozzá?! - írjad, Madár, hozzá... - diktálta az Elnök. - Miért szúrtad meg Vadmalacot? - kér­dezte az Elnök ismét. - Mert módomban volt - felelte bűnbánó­an a Vádlott. Madár jegyezte. - Csipikééket miért akartad elűzni?! - Tiltakozom! - felelte önérzetesen Ló­darázs. - Nem elűzni akartam őket. Le akartam szúrni. Mind a kettőt - hangzott a töredelmes vallomás. - Vajon miért? - folytatta a kihallgatást Vaddisznó Bácsi. - Hogy megegyem a mézüket, utána beköltözzem a házukba, és kidöntsem a Bükkfát. - Melyiket? - Az Óriásnagyot - vezekelt a Vádlott. - Eridj már, te ostoba... - szólt rá Csi­pike. - Hogy dönthetted volna ki? - Ostoba, mi? - nézett rá gonoszul Ló­darázs. - Hát csak úgy, hogy addig rángat­tam volna belülről, míg kidől. - Azt a szép Bükkfát? - álmélkodott Vaddisznó Bácsi. - Áztat. A bükkfa nem szép. Az erdő se szép - nyögte vicsorogva, de őszintén Lóda­rázs. - Ki kell pusztítani. Mind... Vaddisznó Bácsi csendet kopogtatott. - Nem aztat, hanem azt. Akkor szerinted mi a szép?

Next