Szivárvány, 1946 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1946-06-29 / 5. szám
KÜLÖNÖS POHÁRKÖSZÖNTŐ VACSORA UTÁN A hatalmas szálloda különtermében már készen állott a terített asztal. Huszonkét ezüst teríték villogott a fehér abroszon. Este 8 óra volt, de eddig csupán egy vendég érkezett. Amint az asztalfő felé lépdelt, a pincérek egyike megkérdezte: — Nyilván megvárja a többieket, Sir ? Bizonyára rövidesen itt lesznek. — Nem — felelte a magános vendég. — Pontosan vacsorázunk. Helyet foglalt az asztalfőn. A pincérek e pillanattól kezdve feszülten figyelték. A hétfogásos vacsora szabályszerűen zajlott le. Egy óráig semmi különös sem történt, bár a pincérek merőn figyelték. Ekkor azonban, úgy kilenc óra tájban, a IRTA LORD DUNSANY különös vendég felállott és szónokolni kezdett. 21 sportbajtárshoz beszélt, amint a pincérek megállapították. — Szólni kellene az igazgatónak — mondotta az egyik pincér. (Hatan szolgálták ki a magános vendéget.) A beszéd pedig tovább folyt. Pár pillanat múlva sietve megjelent az igazgató. — A vendég beszédet mond — világosította fel az egyik pincér. — úgy látszik, eszelős. — Emlékszem valamennyiőtökre — szónokolt a magános vendég. — Mindnyájan meghaltatok, csak én maradtam életben, pedig én voltam közületek a legrosszabb játékos. — Ez az ember tényleg bolond ! — állapította meg meglepetten az igazgató. — A háború ragadott el benneteket — folytatta a szónok. — Pedig azt hittem, keményebb legények vagytok. És a közös pénzből, lám, még tellett egy vacsorára. — Legjobb lenne rendőrért küldeni — jelentette ki hűvösen az igazgató és egy pincér már ki is surrant, hogy telefonáljon. — Persze, a pénzből sok vacsorát megehettem volna egyedül — beszélt tovább az asztalfőn álló szónok. — De mi hasznom lett volna belőle, hogy egyedül vacsorázzam ? Emlékezetembe akartalak idézni benneteket. Koccintani akartam veletek és ha egy-két pohár pezsgővel felfrissítettem emlékezetemet, szinte látom arcotokat, fiúk. Sohasem felejthetlek el benneteket. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy nem játszhatunk többé együtt. — De most el kell búcsúznom tőletek. A közös pénz elment erre a vacsorára és többé nem vacsorázhatunk együtt. Búcsúzom tőletek, fiúk, mindnyájatoktól. Nem láthatjuk többé egymást olyan tisztán, mint ma. Mintha egyik-másikotok alakja máris szertefoszlana... Vagy ez talán csak a cigarettám füstje ?