Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-02-08 / 6. szám
LACZKÓ GÉZA: A kezdet biztató. Nemrégiben a liliomokról értekeztem ezen a helyen. Most a mimózáról fogok. Ha ez így megy tovább, csakhamar kötetbe gyűjthetem drámabotanikai dolgozataimat. Arról van tudniillik szó,hogy a Magyar Színházban a ..Mimóza“ megy, illetőleg nem megy, azaz a darab megy, csak a kis mimóza nő nem megy ifjú férje alá, akarom mondani elé, de annak rendje s módja szerint lépre megy, a szó szórót értelmében a kis titkár lépére megy, no most, biztatják, hogy a törvényes lép az igazi, de ő úgy véli, hogy a titkár lépe mézesebb, aztán mindenki lépik egyet, talán időszerű politikai meggondolásból, balra, megtörténik a lépvesszőcsere, a titkár törvényesen is lépére öleli a kis mimózát, az ifjú férj pedig érettebb lép után néz. En passant, sőt en Maupassant legyen mondva, tárgy, alakok, darab, tökéletesen franciásak, s ha Flers és Caillavet is ketten voltak, hogy mennél könnyebbé építsék vígjátékaikat, itt is Szántó Armand és Szécsén Mihály szövetkeztek, hogy az igen csintalan tartalmat igen csinos és mértéktartó szavakba öntsék, ami kellőképp sikerült nekik, különösen, hogy de Funes szűken mért, de tartalmasan és elegánsan omló tangókkal sietett az ügy szolgálatára lenni, no nem léptennyomon, csak inkább lépen és nyomokban. Én olyan jól éreztem magam, mintha még meg sem születtem volna, tekintve, hogy a darab a múlt századi 70-es—80-as évek csiszolt párizsi szórakoztató színműveinek sikerült mása, azt is mondhatnám: ilyen jó francia vígjátékot még nem írt magyar szerző, a spanyolviaszt sem kellett hozzá feltalálnia. A törvényszerű komornyik első jelenet, finom és szellemes urak, egy nem vállalkozó ifjú lány egyenesen abból a klastromból, ahol Nebáritsvirág is nevelkedett, s egy nagyon is vállalkozó asszony, az előbbi sokszor már drámai magasabb szintre lépő, az utóbbi mindig humoros ön- és közvallomásaival, kellemes jelenetek, perdülő párbeszéd, a középső két képben kissé sok a szöveg, mert a szerzők a leggondosabban bonyolítják mozzanatról-mozzanatra az előre sejtett s mégis érdeklődést keltő cselekményt, egy kis zene, andalító, Losonczy Dezső dirigálta, s kettős heppi, illetve lépi end. Aki finoman és könnyedén szórakozni akart, nem vesztegette el az idejét a ,,Mimóza" megnézésével, amelyet ügyesen rendezett meg Fábry és Laszka díszletei között Székely György. S mily erős a francia vígjátéki stílus színészhagyománya nálunk! Bizonyítja ez az előadás is. Nádai jutott az ember eszébe. A 80-as, 90-es években sem — pedig ez az idő volt a „modern" francia vígjáték játszás fénykora — láttunk gyakran ilyen jó előadást a maga nemében. Ruttkay Éva meggyőző kedvességgel vitte a darabot. Kiss Manyi egyéni humora finom változatában is érvényesült. Halassy Mariska úrinőjét jó volt nézni. Sugár Lajost, a komornyikot kedvem lett volna meghívni előadás után a Rochechouart sarkára abba a kis bisztróba egy bockra. Meg kell említenem Szigeti Jenő, Szende Mária, Pataky Jenő, Soós Lajos, Zách János, Győző László, Lóránd Hanna, László Tivadar nevét s külön Soltby Györgyöt: minden mozdulata jó, és készséggel szerénykedik a cselekmény kijelölte helyére az együttesbe, amelyből éppen ezáltal emelkedik ki, figurája teljesen francia és 36-as évekbeli. Hogy találta el? Hisz nem olyan öreg. Nekem is jó, ha nem kell mindig ítészként ítélnem, hanem nézhetek nézőként és nevethetek, mint székszomszédom, a pesti polgár, aki a jobb „bemondások" után cinkosan bökött oldalba a könyökével. A mosionamama « leanjra, muitayera, Kiss Manyi (Magyar Színház: „Mimóza'*) IHlpr'. ■ ■■■* . ^7 . v .á . _____________________A LONDON FILM_____________________ mindig az elsők között: KORDA SÁNDOR VILÁGHÍRŰ FILMREMEKE LADY HAMILTON ÓRIÁSI SIKERREL FUT A DÉCSI, CORSO és CORVIN filmszínházakban Művészeti vezető : KORDA VINCE Zene: RÓZSA MIKLÓS 24