Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-02-22 / 8. szám
A PELLEVOISINI BÖRTÖNBEN A börtöncella meglehetősen sivár volt — folytatódnak Vincent Auriol visszaemlékezései. — Hét négyzetméter nagyságú terület, nappal is csaknem teljesen sötét, az ablakon dupla rács. Egyszer hetenkint beengedték feleségemet egy rendőrtiszt kíséretében. A fogházparancsnok ilyenkor 15 perces sétát engedélyezett. Istenem, micsoda napok voltak azok. Reggel és este kivittek az udvarra. Feltűzött szuronyú, csőre töltött puskájú őrök között róttuk az udvar macskaköveit. Négy csendőr jobboldalunkon, mögöttünk két marcona rendőr. 10 napon át egyetlen levelet sem kaptam. Újságokról szó sem lehetett. Az internálási parancs szövege szerint „a közbiztonságra veszélyes személyinek nyilvánítottak. 1940 december 14-e örökké emlékezetes marad. A börtönben hatalmas sürgés-forgás volt s egy fiatal rendőrtiszt jóakarónk megsúgta, hogy rövidesen „új vendégek” érkeznek. — Nagyon magas személyiségekről van szó - susogta titokzatosan — állítólag maga Laval, Marcel Déat és de Brinon is közöttük lesz. (Ekkor játszódott le az a bizonyos ,,Coup-Pétain”, amikor a marsall tanácsadóira hallgatva pillanatnyilag szembefordulni látszott a németekkel s puccsszerűig elfogatta Lávait, akit azonban német barátai erélyes intervenciójára rövidesen ismét szabadon bocsátattott. A szerk.) ■ Karácsonykor megengedték, hogy a politikai foglyok összegyűljenek és megünnepeljék a karácsonyt. A legvadabb hírek szállingóztak. Egyesek tudni vélték, hogy Pétain ellenáll Hitler követeléseinek s afrikai útra készülődik. kísérteties utazás a téli éjszakában Mi is cselekedni akartunk. Elhatároztuk, hogy sürgönyt küldünk Peyrontonnak, a vichy-i kormány belügyminiszterének, amelyben támogatásunkról biztosítjuk a kormányt, ha szembefordul a németekkel. Ez esetben — sürgönyöztük .— kiáltvánnyal fordulunk a francia munkássághoz és harcra hívjuk a náci megszállók ellen. A sürgöny elment, de egyetlen eredménye az lett, hogy a belügyminisztérium szigorúan megrótta a börtönigazgatót, amiért lehetővé tette a sürgöny elküldését. December 31-én újabb izgalom. A fogházigazgató Utasít bennünket, álljunk azonnali indulásra készen. Bizalmasan még megsúgja . — Valószínűleg délnek megyünk. A kormány nem akar engedni a németeknek. A nácik valószínűleg megszállják egész Franciaországot, Pétain és környezete viszont Algírban szándékozik felütni főhadiszállását. Éjfélkor teljes a zűrzavar. Két hatalmas teherautó fárul a bejárathoz. Mindegyikben húsz géppisztolyos rendőr. Az internáltakat gépkocsikra rakják s a furcsa menet megindul, elől-hátul fegyveres rendőrökkel rakott teherautók kíséretében. Oldalunkon motorbiciklisták száguldanak fel-alá. Egész éjjel tart a menekülésszerű, különös utazás. Fantasztikus árnyak imbolyognak a téli ködben. Aubenas-ba érkezve megtudjuk a lesújtó hírt. Pétain utolsó pillanatban mégis meghátrált. A vichy-i rezsim gyűlöletes uralma tovább tart. A fogházigazgatóság tehát újból szállást keres számunkra. Nyolc napi út után érünk a kis Vals-les-Bains városkába. Melegfürdők, thermál-gyógyvíz,— szóval egy újabb Vichy . . . így végződik Vincent Auriol egykori politikai internált, jelenlegi francia köztársasági elnök börtönnaplójának legizgalmasabb fejezete. Azóta fordult a kocka. Lávait elérte az árulók végzete, Pétain marsall életfogytiglani börtönbüntetését tölti Franciaország egy magányos zugában, Marianne, a legyőzhetetlen, életkedvtől duzzadó Franciaország pedig újból megindult a felemelkedés útján, a világ szabad népeinek családjában, a szocializmus békés és boldog világa felé . .. országi koncentrációs táborba került és csak csodával határos módon menekült meg. A szerk.) (■edeon Pál BPP- Riggarmkmt vincent Auriol csókkal búcsúzik a titudtl. A kisebbik fiú ilyenkor még persze amíg?? .(Keystone foto)