Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-01-11 / 2. szám
teronja Henie műkorcsolyázó-világbajnoknőből hollywoodi filmcsillaggá előlépett szőke norvég kislány Budapesten is rendkívül népszerű. „Téli szerenád" című filmje nemrégiben sikerrel futott a magyar főváros csaknem valamennyi filmszínházában. Kérdés azonban, hogy a magyar közönség továbbra is szívébe zárja-e a norvég jégkirálynőt, ha tudomást szerez arról, amiről a „Szivárvány” olvasóközönsége Magyarországon elsőnek értesül a washingtoni norvég sajtóattasé lelketlenséggel, hazafiatlansággal, közömbösséggel és a háború alatt tanúsított nemzetellenes magatartással vádolja Norvégia háború előtti kedvencét. A vád súlyos, de Tor Myklebost a washingtoni norvég követség sajtóattaséja alaposan megfontolt minden szót, mielőtt Sonja Hennict megvádolta volna. Myklebost úr norvég alapossággal összegyűjtötte a korcsolyavilágbajnok filmsztár háború alatti nyilatkozatait és a kép, amely ezekből elénk tárul, bizony nem valami kedvező. AZ ÉN OTTHONOM AMERIKA A norvég sajtóattasé „önző, felületes, filmkirálykisasszonynak" nevezi a babaarcú szőke szépséget ésszerűére veti, hogy az amerikai állampolgárság és a csábító dollárösszegekről szóló szerződtetési ajánlatok közepette megfeledkezett arról a végszükségről, amelybe szülőhazája a háború folyamán került. A norvég diplomatának a norvég sajtóban megjelent vádjai lényegileg a következőket tartalmazzák : Sonja Henri, akit a hollywoodi siker teljesen elkápráztatott, egyszerű vállvonogatással tért napirendre szülőföldjének német megszállása felett. • Egy amerikai lapnak adott interjújában a jég koronázatlan királynője 1941-ben a következő kijelentést tette : — Igen, igen, hiszen szomorú mindaz, ami pillanatnyilag Norvégiában és a németek által megszállt többi országban történik — fuvolázta a szőke baba valódi hollywoodi bájmosollyal, —, de az én érdekeim végre is Amerikához kötnek, ahol az otthonom van. Ezeket a szavakat nem egykönnyen felejtik el, még a hűvös norvégok sem s egy svéd újságíró szerint ma is az Indulat párja A WASHINGTONI NORVÉG SAJTÓATTASÉ HAZAFIATLANSÁGGAL, ÖNZÉSSEL, VALAMINT NEMZETIETLEN MAGATARTÁSSAL VÁDOLJA A VILÁGHÍRŰ KORCSOLYABAJNOK-FILMSZTÁRT borítja el minden norvég ember arcát, ha Sonja Hensenck erre az emlékezetes kijelentésére emlékeztetik. SEMLEGES VAGYOK ... AMERIKAI VAGYOK . . . A norvég sajtóattasé Washingtonban alapos munkát végzett. Hatalmas anyagot gyűjtött össze ahazájáról megfeledkezett művésznő ellen. Amikor a németek orvul megrohanták Norvégiát, a jéghercegnőnek egyetlen résztvevő szava sem volt: — Semleges vagyok.. amerikai vagyok. .. —, ez volt minden megjegyzése. .. Pedig Norvégiában azt hitték, hogy Sonja Henie, aki első babérait Norvégiában aratta és akire Amerikába való távozása előtt mint bájos, egyszerű kislányra emlékeztek, minden bizonnyal segít-ségére siet szenvedő hazájának és közösséget vállal honfitársaival. Hiszen egy másik világhírű norvég nő, Kirsten Flagstad operaénekesnő, aki szintén Amerikában lakott, a biztos és békés Újvilágból hazatért háború sújtotta országába, hogy megossza népével a nélkülözéseket. Ha ennyit nem is vártak a szőke Sonjától, legalább annyit elvártak volna tőle, hogy anyagilag támogassa az Amerikába menekült norvégeket és tehetségét felajánlja az amerikai repülőkiképző iskolákban harcra készülő norvég repülők mozgalmának támogatására. A Jéghercegnő azonban, úgy látszik, a jégen nagyon is kihűltötte érzelmeit. Hideg, számító üzletasszonyt faragott belőle Hollywood. Dollármilliókat keresett nemcsak filmjeivel, hanem speciális sportáruüzletével, amely Sonja Henie terve szerint készített különleges korcsolyafelszerelést árusított a korcsolyázás rejtelmeiben járatlan amerikaiak részére. Sonja Henie magánéletében is üzletiesnek és számítónak bizonyult. Hosszas megfontolás után egy dollármilliomost választott férjéül. A szőke Sonja szinte sóvár kapzsisággal vigyázott dollármillióira. Nyíltan megtagadta például, hogy az Amerikában állomásozó norvég tengerészek részére rendezett karácsonyi ünnepségen díjtalanul fellépjen. Egyetlenegyszer sem küldött egy centet sem a kanadai norvég repülőtáborokba, még azt is megtiltotta, hogy a new-yorki norvég információs hivatal nevét bármilyen vonatkozásba hozza a norvég háborús propagandával. — Semleges vagyok — hangoztatta visszautasítólag mindannyiszor, valahányszor valamilyen szolgálatot kértek tőle súlyosan nélkülöző népe érdekében. Népszerűsége Amerikában is rohamosan csökkent, amikor kiderült, hogy az dollármilliomos-korcsolyabajnokfilmszínésznő vonakodott az amerikai hadikölcsönt propagáló előadásokon fellépni. A háborúnak vége, Sonja Henienek hajaszála sem görbült. Hiszen ő semleges volt egy olyan világégésben, amiben senkinek sem lett volna szabad semlegesnek éreznie magát, akinek hazáját megtépázta a háború vihara. A norvégok azonban nem felejtenek könnyen. A felháborodás orkánja zúgott végig egész Norvégián, amikor olyan hírek keltek szárnyra, hogy Sonja Henie, aki most egyszerre újra felfedezte szülőhazáját, Oslóba kíván jönni, hogy ott fellépjen. Norvégia harcedzett férfiainak és asszonyainak szívéből eltűnt a bájos szőke, norvég kislány, a hazájának dicsőséget szerző világbajnoknő és filmcsillag képe; helyébe a jéghideg üzletasszony képe került, aki a végszükségben magára hagyta szenvedő hazáját. A. H. Copyright by Prestjünst Haris A NORVÉGOK NEM FELEJTENEK A számító, hideg, hollywoodi Kemp Meyer and SzivárványA kedves, mosolygós norvég kislány