Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)

1947-01-11 / 2. szám

teronja Henie műkorcsolyázó-világbajnoknőből hollywoodi filmcsil­­­­laggá előlépett szőke norvég kislány Budapesten is rendkívül népszerű. „Téli szerenád" című filmje nemrégiben sikerrel futott a magyar főváros csaknem valamennyi filmszínházában. Kérdés azonban, hogy a magyar közönség továbbra is szívébe zárja-e a norvég jégkirálynőt, ha tudomást szerez arról, amiről a „Szivárvány” olvasóközönsége Magyarországon elsőnek értesül a washingtoni norvég sajtóattasé lelketlenséggel, hazafiatlansággal, közömbös­séggel és a háború alatt tanúsított nemzetellenes magatartással vádolja Norvégia háború előtti kedvencét. A vád súlyos, de Tor Myklebost a washingtoni norvég követség sajtóattaséja alaposan megfontolt minden szót, mielőtt Sonja Hennict megvádolta volna. Myklebost úr norvég alapossággal összegyűjtötte a korcsolyavilágbajnok­ filmsztár háború alatti nyilatkozatait és a kép, amely ezekből elénk tárul, bizony nem valami kedvező. AZ ÉN OTTHONOM AMERIKA A norvég sajtóattasé „önző, felületes, filmkirálykisasszonynak" nevezi a babaarcú szőke szépséget ésszerűére veti, hogy az amerikai állampolgárság és a csábító dollárösszegekről szóló szerződtetési ajánlatok közepette megfeledkezett arról a végszükségről, amelybe szülőhazája a háború folyamán került. A norvég diplomatának a norvég sajtóban megjelent vádjai lényegileg a következőket tartalmazzák : Sonja Henri, akit a hollywoodi siker teljesen elkápráztatott, egyszerű vállvonogatással tért napirendre szülőföldjének német meg­szállása felett. • Egy amerikai lapnak adott interjújában a jég koronázatlan királynője 1941-ben a következő kijelentést tette : — Igen, igen, hiszen szomorú mindaz, ami pillanatnyilag Norvé­giában és a németek által megszállt többi országban történik — fuvolázta a szőke baba valódi hollywoodi bájmosollyal, —, de az én érdekeim végre is Amerikához kötnek, ahol az otthonom van. Ezeket a szavakat nem egykönnyen felejtik el, még a hűvös norvégok sem s egy svéd újságíró szerint ma is az Indulat párja A WASHINGTONI NORVÉG SAJTÓATTASÉ HA­­ZAFIATLANSÁGGAL, ÖNZÉSSEL, VALAMINT NEMZETIETLEN MAGATARTÁSSAL VÁDOLJA A VILÁGHÍRŰ KORCSOLYABAJ­N­OK-FILMSZTÁRT borítja el minden norvég ember arcát, ha Sonja Hensenck erre az emlékezetes kijelentésére emlékeztetik. SEMLEGES VAGYOK ... AMERIKAI VAGYOK . . . A norvég sajtóattasé Washingtonban alapos munkát végzett. Hatalmas anyagot gyűjtött össze a­­hazájáról megfeledkezett művésznő ellen. Amikor a németek orvul megrohanták Norvégiát, a jéghercegnőnek egyetlen résztvevő szava sem volt: — Semleges vagyok.. amerikai vagyok. .. —, ez volt minden megjegyzése. .. Pedig Norvégiában azt hitték, hogy Sonja Henie, aki első babérait Norvégiában aratta és akire Amerikába való távozása előtt mint bájos, egyszerű kislányra emlékeztek, minden bizonnyal segít-­­ségére siet szenvedő hazájának és közösséget vállal honfitársaival. Hiszen egy másik világhírű norvég nő, Kirsten Flagstad opera­énekesnő, aki szintén Amerikában lakott, a biztos és békés Újvilág­ból hazatért háború sújtotta országába, hogy megossza népével a nélkülözéseket. Ha ennyit nem is vártak a szőke Sonjától, legalább annyit elvártak volna tőle, hogy anyagilag támogassa az Amerikába menekült norvégeket és tehetségét felajánlja az amerikai repülőkiképző iskolákban harcra készülő norvég repülők mozgalmának támogatá­sára. A Jéghercegnő azonban, úgy látszik, a jégen nagyon is kihűltötte érzelmeit. Hideg, számító üzletasszonyt faragott belőle Hollywood. Dollármilliókat keresett nemcsak filmjeivel, hanem speciális sport­­áruüzletével, amely Sonja Henie terve szerint készített külön­leges korcsolyafelszerelést árusított a korcsolyázás rejtelmeiben járatlan amerikaiak részére. Sonja Henie magánéletében is üzletiesnek és számítónak bizonyult. Hosszas megfontolás után egy dollármilliomost választott férjéül. A szőke Sonja szinte sóvár kapzsisággal vigyázott dollármillióira. Nyíltan megtagadta például, hogy az Amerikában állomásozó norvég tengerészek részére rendezett karácsonyi ünnepségen díj­talanul fellépjen. Egyetlenegyszer sem küldött egy centet sem a kanadai norvég repülőtáborokba, még azt is megtiltotta, hogy a new-yorki norvég információs hivatal nevét bármilyen vonatkozásba hozza a norvég háborús propagandával. — Semleges vagyok — hangoztatta visszautasítólag mind­annyiszor, valahányszor valamilyen szolgálatot kértek tőle súlyosan nélkülöző népe érdekében. Népszerűsége Amerikában is rohamosan csökkent, amikor kiderült, hogy az dollármilliomos-korcsolyabajnok­­filmszínésznő vonakodott az amerikai hadikölcsönt propagáló elő­adásokon fellépni. A háborúnak vége, Sonja Henienek hajaszála sem gör­bült. Hiszen ő semleges volt egy olyan világégésben, ami­ben senkinek sem lett volna szabad semlegesnek éreznie magát, akinek hazáját meg­tépázta a háború vihara. A norvégok azonban nem felejtenek könnyen. A fel­háborodás orkánja zúgott végig egész Norvégián, ami­kor olyan hírek keltek szár­nyra, hogy Sonja Henie, aki most egyszerre újra felfedezte szülőhazáját, Os­lóba kíván jönni, hogy ott fellépjen. Norvégia harced­zett férfiainak és asszonyai­nak szívéből eltűnt a bá­jos szőke, norvég kislány, a hazájának dicsőséget szerző világbajnoknő és filmcsillag képe; helyébe a jéghideg üzletasszony képe került, aki a végszükségben ma­gára hagyta szenvedő ha­záját. A. H. Copyright by Prestjünst Haris A NORVÉGOK NEM FELEJTENEK A számító, hideg, hollywoodi Kemp Meyer and SzivárványA kedves, mosolygós norvég kislány

Next