Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-01-11 / 2. szám
^ » * I beszél életéről Az újságíró pályája során sok különös élménnyel találkozik. Néha legendákkal is. Ezt bizonyítja Lenkeffy Ica, a némafilmek egykor ünnepelt színésznője, akivel a róla szóló, nemrégen megjelent riport után beszélgetünk. — Nem az első eset mondja. — Iway az utóbbi időben velem, mostani életemmel a nagy nyilvánosság előtt foglalkoznak. Különös történetek járnak szájról-szájra a városban, egyszer itt látnak, egyszer ott, nem tudom megtalálni az eredetét, nem tudom, ki indítja el ezeket, nem tudom, kit érdekel, kinek fontos az, hogy én egyáltalán élek, hogy vagyok... ’ Nem akarok szerepelni. Nem akarok érdekes lenni. Teljesen visszavonultan élek, egyszerű, a polgári életet. A színészet sem érdekel. Senki se higyje azt, hogy én még valaha is játszani akarok, valaha is színlapokon akarom látni a nevemet. Azt gondoltam, az emberek már nem is emlékeznek rám. Nagyon régen léptem fel utoljára Budapesten, még az Appolló-kabaréban. Ezerkilencszázhuszban, vagy huszonegyben, nem tudom már pontosan. Aztán kimentem Párizsba, könyvtárat alapítottam, nagy munkát fejtettem ki a magyarság jóhíre, jövője érdekében mindenütt, ahol csak jártam. — Nem sokkal a háború kitörése, előtt tértem vissza Budapestre, akkor, amikor édesanyám meghalt. Sehol sem léptem már fel, nem is akartam többé játszani. Tanítottam, angol franciaórákat adtam, főbérleti lakást béreltem . . . — Nem tudom megérteni azt, ami az utóbbi időben körülöttem történik. Arra kell már gondolnom, hogy azok, akik rólam beszélnek, velem foglalkoznak, valami különös misztifikáció, legenda áldozatai, vagy pedig valaki, itt Budapesten kiadja magát Lenkeffy Icának és szélhámoskodik a nevemmel. Egyetlen fillérrel sem tartozom senkinek, nem vagyok morfinosta . . . A beszélgetés véget ér. Lenkeffy Ica megkér, készítsünk róla fényképet. A színésznő gyakorlott, jól ismert mozdulatával ül le a reflektorok fényébe, kalapját megigazítja, arca a régi, beidegzett mosollyal simul el. A kép kész, a reflektorok kialszanak. Lenkeffy ha elbúcsúzik, de még búcsú közben is különös, csodálkozó szemmel mondja : — Legendát szőnek körém. Csak tudnám, hogy miért . . . ____________________________ (r.) ......... vall egy fiatal színész A régi nagy színészgeneráció kihal, egymásután hagyott Itt bennünket Csorton, Törzs, (tóth — a fényes nagy csillagok! Vájjon van-e számottevő utánpótlás? Van. Biztos starttal indulnak el előreláthatóan egyre feljebb lendülő pályájukon a fiatalok. Horváth Tivadar, a Magyar Színház nagysikerű vígjátékában — a .,,Janiká“-ban — egy ifjú írót, Fenek urat alakítja, írevét hamarosan megjegyezte Budapest színházlátogató közönsége. A sajtó kitüntető elismeréssel foglalkozott vele. A Magyar Színház új igazgatóságának érdeme, hogy komoly feladatot bízott reá és így érvényesülési lehetőséget adott ennek a fiatal, tehetséges színésznek. Honnan s hogyan indult el — erről beszéljen ő maga a Szivárvány olvasóinak. « — Ez első interjúm Pesten — kezdi csendesen — és úgy gondolom, ez egymagában sikert jelent. 1941-ben végeztem el az Akadémiát. Mint növendék, „Az ember tragédiáid"-ban a Haláltáncot alakítottam. Első szerződésem a szegedi Városi Színházhoz kötött. Pirandello „IV. Henrik"-ének címszerepében értem el színészi pályám első nagy állomását. Itt látott meg dr. Székely György, a pécsi Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki a következő két évre Pécsre szerződtetett, „Árva íjászló" címszerepét, „Az ember tragédiája" Luciferét és még sok-sok szép nagy szerepet játszottam. A felszabadulás után a fiatalok társulatához kerültem a Magyar Színházba. Az elmúlt szezonban több karakterszerepet játszottam, míg végre váratlanul komikus vonalon figyeltek fel reám■ — Boldog? — Nagyon. De nem bízom el magamat. Egy alakítás sikere sok szerencsés véletlenen is múlhat. Remélem, többi szerepeim — ahol szeretnék más-más oldalról bemutatkozni — igazolni fogják a belém helyezett bizalmat. — Huszonhat éves vagyok. Magánéletem nincs. Életem teljesen összefügg a színházzal. A színház minden területeérdekel, a játéktól a rendezésig. Sőt a gazdasági szervezés is. Ezenkívül ősszel művészettörténetemből doktorálok. Holkis vagyok a Szivárványnak — mondja búcsúzóul, — hogy a fiatalokat is szóhoz juttatja ... Lamásiné Ifaliny Sári ^^Tvurley.«1 tlU*6. Horváth TV*»*r