Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1947-12-29 / 52. szám
11800 és ÉVEK ELEJE ÓIR AMAIHAZ HELYeN az AK OH. HÁZBAN VOLT óFÖLDSZÍNTEN A ’ G 1 21, N1. L O QRÁH O / CÉGÉREZETT VENDÉGFOGADÓ MELY azEmEZETen lévő .ARWTÖKÖR H& CÉGÉREZETT KÁVÉHÁZZAL EGYÜTT IDEJÁRT: VOROSWÁRT MIHÁLY ARANY JÁNOS, SZILÁGYI SÁNDOR BÁRFXZ KÁROLY DOBSA JAIUS PÁLFFY ALBERT BEÖTHY LÁSZLÓ VUDAJÁNOS fivA 1%V3401ZÁZMÁNYAi'AjOU^ftvKZKlGHJU f kfiDR GIDIA1ÓTH BÉLA A magyar irodalomtörténet érdekes emléktábla-dokumentuma egy városházutcai vendéglő falán (Forrás—Nádor felv.) A centenáris ünnepségek küszöbén ellátogatok a Pillvax-kávéházba, amely Pillvax ugyan, de nem a régi helyén, de az eredeti Pillvax emlékeivel s utána ■egykét olyan más vendéglőbe és kávéházba, ahol lappangva élnek fontos kultúrtörténeti értékek. Félhat lehet, mikor befordulok a gyérvilágítású Pillvax-közbe. Néhány lépés és márlátom a szűk és rövid utcácska sötétségnek leginkább átengedett fertályát. Erre tartok. Itt a Pillvax. Benyitok a régimódra, keskeny ajtón.. A helyiség elég tágas. De a félfényre eresztett világításban csak kevés dohányfüst kóborol. Mindössze három asztalnál ülnek. Azokból is az egyiknél, amint mindjárt megtudom, Boros Attila, a mostani tulajdonos olvasgat a fivére ■és egy jómodorú fiatalember társaságában. Uzsonnaidő van s a fehérkabátos pincérek, kik most határozottan többen vannak, mint a vendégek, nézelődve és sóvárogva epednek némimunkalehetőség után. Bemutatkozom. A csendes szavú, készséges tulajdonos szívesen ad felvilágosítást és megmutat mindent. Az egyik falról, portól lepetten, hatalmas tabló kerül le. Gyorsan és gondosan leporolják. Kézbe veszem. Lehetetlen valami , egészen furcsa meghatottság nélküli nézni. A főhelyen érintetlen frisseség- ben, mintha most került volna ki »I nyomdagépből, a «^Nemzeti Dal" szd«B ■éves betűi feketéinek. A technikájánál fogva íb érdekes nyomtatvány alatt — rossz kópiáit láttuk már — a mulan- 1 ■dóság legkisebb nyomától is megkímél- ten Petőfi írásával ezek a sorok állanak: „Az 1848 március 15-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomatott példány, s így a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor" A vastag üveg alatt gondos elrendezésben öt fénykép sorakozik még sértetlenül: 1. A Nemzeti Múzeum tájéka. 2. A régi Pillvax-kávéház a Petőfiemléktáblával. 3. Petőfi Sándor 1848-ban (Barabás Miklós „egykorú“ rajza). 4. Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti diait szavalja („egykorú rajz“). 5. A régi Pillvax-kávéház belseje. Magasan, egy hatalmas tükör fölött, közel a mennyezethez megpillantom az emléktáblát. Az Uri-utca hét alatt állott régi Pillvax homlokzatáról mentette át ide a kegyelet s a Petőfi-társaság 1927 december 31-én újból felavatta. A szöveg: ,,Ez a kávéház volt 1848-ban a forradalmi csarnok. Itt gyűltek össze naponta a szabadságért lelkesedő márciusi ifjak. Itt szavalta el először Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt. Talpra magyar, ki a haza. Emlékük, szellemük éljen örökké, itt és mindenütt a hazában." Kitűnő karban tartott külön helyiség a Petőfi-szoba, mely a tulajdonos szerint részea régi Pillvaxnak. A falakon Petőfi-fényképek. Lelkes kultúrbarátok hordták ide. Megrendülten merengek el, bizonyára nemcsak a kortól, de a megpróbáltatásoktól is barázdás arcú „jó öreg korcsmáros“, a „legszeretőbbanya“, Hrusz Mária s a finom és törékeny Szendrey Júlia képe előtt. Mégegyszer körülnézek. Az ostrom alatt elpusztult nagy kirakatüvegeket simára gyalult deszkák és furnír pótolják. Kilépek az utcára. Átnézek a túlsó oldalra, ahol a konzervatív és reakciós körök a Pillvax ellensúlyozására 1847- ben a Qyüldét alapították. Ki beszél ma róla! Kit érdekel? A Városház utca 4. alatt, ugyancsak szerénykedő bejárattal, tisztes csendességben várja vendégeit.Az arany ökör“-hoz címzett vendéglő. A falakon sajátkezű aláírással Vörösmarty Mihály, Heviczky Gyula, Lisznyai Kálmán, Bartha Lajos, Vajda János és Dobsa Lajos egy-egy jellegzetes képe. Külön falra erősítve egy emléktábla, hiteles adatok alapján készült, de némileg téves szöveggel: „Az 1800-as évek eleje óta a mai ház helyén az Arany ökör házban volt a földszinten A Régi Zenélő Órához Cégérezett vendégfogadó, mely az emeleten levő Arany ökörhöz cégérezett kávéházzal együtt 1849—62 között a magyar írók tanyája volt. Ide járt: Vörösmarty Mihály, Arany János, Szilágyi Sándor, Berecz Károly, Dobsa Lajos, Pálffy Albert, Beöthy László, Vajda János, Lisznyai Damó Kálmán, Agai Adolf, később Reviczky Gyula, Bányai Elemér (Zuboly), Krúdy Gyula, Tóth Béla." A Mester utcai „Arany Angyal“ vendéglőben, ha a vendég rászánja magát Itjastrán egymás mellé rótt emléksorok Aiben készésére, megtudhatja, hogy ott Birtas az akkor már 54 éves, nagybeteg pöströsmarty Mihály egyik legutolsó költeményét, a megrázó erejű „Vén ci- luny“-t. A kávéházak és vendéglők gazdagabbak emlékekben, mint emléktárgyakban. Az emlékek nagy részét viszont könyvek és újságok sárguló lapjai ő őrzik és adják tovább az utókornak. Pásztor József Az 1848—49-i Idők izgalmat amlékét őrzi az a mérvénytábla MAN- ujéPYLs^t °*"«wten ,85° BEN. l8a9-BEN !^IfrN HALT MEG ITT A GAZDA MIHÁLY WIT AZ arany Angyalhoz rTL KÖALB*N * ÍRÓN BUVÓHIlv* 1 TT KOCSMA ITT mrA HEC VÖRÖSMARTY című költeményét ISSS-baIT AytNC,GÁNr CiYGRtNK A PILLYAXBA! DE HOL A RÉGI PILLVAX-KÁVÉHÁZ, PETŐFI FORRADALMI CSARNOKA? Szilveszterkor van 125 éve, hogy Petőfi Sándor megszületett .