Szociális Munka, 1997 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Göllesz Viktor - Subosits István: Sajtótörténeti adatok a siketek ujjábécéjének hazai publicitásához

1997. 2. SZOCIÁLIS MUNKA Szociális Munka Alapítvány (Budapest) SAJTÓTÖRTÉNET! ADATOK A SIKETEK UJJÁBÉCÉJÉNEK HAZAI PUBLICITÁSÁHOZ Dr. Göllesz Viktor - Lubosits István Közlésre érkezett: 1997. január 6. A XIX. század első felének legjelentősebb szellemi áramlata hazánkban a reformmoz­­galom volt, amelyet — a nyugati mintától és fejlődéstől eltérően — nem a városi a­őpolgárok, a nemtelen származású entellektü­elek, a szabad foglalkozásúak és tisztvi­selők kezdeményeztek és tartottak életben, hanem a kultúrát magukénak valló, a civilizáció eszméire érzékeny földbirtokos nemesemberek. A reformokért lelkesedő, nemesi származású réteg azonban egyre többeket kapcsolt magához a polgárságból, s ezzel elősegítette, hogy a magyar „harmadik rend”, amelynek a megfelelője a francia forradalom lelke volt, az „intel­lektuális polgárság” kialakuljon, s ezzel a nemzet felbecsülhetetlen jelentőségű lépést tegyen a feudális rendszer lebontásában. Ebben az eszmei tusában a leglényegesebb tényező a magyar nyelvű sajtó kiteljesedése volt. A 20-as, de főleg a 30-as évek aránylag szabadabb légköre kedvezett a szellemi élet kibonta­koztatásának; egymás után jelentek meg a különféle szépirodalmi és közhasznú ismereteket tartalmazó időszakos megjelenésű sajtótermékek [1]. A sajtónak ebben az időszakban hármas funkciót kellett betöltenie. Ennek megfelelően megjelentek az irodalmi és kritikai lapok. Viszonylag széles olvasótábor toborzódott a politikai hírlapok köré. Mellettük nélkülözhetetlen szerepet vállaltak az ismeretterjesztő és tudományos folyóiratok. Ez utóbbiak változatos formában közölték a bel- és külföldi eseményeket, más­részt gazdasági, kereskedelmi, műszaki ismereteket népszerűsítettek, tájékoztattak a nyugati országok technikai és tudományos újdonságairól, s végül szórakoztató irodalmi anyagok közlésével próbálták lekötni az olvasóközönség figyelmét. Fontos szerepük volt abban, hogy az olvasók tájékozódhattak a hazánknál fejlettebb, civilizáltabb országok kezdeményezéseiről. Az 1830-as évek közepétől jelentek meg az első képes ismeretterjesztő folyóiratok, köztük a Fillértár, amelyet „Mindennemű közhasznú ismeretek’ terjesztésére” kiadott és nyomtatott ifj. Schmidt Antal Pozsonyban. A szombatonként megjelenő nyolcadíves lap első számában a kiadó-szerkesztő a Mindenkihez c. bevezetőjében így ajánlotta az olvasók figyelmébe: „... hasznos ismeretek terjesztésére a legszebb ajándék, melyet valaki századának tehet, s annál üdvöségesbb, minél közrehatóbb... Schmidt Antal bizakodva írt arról, hogy a „lap oly kedves fogadtatást nyert, mint a hasonló külföldi levelek saját honjaikban, ami legszebb biztonsága annak, hogy az igyekezet karöltve a többi európai tartományokéval szellemi kifejlődésére előre hat, s Magyarországon is közönségesebbé válik”. (A közönségesebb itt használt jelentése: a 89

Next