Szocialista Művészetért, 1958 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1958-09-01 / 1. szám
munkáról hozott határozatokat központi vezetőségünk június 10-i ülése. A központi vezetőség meghallgatta az elnökség beszámolóját a kongresszuson hozott határozatok végrehajtásáról. A kongresszus óta eltelt időszakban folytatott tevékenységről Baranyai Tibor főtitkár ismertette az elnökség beszámolóját. A beszámoló és a vita részletesen a művészek és művészeti dolgozók politikai és ideológiai képzésének feladataival, módszereivel foglalkozott. A központi vezetőség határozata örömmel állapíthatta meg, hogy a művészeti szakszervezetek küldötteinek kongresszusi állásfoglalása megfelelt azoknak az alapelveknek, amelyeket a párt művelődési politikájáról szóló irányelvek magukban foglalnak. A központi vezetőség ülésének időszakában ugyan az irányelvek még nem kerültek nyilvánosságra, de már elhangzott Kállai elvtárs ismertetése, és bizonyította, hogy a kongresszus az alapvető célkitűzéseknek megfelelően határozott. A beszámoló és a vita sokoldalúan foglalkozott a politikai és ideológiai képzés fontosságával, formáival, módszereivel. Félreérthetetlenül megállapította, hogy a szakszervezetnek feladata teljes erővel részt venni a politikai és ideológiai nevelőmunkában. Feladata, mert olyan művészet kialakításáért harcolunk, amely magas színvonalú és tudatos, amely az életet a maga valóságában ábrázolja a szocialista művészetért. A szocialista művészet alakítása csak a marxizmus— leninizmus elvei alapján történhet. Ezért széles körben ismertetni kell ezeket az elveket. Szükséges, hogy a szakszervezet betöltse a feladatát ezen a téren azért is, mert kötelessége, hogy felvegye a harcot a régi ellen, a haladás érdekében, a művészek egyéni érdekében. Széles vita alakult ki az ülésen arról, milyen legyen ez a szakszervezeti nevelőmunka. Ennek össze kell forrnia az alkotómunka napi és távolabbi kérdéseivel, szakítva a régi sematikus módszerekkel, felhasználva mindazon lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állnak. Másképp kell folytatni ezt a munkát a filmstúdiókban, másképp a képzőművészetben, de mindenütt olyan módon, hogy a különböző nézeteket bátran el lehessen mondani, s a hibásak ellen, eszmei harcban felvenni a küzdelmet. A központi vezetőség a vitában megállapította, hogy folytatni kell a politikai felvilágosító és tájékoztató munkát. Olyan klubéletet kell teremteni, amely a művészeti, esztétikai viták fóruma lehet, a szakszervezetnek el kell látnia — megfelelő keretek között — az úgynevezett szövetségi feladatokat, tehát előadások, külföldi kapcsolatok szervezését, viták, ankétok, bemutatók rendezését, s végül, de nem utolsó sorban megfelelő módszerekkel lehetőséget kell teremteni a dolgozók és a művészek közötti kapcsolatok erősítésére. Sokoldalú, sokrétű feladatok ezek, megoldásukban a minőségre kell törekedni. A központi vezetőség határozatot hozott arra, hogy az ideológiai nevelő munka módszereinek, formáinak kidolgozására bizottságot alakít, amely az elhangzott vita alapján dolgozza ki a szükséges teendőket. A központi vezetőség a bizottság vezetésével Poldauf Medárdot, a Képzőművész Szakszervezet titkárát bízta meg. A bizottság tagjai: Benkő Gyula, Deák Sándor, Farkas Aladár, Bélai Marcel, Gyimesi Ernő, Török György, Pécsi Antal, Baross Imréné, Kocsis György és Tóth Éva — a központi vezetőség tagjai. A bizottság munkájának ismertetésére, feladataink részletes megjelölésére, a viták, ankétok, hozzászólások közlésére lapunk hasábjain rendszeresen visszatérünk. A POLITIKAI ÉS IDEOLÓGIAI cA filmszftt Uról RÉSZLETEK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MŰVELŐDÉSI POLITIKÁJÁNAK IRÁNYELVEIBŐL Népünk szocialista nevelésében, ízlésének fejlesztésében a párt nagy jelentőséget tulajdonít a művészetnek , az irodalommak, a színház- és filmművészetnek, a zenének, képzőművészetnek, és minden eszközzel elősegíti fejlődésüket. A párt értékeli azt a tisztulási folyamatot, mely az ellenforradalom fegyveres leverése óta — az általános politikai konszolidáció és a kommunista művészek erőfeszítéseinek eredményeként — végbement, de azt is megállapítja, hogy a művészetek fejlődésének még mindig legnagyobb akadálya a revizionizmus és az ellenforrdalom által kiváltott eszmei zűrzavar és művészeti bizonytalanság. Azok az alkotó művészek, akik jól ismerik a magyar valóságot és egész szívükkel a munkásosztály mellett állnak, nem inogtak meg. Vannak olyan művészeink is, akik korábban már szocialistának vallották magukat, de —őszinte sajnálatunkra — a nehéz időben nem álltak helyt, és most elfordulnak mai életünktől. Ez az elfordulás azt tükrözi, hogy művészeink egy része világnézeti elmaradottsága miatt képtelen megérteni a mai társadalmi folyamatok lényegét, és ezért nem tud teljes szívvel a szocializmus ügye mellé állni. Ezeknek a művészeknek pártunk segít világnézeti elmaradottságuk felszámolásában, hogy közelebb kerüljenek a szocializmus ügyéhez, hogy egybeforrhassanak a szocializmust építő dolgozó néppel, és ennek eredményeként sikeresen ábrázolhassák a múlt harcait és a mai valóságot. A revizionizmus és az ellenforradalom számlájára írandó az is, hogy — főleg fiatal — művészeink egy részére nagy hatással vannak a polgári dekadencia különböző irányzatai a naturalizmustól a szürrealizmusig, s alkotásaikkal művészileg is zsákutcába jutottak. Egyesek felújítanak olyan régi, formalista törekvéseket, amelyeken a legjobb művészek nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is már régen túljutottak. Mi nem értelmezzük vulgárisan a művészetek közérthetőségének helyes követelményét, mert a vulgáris értelmezés az ábrázolás elszegényedését idézi elő, s feleslegesen megköti a művész kezét ott, ahol kezdeményező készsége, önállóságának érvényesülése helyénvaló. De a művészeti dekadencia eszmei üressége, öncélú formarombolása és emberellenes tendenciája idegen a mi társadalmi rendünktől és világnézetünktől, idegen a szocialista humanizmustól. A párt semmiképpen sem nyugodhat bele abba, hogy a polgári dekadencia selejtes formalista termékei, s az ezek forrásául szolgáló nézetek gátlástalanul fertőzhessék népünk ízlését és művészeti életünk fejlődését. A marxista-leninista világnézeten és a művészetek eddigi fejlődésének legjobb hagyományain, legelőremutatóbb eredményein alapszik korunk művészetének legmodernebb, adekvát alkotói módszere: a szocialista realizmus. Meggyőződésünk, hogy csak a szocialista realizmus módszerének segítségével lehet a valóság bonyolult jelenségeit a maguk teljességében, mozgásukban és fejlődésükben, magas művészi fokon ábrázolni, a nép ügyét művészi eszközökkel leghatékonyabban szolgálni. A stílusvitákat hatalmi szóval, rendeletekkel nem lehet eldönteni, de lehet és kell támogatni minden realista irányzatot, mert úgy véljük, hogy az igazán realista szándékú és szemléletű művész, ha nem zárkózik el a dolgozó nép szocializmusért folytatott harcától és támogatja azt, a valóság tényeitől és a maga belső művészi indítékaitól vezérelve, a nép és a párt segítségével, előbb-utóbb eljut a szocialista realizmushoz. Művészeti életünkben a legnagyobb támogatást éppen ezért a szocialista realista törekvéseknek nyújtjuk. * A párt művelődési politikájának irányelvei a Társadalmi Szemle július—augusztusi számában, de azóta külön kiadványban is napvilágot láttak. Felhívjuk a művészeket, művészeti dolgozókat, a film, színház, zene, képzőművészet alkotó munkásait és a művészeti terület minden dolgozóját, szakszervezeti aktivistáinkat — tanulmányozzák az irányelveket. Ahhoz, hogy a művészeti szakszervezetek betölthessék feladatukat, s képesek legyenek biztosítani az alkotó munka megfelelő körülményeit, vállalhassák a nevelő, elvi, politikai munkát szükséges megismerni, feldolgozni és alkalmazni azokat az alapelveket, amelyekhez hasonló eddig még nem segítette törekvéseinket. A párt művelődési politikájának irányelveit ezért részleteiben, lapunk hasábjain ismertetve biztosítunk helyet az ehhez fűződő hozzászólásoknak. A művészetek fejlődéséhez szükséges erkölcsi és anyagi támogatás mellett messzemenő szabadságot biztosítunk a népet szolgáló művészeknek, a témaválasztásban, a feldolgozás módjában, az irányzatok, a formakísérletezések kérdésében. A művészek ábrázolják mindazt a szépséget és nagyságot, amely dolgozó népünk mindennapjaiban oly megkapó erővel tárul elénk, de mutassák meg életünk nehézségeit is: a népen belüli ellentmondásokat épp úgy, mint a nép és ellenségei közötti kibékíthetetlen ellentétet. Mi ezt értjük alkotó szabadságon, éppen ezért elvetjük a művészet szabadságának individualista, polgári értelmezését, amely formakísérletezés ürügyén visszahúzó tendenciát kíván érvényesíteni, és a problémák bátor felvetésének címkéjével ellenséges nézetek dugárusát próbálja művészeti életünkbe becsempészni. Az igazi művészetnek nem lehetnek a nép vágyaival, törekvéseivel, érdekeivel ellentétes céljai, s nemcsak politikailag, de művészileg is zsákutcába kerül, aki ezekkel szembefordul. Művészeti életünk egészséges továbbfejlődése, a mai magyar valóság ábrázolásának igénye megkívánja, hogy az alkotó művészek szoros kapcsolatot teremtsenek dolgozó népünkkel, ismerjék annak mindennapi életét. Ezt a követelményt lehetetlen kielégíteni, ha művészeink jelentős része pusztán múltbeli élményeire hagyatkozik, vagy bezárkózik a szűk művészeti körökbe. De nem célravezetőek az olyan külsődleges módszerek sem, mint az alkalomszerű üzem- vagy falulátogatások. A problémát még csak súlyosbítja és elmélyíti az, hogy fiatal, kezdő művészeink is kizárólag művészi tevékenységükből kívánnak megélni, húzódoznak más jellegű munka vállalásától, holott az így szerzett tapasztalatok megtermékenyítőleg hatnának művészi fejlődésükre is. Az egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó intézmények: könyvkiadók, szerkesztőségek, filmgyárak, színházak, mozik, a rádió és a televízió, zenei és képzőművészeti szervek, szórakoztató intézmények vezetői és munkatársai biztosítsák a párt művészetpolitikájának érvényre jutását, és állítsák munkájuk középpontjába a minden szűkkeblűségtől mentes, szocialista szellemű népművelés feladatait. Változatos eszközökkel gondoskodjanak arról, hogy a magyar és a nemzetközi kultúra igazi értékei, s mindenekelőtt a szocialista kultúra alkotásai minél szélesebb rétegekhez eljussanak. Küzdjenek a kispolgári ízlés, a giccs, a különböző dekadens burzsoá irányzatok ellen, és a közönség ízlésének jótékony befolyásolásával segítsenek megszüntetni az elmaradottabb tömegek kívánságai és a szocialista kultúra magasabbrendű igényei közötti ellentmondást. Ezekért a célokért induljanak harcba a kommunista kritikusok, forgassák bátran a kritika fegyverét, az új műalkotások eszmei tisztasága, a művészi formák gazdagodása, a burzsoá nézetek és irányzatok leküzdése érdekében. Nincs szebb feladat, mint a nép szolgálata. Úgy gondoljuk, a magyar művészek túlnyomó többségének is ez az emberiművészi hitvallása. És meggyőződésünk, hogy a dogmatikus torzításoktól és a revizionista kártevéstől megtisztuló művészeti élet lehetőséget ad olyan művek alkotására, melyek méltók szocializmust építő dolgozó népünk nagyszerű erőfeszítéseihez és eredményeihez. Magyar kultúra munkásai! Tudósok! írók! Művészek! Pedagógusok! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága felhívja a magyar kultúra vezető szerveit és intézményeit, valamennyi dolgozóját, tekintsék e most kibocsátott okmányt munkájuk vezérfonalának. Dolgozzák ki ennek alapján részletes tennivalóikat és kezdjenek hozzá azok megvalósításához. Népünk javára, szocialista kultúránk érdekében kifejtett erőfeszítéseikhez a párt központi bizottsága minden segítséget megad. Az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt minden tagját, a dolgozó tömegeket: művelődési politikánk itt lefektetett irányelvei alapján küzdjenek a szocialista kultúra e nagy céljainak megvalósításáért. I. évfolyam szám Szeptember KIADJA A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGE SZOCIALISTA MŰVÉSZETÉRT címet viseli a lap, amelyet most olvasóinknak átnyújtunk, s amely eddigi Tájékoztatónk helyett a jövőben rendszeresen, havonta megjelenik. A cím kifejezi törekvéseinket, egyben kötelez is. Új lehetőséget jelent arra, hogy a címben foglalt célokban az eddiginél jobban összeforrhassunk a művészeti szakszervezetek tagságával, szakszervezeti mozgalmunk aktivistáival, funkcionáriusaival, művészekkel, művészeti dolgozókkal. AZ ÚJ LAP nem nagy terjedelmű — különösen ha számba vesszük feladatainkat — az adott lehetőségek között meg kellett ennyivel elégednünk. A kis terjedelem arra késztet, hogy alaposan átgondoljuk, mivel foglalkozzunk az újságban. A szerkesztő bizottság, amelyet a Művészeti Szakszervezetek elnöksége kért fel az újság szerkesztésére, mindent elkövet azért, hogy azt a fegyvert, amelyet az újság jelent, jól forgassuk, felhasználjuk tagságunkhoz fűződő kapcsolataink erősítésére. A LAP HASÁBJAIN rendszeresen ismertetjük majd a Szövetség munkáját, a nevelő munkában ránk háruló feladatokat, s az elvek és módszerek ismertetésével lapunk is részt kér az ideológiai munkából. Ismertetjük a vezető testületek határozatait, magyarázattal szolgálunk a tagságunkat érintő rendeletekhez. A lap az előre mutató viták fóruma kíván lenni, s nem akar a vezető testületek mondanivalójának közvetítésére szorítkozni csupán arra törekszik, hogy helyet adjon a tagság véleményének. Az új lap együtt indul az új művészeti évaddal, amelyet megelőzött a legfontosabb elvi kérdések tisztázása, a párt művelődési politikája irányelveinek megjelenése. Amikor arra kérjük olvasóinkat, hogy fogadják szeretettel szakszervezeti mozgalmunk új harcosát, újságunkat, egyben a mozgalom nevében minden művésznek s művészeti dolgozónak sikert, eredményes új évadot kívánunk. Kérjük, segítsenek mind jobbá tenni lapunkat, amelyet azzal a gondolattal indítunk útjára: mindent megteszünk, hogy újságunk szakszervezeti mozgalmunk segítője legyen.