Szocialista Művészetért, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám

a Szovjet Film Ünnepe Másfél évtizede annak, hogy „Az oreli csata” c. film bemu­tatásával a szovjet film meg­kezdte diadalmas útját hazánk­ban. Azóta a nézők milliói győ­ződhettek meg róla: a szovjet filmművészet a szocialista hu­manizmust, az emberi haladást, az igazságot hirdeti. A Szovjet Film Ünnepi Heté­nek megrendezése már hagyo­mány. 1959-ben az ünnepi hé­ten 4 millió látogató nézte meg a bemutatott filmeket. Az idei XII. Szovjet Film Ünnepének külön jelentőséget kölcsönöz, hogy ebben az évben ünnepel­jük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. A felszabadu­lás évfordulójának kiemelkedő esemény, az ünnep, amely feb­ruár 18-án, a magyar-szovjet barátsági és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés megkötésé­nek évfordulóján kezdődött. Mint minden évben, most is megérkezett az ünnepre a szov­jet filmművészek delegációja. Tagjai részt vesznek több buda­pesti és vidéki díszelőadáson. A filmszakma dolgozóinak lelkes munkája segítette az ün­nepi hét jó előkészítését. A MOKÉP, a Pannónia Filmstú­dió és a Filmlaboratórium dol­gozóinak együttes munkája idejében biztosította a kópiák elkészülését, illetve magyarra szinkronizálását. A bemutatás­ra váró filmek közül öt alkotás magyarul beszélő változatban kerül közönség elé. Az új fil­mek normál változatával egy­­időben készültek el a keskeny kópiák, így a községi és falusi mozik többsége a városokkal ■egyidőbem tarthatja az ünnepi bemutatókat. A Szovjet Film Ünnepi He­tének megrendezéséhez termé­szetesen nagy segítséget nyúj­tottak a különböző társadalmi szervezetek. És talán egyetlen alkalommal sem jelentkeztek a vállalatok még annyi gazdag, színes ötlettel, mint most. Ér­deklődés előzi meg a MOKÉP televíziós játékát és pályázatát, amely nem kisebb díjakat ígér, mint utazást Moszkvába és Ki­­evbe, üdülést a Bükkiben, vagy egy éves ingyenes mozibérletet. A moziüzemi vállalatok dol­gozóit az országos verseny is serkenti. A győzteseket a Ha­zafias Népfront, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság, a Filmfőigazgatóság és a szak­­szervezet közösen díjazza. A három első helyezett 5—5 ezer forint pénzjutalomban részesül, a díjak között szerepel még a MOKÉP felajánlása, két mag­netofon is. Reméljük, hogy a vonzerő, amely az utóbbi években a szovjet filmművészet hazai út­ját jellemezte, valamint a szak­ma dolgozóinak lelkes munká­ja, az eddigieknél is jelentő­sebb sikert biztosít a Szovjet Film Ünnepének. Gálos Tibor HUSZKA JENŐ | ____________________| A magyar zenei élet, a zene­kedvelők széles táborának nagy részvéte mellett temették el a 85 éves Huszka Jenőt. Si­kerekben gazdag élet állt mö­götte, áradó melódiás utat ta­láltak a legszélesebb közön­séghez. Szenvedélyesen hitt a zenében, az operettben. Felejt­hetetlen érdeme: megteremtet­te a magyar operettstílust egy olyan korszakban, amikor szin­te elképzelhetetlen volt, hogy valaki is felvegye a versenyt a bécsi muzsikával. Mint igazi alkotóművész, idős korában is megtalálta az utat az új élet­hez, otthon érezte magát a szo­cializmust építő hazában és új művekkel is gazdagította a ma­gyar operett-irodalmat. Emlé­két mindenekelőtt melódiái őr­zik, s mindenki, aki szívesen hallgatja újra és újra a kedves operettek dalait. Lapunk előző számá­ban Békés András a szegedi Nemzeti Színház rendezője beszámolót adott az újjáépített mis­kolci Déryné Színház megnyitásáról. A közel­múltban a Színházi Dol­gozók Szakszervezetének elnöksége vizsgálta fe­lül és értékelte a szín­ház szakszervezeti bi­zottságának munkáját. A szakszervezeti bizott­ságnak az elnökség elé terjesztett jelentésével érdemes és szükséges itt is foglalkoznunk, mi­vel meggyőződésünk, hogy miskolci funkcio­náriusaink érdekes, sok­oldalú, színvonalas mun­kát végeznek, ami mél­tán állítható példaként vidéki és nem egy pesti alapszervezetünk elé is. A szakszervezeti bizottság A szakszervezeti bizottság nehéz, terhes örökséget vett át elődeitől. A társadalmi munkának nem volt tekin­télye, kellő hatóereje sem a színháznál. Méltán lehet büszke az új vezetőség, hogy ma a 250 dolgozó közül 224 az alapszervezetnél, 14 pedig a miskolci zenepedagógus alap­­szervezetnél szakszervezeti tag és a döntő többségnek egyál­talán nincs , vagy csak mi­nimális tagdíj elmaradása van. A szakszervezeti bizottság munkáját 14 bizalmi, illetve társadalmi aktivista segíti rendszeresen. A maximális önállósággal rendelkező re­szortfelelősök, a különböző ál­landó vagy időszakos megbí­zatást vállaló önkéntes segí­tők tették lehetővé, hogy ma már, mint csak valami múlt­beli dologról, beszélnek azo­k­­ról az időkről, amikor a titkár még egyedül, maga akart el­intézni mindent. Nehéz lenne a szakszervezeti bizottság bár­melyik tagját kiemelni és a többi fölé helyezni az értéke­lésben. Magyari Lajos, a gazdasági felelős rugalmassá­gával, pénzügyi előrelátásával lehetővé tette, hogy ma már rexasztal, televízió, társasjá­tékok, újságok és folyóiratok állnak a klubot látogatók ren­delkezésére, akik mindezért szívesen fizetik meg a havi 4,5 Ft-os klubtagdíjat is. A Vendéglátóipari Vállalat a klub­büfé teljes forgalmának 50­0-át havonta a szakszerve­zeti bizottság rendelkezésére bocsájtja, amely ebből, vala­mint a tagonkénti 1,5 Ft-os téglapénzből készül felépíteni a Bükkben a színház dolgo­zóinak saját „pihenő” házát. A férfikar elhatározta, hogy teljes létszámban nyári sátor­­táborozáson vesz részt a kije­lölt helyen, s egyben elvégzi az üdülőház alapjainak lera­kásához szükséges fizikai munkát. Szloboda István bér és munkaügyi felelős fogadónap­jait rendszeresen látogatják a színházi dolgozók, elmondják panaszaikat, problémáikat s nem egyszer olyan tanácsot, segítséget kapnak, amely vá­rakozásukon felül is hozzájá­rul kérdéseik megoldásához. A túlórafelhasználást is rend­szeresen ellenőrzik. A szak­­szervezeti bizottság olyan ta­nácskozásokat készít elő az igazgatósággal és az SZMT- vel, amelyek közelebb hozzák ebben a bonyolult és szinte minden területünkön nehézsé­geket okozó kérdésben a dön­tést. Demény Gyulának, a kultúr­felelősnek a munkájá­ról már akkor is hű képet ka­punk, ha egyszerűen ide idéz­zük a színházban 1960-ban tartandó előadások tematiká­ját: Modern irányzatok a művé­szetben, A mai magyar dráma­irodalom, Az ember a világ­minden­­ség színpadán, Modern színpadtechnika és szcenika, Díszlettervezés és kivitele­zés, A színházak műszaki és gazdasági tervezése, A zene mint a színpadi ha­táskeltés eszköze, A színpadi mozgás művé­szete, című előadásokra. Ezen kívül csak ebben az évadban 9 sikeres klubestet rendeztek, s megszervezték a színház önálló filmklubját, melynek munkájában az elő­adásokon túl, egyre nagyobb szerepet kapnak az elemző, al­kotó viták. Somló Mária TT. munkáját — ezt a miskolci színháznál mindenki bizonyít­hatja — nem csupán a gondos ügyintézés, hanem az embe­rekkel való törődés, az éber és aktív segíteni akarás is jel­lemzi. Homonnai Bálint mun­kavédelmi felelős feladatköre is egyre világosabbá válik, ami feltétlen javulást ígér ezen az eddig kissé elhanya­golt területen. Problémák Általában elmondhatjuk, hogy a szakszervezeti bizott­ságnak nemcsak a színházban, de a város vezetői előtt is te­kintélye van, munkáját elis­merik és megbecsülik. A szakszervezeti bizottság elnöke rendszeresen részt vesz az igaz­gatósági üléseken. Közösen dolgozták ki az ötéves terv a színházra vonatkozó részfel­adatait. A szakszervezeti bi­zottság segítette az intézményi demokrácia megvalósítását olyan formában is, hogy a kü­lönböző szakmai csoportokkal külön-külön megvitatták a terv­javaslatokat. Az igazgató súlyosabb esetben nem indít fegyelmi vizsgálatot a szak­­szervezeti bizottság előzetes tájékoztatása, a szakszervezeti titkár véleményének kikérése nélkül. Mindez nem jelenti azonban, hogy az intézmény vezetése és a szakszervezeti bizottság között ma már telje­sen problémamentes a vi­szony. A komoly problémák közé tartozik még, a minded­dig eredményesen meg nem ol­dott műszaki túlóráztatás, több dolgozó súlyos lakáshelyzete és ami mindebből adódik az, hogy a szakszervezeti bizottság ener­giájának nagy részét nem egy­szer az operatív feladatok kö­tik le és ez természetesen csök­kenti az elvi színvonalú mun­ka lehetőségeit. A Színházi Dolgozók Szak­­szervezetének elnöksége an­nak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az eddiginél több segítséggel a miskolci színház szakszervezeti bizott­sága hamarosan úrrá tud lenni még meglevő nehézsé­gein, annál is inkább, mert már megtette ez irányban az egyik legfontosabb lépést, fel­ismerte és elemezte a problé­mákat, és eddigi munkájával is kivívta a színház dolgozói­nak bizalmát. Az elnökség határozatában köszönetet mondott és elisme­rését fejezte ki a miskolci szín­ház szakszervezeti bizottságá­nak, elsősorban Némethi Fe­renc elnöknek, Salamon Fe­renc titkárnak, Magyari Lajos gazdasági felelősnek, Szloboda István bér- és munkaügyi fele­lősnek fáradhatatlan munká­jukért. —­ép — KÖVETENDŐ PÉLDA Mint hírül adtuk, az elmúlt hetekben a lengyel művészeti szak­­szervezetek delegációja látogatott hazánkba. A delegáció tagjai: Bohdan Grzymala-Siedlecki, Stepan Bazinsky, Stanislaw Moz­­dzonok és Leopold Ribawsky, a szakszervezet vezető funkcio­náriusai a fővárosban és vidéken több művészeti intézményün­ket látogatták meg, találkoztak a magyar művészeti élet leg­kiválóbb képviselőivel. Ez a felvétel a filmművészekkel való találkozás egy részletét örökítette meg A debreceni Kodály kórus és két munkás kórus együttműködése AZZAL KEZDŐDÖTT, hogy a debreceni Gördülőcsapágy­gyár fiatal vegyeskara hang­versenyt rendezett az olasz­országi nemzetközi versenyre induló Kodály Kórus tiszte­letére. Arezzóból hazatérve pedig már meleg barátság fej­lődött a két kórus között: a Kodály Kórust otthonukba hív­ták meg a gyáriak, majd a ze­neművészeti szakiskolában kö­zös klubesten találkoztak. Ma már a Vagongyár Egyetértés Kórusa, a Gördülőcsapágy Gyár vegyeskara és a Kodály Kórus közösen alakítgatja sze­replési terveit, együtt beszélik meg a kórustagok továbbkép­zésének lehetőségeit. Amikor a Psalmust énekel­tük az Egyetértés férfikarral, többen említették, mennyivel több időt kell nekik a mű megtanulására fordítaniuk, mint a Lánykórus tagjainak. A nagyobb művek éneklésének és hallgatásának élménye szin­te természetesen azt a kíván­ságot eredményezte, hogy leg­alább egyszer havonként talál­kozzunk, hallgassunk közösen zenét, énekeljünk együtt, is­mertessük a soron következő hangversenyek fontosabb mű­sorszámait. ÍGY SZÜLETETT MEG egy ankét terve, az igények felis­merése és azok összehangolása céljából. Segítségünkre sietett a Zeneművészek Szakszerveze­tének megyei elnöksége. Vál­lalta az ankét megrendezését azzal, hogy a munkáskórus­találkozóra meghívja Debrecen vezető zenészeit, karnagyokat és zenetanárokat, ezzel is szé­lesítve a zenei művelődés ügyéért küzdők táborát. Az ankét igen eredményes volt. A kórustagok , üzemi munkások és más dolgozók a továbbfejlődés első feltétele­ként a három debreceni kórus jó kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozták. Voltak, akik a zenei ismeretterjesztést sür­gették, mások zenetörténet ta­nítását kérték, voltak, akik még hangszertanulásra is vál­lalkoztak. Számos felszólaló a kottaolvasás bevezetését kérte, bizonyos elméleti oktatással összekötve, hogy a zenei isme­retterjesztésnek alapot bizto­síthassunk. Majd minden fel­szólaló csatlakozott ahhoz az indítványhoz, amely szerint minden hónap harmadik vasár­napján tartsunk hármas kórus­­találkozót, ahol a szórakozás mellett közös tanulásra is sor kerülhet. Megalakult a klub­délutánok rendezőbizottsága is. A JELENLÉVŐ ZENETA­NÁROK között dr. Szabó Ernő, Kocsis Márta, Zsadon Antal, Pongrácz Zoltán felajánlották segítségüket a tervezett tan­folyamokhoz. A szervezés mun­káját Szigethy Gyula és Ter­­nyey András karnagyok vállal­ták. Szabó Imre, a Városi Ta­nács művészeti előadója fel­ajánlotta, hogy a Tanács vál­lalja a klubdélutánok megtar­tásának költségeit. B. Szűcs Ferenc, a Zeneművészek Szak­­szervezet megyei elnöke ki­jelentette, hogy segítséget nyújt a tanfolyamok előadóinak fel­kéréséhez és a csoportok meg­szervezéséhez. Reméljük, hogy a baráti ösz­­szefogás mindhárom kórus szá­mára újabb, szép sikert hoz. Gulyás György Szocialista művészetért. képzőművész éti kiadó terveiből... A Képzőművészeti Kiadó eb­ben az esztendőben is 8—10 kötettel gyarapítja „a művé­szet kiskönyvtára” sorozatot, ismertetve néhány kimagasló magyar mester munkásságát. Előreláthatólag Benczúr Gyula, Fényes Adolf és Kovács Mar­git tevékenységéről is szólnak majd e kötetek. A „műemlé­keink” című sorozat ugyan­csak 8—10 kötettel gyarapodik az év folyamán. A „művészet­­történet” című sorozatot, a Gondolat Kiadóval együttesen jelentetik meg, mintegy tizen­hat kötetben. Bizonyára nagy sikere lesz a „Karikatúra” so­rozat új köteteinek, amelyek között megjelenik Ruzicskay György „Fantasztikus utazás” című kötete, valamint Hege­dűs István és Herluf Bidstrup, a világhírű dán karikaturista gyűjteménye. Megjelenik Med­­nyenszky László naplója és a Brueghel-ről szóló kötettel gya­rapodnak a közönség körében közkedvelt életrajz regények. Megjelenik a reneszánsz művé­­szek­nek levelezése a „Művé­szettörténet forrásai” című sorozatban.

Next