Szocialista Művészetért, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

A Műcsarnokban nagyszabású, gazdag dokumentációjú tárlatot ren­deztek „ötvenéves a Szovjetunió” címmel (Bojár (elv.) EGY HÓNAP Tar István szobrászművészről az emlékére rende­zett kiállítás katalógusában ezt olvashatjuk: ,,A fel­­szabadulás után felvirágzott magyar képzőművészet egyik legjobb képességű, legnépszerűbb mestere volt, modern szobrászatunk termékeny képviselője, a tartalmában, formájában megújuló vizuális mű­velődés kitűnősége”. Aki végigjárta a Nemzeti Ga­léria kiállító termeit, igazolhatja e hitelesen rangos minősítést. Az egy éve autóbaleset áldozatául esett művész dús örökséget hagyott ránk. Életműve — mintegy ötven közterületi szobra s közel százötven kisplasztikája — korunk valóságának tükre, mind­­annyiunk öröme és közös kincse. E négy évtizedes alkotói munkálkodás teljessé­get felmutató darabjai között majdhogynem felkiál­tottunk, hisz' ezt is — azt is láttuk már valahol! A lakótelepeken és parkokban álló szobrok, emlékmű­vek, épületplasztikai kompozíciók ismerősként in­tettek felénk. S mi, zavarunkban úgy viselkedtünk, mint amikor egy régi ismerős köszön ránk, csak azt nem tudjuk, honnan az ismeretség, hogy’ szólítsuk az ismeretlen ismerőst. Hányszor mentem el magam is, szinte naponta a „József Attila” lakótelepen fel­állított „Ülő nő" előtt anélkül, hogy tudtam volna, az Tar István alkotása. De így jártam a Vígszínház előtt a Zrínyi-portréval, a Lukács fürdő parksávját díszítő „Zene” szimbolikus nőalakjával, az Építők „Rózsa Ferenc” művelődési házának homlokzatán kőbe faragott Építőmunkásokkal is. Azért írtam le e vallomást, mert — úgy érzem — mások is voltak és lesznek így országszerte — a Margitszigeten és Lágymányoson, Miskolcon és Szegeden, Makón és Salgótarjánban —, ahol Tar István szobrai állnak. A szégyenkező önkritika azonban hadd párosuljon egy kérdésfelvetéssel, amely némi magyarázatot is ad. Miért van az, hogy míg a festő, a grafikus, az érem- és textilművész, a keramikus neve művén olvasható — az írókról nem is beszélve —, a szob­rokon hiába keressük alkotójuk nevét? Vajon igaz­­ságos-e, hogy gyűjteményes vagy emlékkiállítás kell ahhoz, hogy egy szobrászművész nevét, alkotásaival együtt megismerjük és megjegyezzük? Olyan mű­vész, mint ő — de elődei és utódai is — megérdem­lik. Milyen ember volt Tar István? Mintha itt élne, járna közöttünk, úgy él emlékezetünkben délceg ter­mete, szelíd mosolya, megértő embersége, tevékeny közéleti érdeklődése, tettrekészsége. Emlékszem, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 71-es közgyűlé­sén elnökölt. Mennyi szeretettel, féltő gonddal, bölcs tanáccsal egyengette a fiatalok heves kitöréseit, ten­ni akaró elhatározásait, tévelygő szenvedélyeit! Negyedszázadon át egyik legáldozatkészebb mun­kása volt a művészeti közéletnek. Nem kímélte ma­gát, ha — a Képzőművészek Szövetségében, a Mű­vészeti Alapnál, a zsűrikben — a művészekért, a művészetért, a közönségért tenni kellett. A Képző­művészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagjaként fáradhatat­lan volt a közösségi munkában, a dolgozók érdekei­nek képviseletében. Mindig másokért csatázott ke­vés szóval, sok mindennapi tettel. Halk, csendes lé­nyében az alkotómunka feszültsége izzott. A mű­vészet és a közélet küzdelmes szolgálatában élt. Munkássága, egész élete példázza, hogy e kettő cse­­refogalma mily hathatósan segíti, kiegészíti és meg­termékenyíti egymást. Tar István Munkácsy-díjas, érdemes művészt, a SZOT-díj és a Pro Arte aranyérem kitüntetettjét így őrzik meg emlékezetükben mindazok, akik is­merték és életében találkoztak vele. S akik csak egy-egy pillanatra megállanak a Március 15-e téri „Harcosok” diszkútja — a dekorativitás és a figu­rális igényesség e gyönyörűséges ötvözete­k előtt, így gondolhatnak alkotójára, a mi szobrászművé­szünkre. 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT A RÁTKAI KLUB 1973-BAN és otthon” címmel seregnyi időszerű problémát körbejár­ni. Ilyenek: lakberendezés, ott­honi környezetünk formamű­vészete, miként hasznosítha­tók a darab­bútorok az igé­nyek és lehetőségek növekedé­sével, mitől lehet otthonos egy albérlet stb. Vizuális nevelés , a célunk, de nem akarunk el­szakadni a mai lakáskörülmé­nyeket meghatározó realitá­soktól. Tervezünk tv-előzetest, kü­lönleges randevút zeneművé­szek, képző- és iparművészek és bábművészek közreműködé­sével. Folytatjuk az öntevéke­nyek klubestjeit. Elindítjuk a jövő munkásaival, az ipari szakmunkásképző intézetek ta­nulóival előkészített, bázisis­kolákra épülő irodalmi sétáin­kat. Ezeknél természetesen ál­landó hallgatóságra számítunk. A többi programnál változó, egyre szélesedő közönséget remélünk. S hogy e progra­moknak a brigádnaplókban is nyoma legyen, művészi kisgra­­fika-emlék is készül. — Kik kapcsolódnak be a művészek közül e munkába? — A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány művészt, akikkel már eleven a kapcso­latunk, vagy a közel­jövőben keressük meg őket konkrét kéréssel: Keleti Márton, Kar­dos Ferenc, Zsurzs Éva, Kom­­lós János, Kazimir Károly, Némethy Ferenc, Tahi Tóth László, Iglódi István, Balogh Jenő, Hegedűs Géza, Fekete György, Szabó Iván. — Milyen a program propa­gandája? — Sem az egyeztetés, sem a közönség megjelenése nem képzelhető el egyéni tervezge­­téssel, főként propaganda nél­kül. Sokunknak kell együtt dolgozni és nagyobb nyilvá­nossággal. — Minden héten hétfőn és kedden kötött programjuk van. Mi a helyzet a kötetlen időkkel, egyéb, programon kí­vüli lehetőséggel? — A klubéletre más napo­kon is van lehetőség. Az esti klubélet kialakítása nem va­lószínű. Ezúttal is felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a Rátkai klub a művészeti szak­­szervezetek valamennyi tagjá­nak klubja kíván lenni. Szere­tettel várjuk a filmgyári, szín­házi, műszaki és művészeti ad­minisztráció dolgozóit, a mű­vészeti vállalatoknál dolgozó­kat. Jól felszerelt klubhelyisé­geink lehetővé teszik számos program megvalósítását. Min­den érdeklődőnek ezúton is kellemes és hasznos időtöltést kívánunk Az újonnan jelent­kezők a 116-404-es telefonon vagy a Rátkai klubban (VI., Nagymező u. 22—24.) személye­sen érdeklődjenek S. P. MUIMVÉDELMI NAPSÍR — januári tennivalók — 1. Január 5-ig küldjük meg a december havi üzemi balesetek jegyzőkönyveit és a IV. negyed­évi baleseti statisztikai jelentést az illetékes szerveknek. . 2. Január 20-ig beküldendő a négy táblából álló jelentés a szak­­szervezeti szövetség munkavédelmi felügyeletének. 3. Január 20-ig készítsük el az 1372. évi munkavédelmi tevékeny­séget értékelő jelentést és az 1373. évi komplex munkavédelmi in­tézkedési tervet. Mindkettőt küld­jük meg az illetékes szerveknek. 1. Az első negyedévi szemleterv alapján kezdjünk hozzá a munka­helyek ellenőrzéséhez, a munka­­védelmi szemlék megtartásához. 5. Ellenőrizzük a gépjárművek üzembiztonságát, a téli gumiabron­csok épségét és az egyéb védőfel­szerelések meglétét. 6. Ellenőrizzük a fűtőberendezé­sek működését, a csúszásveszélyt csökkentő anyagok (só, homok, salak stb.) készletét. 7. Tartsuk meg az éves, az első negyedévi és a januárban esedé­kes havi balesetelhárító oktatást. 8. Hasznosítsuk az egri és kecs­keméti műszaki-munkavédelmi ta­nácskozások tapasztalatait. 8. Vezetői értekezleten ismertes­sük az 1373. évi főbb munkavédel­mi feladatokat. 10. Kezdjünk hozzá a májusi munkavédelmi hónap előkészíté­séhez. GÁSPÁR KÁROLY ­ SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége novem­ber 27-én délután ülést tartott a székház filmklubjában Deák Sándor elnökletével. Első napirendként dr. Hajós András osz­tályvezető javaslatot terjesztett elő a művészeti területen dol­gozók élet- és munkakörülményeinek továbbfejlesztésére vonat­kozó főbb célkitűzésekről. Beható vita után az elnökség elfo­gadta a javaslatokat. Tudomásul vették az 1972. évi bérfejlesz­tések tapasztalatairól adott tájékoztatót. Rákosy Péter, a zene­művész szakszervezet titkára jelentést terjesztett elő a külföldi vendégszereplésekkel kapcsolatos kérdésekről. A jelentést elfo­gadták, s megbízta az elnökség a Magyar Zeneművészek Szak­­szervezetét, dolgozza ki a szakszervezeti szervek szerepét és tennivalóit a külföldi vendégszereplésekkel kapcsolatosan. El­fogadták a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1972. évi nem­zetközi tevékenységéről benyújtott jelentést és jóváhagyták az 1973-as nemzetközi munkatervet. A különfélék során Vass Imre főtitkár beszámolt a csehszlovákiai testvér szakszervezetnél járt delegáció munkájáról. Ismertette a főtitkár a párt Politikai Bi­zottsága október 3-i, a művészeti szövetségekkel kapcsolatos ha­tározatából adódó szakszervezeti teendőket. Ezek után napi kér­désekben határozott az elnökség.­­ AZ ORSZÁGOS ZENEPEDAGÓGUS SZAKOSZTÁLY no­vember 22-én a Fészek Művészklub nagytermében tartotta meg V. közgyűlését Sándor Frigyes elnökletével. A szakosztály IV. közgyűlése óta végzett munkájáról a választmány nevében dr. Szende Ottó kandidátus, a szakosztály titkára adott számot. A beszámolóról, a végzett munkáról, a szakosztály előtt álló tenni­valókról, a magyar zenepedagógia elvi és módszertani problé­máiról gazdag, színvonalas eszmecsere bontakozott ki. A vitában felszólalt Kárpáti Sándor, a központi vezetőség titkára is. A köz­gyűlés megválasztotta a szakosztály választmányát, mely később választja meg tisztségviselőit. — AZ EURÓPAI FILMES szakszervezetek III. konzultatív tanácskozásán, melyet az olaszországi Spoletto városában tartot­tak, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége képviseletében Kárpáti Sándor titkár és Kicsi Gábor, a Filmművészek és Film­alkalmazottak Szakszervezetének titkára vett részt. A tanácsko­zást „Az audio­vizuális eszközök szerepe a ma és a jövő társa­dalmában” címmel tartották. A tagság kérdez—VÁLASZOLUNK Cs. F. Debrecenből kérdezi, igaz-e, hogy változik a nyugdíj meg­állapítása alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításának rendszere. VÁLASZ: Az 1973. január 1. után nyugdíjba menőknél — a munka­bérátlag számítására vonatkozóan jelenleg érvényes szabályok fenntar­tása mellett — lehetőség nyílik arra is, hogy a nyugdíjba menő dolgo­zók számára a jelenlegi szabályok szerinti utolsó négy teljes naptári évben elért munkabér mellett az utolsó öt naptári év közül az igény­lőre legkedvezőbb három év alatt elért munkabért vegyék hivatalból figyelembe, ha ennek és a nyugdíjazás évében a nyugdíjazásig elért munkabér átlaga nagyobb, mint a négy teljes naptári év és a nyugdí­jazás évében, a nyugdíjazás eléréséig kapott munkabér figyelembevé­telével számított átlag. A munkabérátlag számításának ez az új módja azonban csak akkor alkalmazható, ha az utolsó öt naptári év közül van három olyan nap­tári év, amelyek során egy-egy naptári évben legalább 181—181 nap­tári napra és az ilyen három év során összesen legalább 730 naptári napra az igénylő munkabért kapott. Ha e feltételek nem állanak fenn, a munkabérátlagot továbbra is a jelenlegi rendelkezéseknek megfele­lően, az utolsó négy teljes naptári év és az ezt követő töredékév alatt elért munkabér figyelembevételével kell megállapítani. Az igénylő szá­mára legkedvezőbb naptári év kiválasztása hivatalból történik, nem az igénylő kérelmére. Az új szabály alkalmazására akkor is sor kerül, ha az igénylő nem a nyugdíjazást közvetlenül megelőzően elért, hanem az öregségi kor­határ elérését, illetőleg ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért munkabér figyelembevételével kéri nyugdíjának a megállapítását. Alkalmazható az új szabály abban az esetben is, ha a fennálló sza­bályok szerint a munkabérátlag számításánál a mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabért is figyelembe kell venni. A je­lenlegi szabályban megjelölt négy naptári évet megelőző ötödik nap­tári év a három legkedvezőbb naptári év kiválasztásánál azonban csak akkor kerülhet szóba, ha a mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabér figyelembevételének a feltételei már ebben az ötö­dik évben is fennállottak. M. E-né Budapestről kérdezi, hogy változik-e a nyugdíj megállapí­tásánál az év végi részesedés figyelembevételének módja? VÁLASZ: Az év végi részesedés kifizetése a következő naptári év első negyedének a végén, vagy második negyedének az elején törté­nik. Az időközben nyugdíjba menők esetében a nyugdíj megállapítá­sakor ez a munkabéradat még nem állt rendelkezésre. Emiatt évenként mintegy 30 000 nyugdíjmegállapító határozatot utólag módosítani kel­lett. A tapasztalat szerint az év végi részesedés havi átlagát a nyug­díjazás évében kifizetett, illetőleg a nyugdíjazás évére járó összege csak jelentéktelen mértékben változtathatja meg. Az új rendelkezés szerint az év végi részesedés havi átlagát külön számítják ki, ha a nyugdíj megállapítása közvetlenül a nyugdíjazást megelőző munkabér figyelembevételével történik. Az év végi részesedés átlagának számításánál azt az összeget ve­szik figyelembe, amelyet a dolgozó a nyugdíjazást megelőző négy nap­tári év — a három legkedvezőbb év alapján történő munkabérátlag számítása esetén pedig a kiválasztott három naptári év — folyamán ténylegesen kapott. Nem veszik tehát figyelembe a nyugdíjazás évére, vagy töredék év esetén január 1-től a nyugdíj megállapításáig eltelt töredékidőre járó év végi részesedést, hanem az előző naptári évekre számított havi átlagot adják hozzá a teljes idő alapján számított többi munkabérrész átlagához. A nyugdíj alapját képező munkabérátlagnak e módon történő szá­mítása a nyugdíjba menő do­lgozóra nem hátrányos, és azzal az előny­nyel jár, hogy a nyugdíjat megállapító határozat módosítását utólag nem kell kérnie. A munkabérátlag számításának és az év végi részesedés figyelem­­bevételének új szabályait az 1372. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi és rokkantsági nyugdíjakra, illetőleg az ezt követően történt elhalálozás esetén megállapításra kerülő hozzátar­tozói nyugellátásokra kell alkalmazni. (DNS) IN MEMÓRIÁM Szakszervezeti tagtársaink sorából a két lapzárta közti idő­szakban a következők hunytak el: UNGÁR IMRE Kossuth-díjas, érdemes művész zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, aki a Zenepeda­gógus Szakosztály választmányának hosszú időn át tagja volt, 84 éves korában — KONDOR BÉLA Munkácsy-díjas festőművész 42. évében — MERTZ NÁNDOR tv-rendező 31. évében, HODOS JUDIT, Tomsits Rudolfné tv-bemondó 35. évében, WINKLER GYÖRGY tv-szerkesztő és VARGA BÉLA, az MRT gépkocsive­zetője 20. évében november 23-án autóbaleset következtében — BABAI JÓZSEF zenész (Székesfehérvár) — KOCSIS LÁSZLÓ festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi ad­junktusa 46 éves korában — GÖTZ JENŐ, a MAFILM gyártás­­vezetője, aki hosszú éveken át fáradhatatlan szervezője volt a magyar filmszemléknek, 48. évében — FÜZES ANNA, a Nem­zeti Színház ny. színművésze 80 éves korában — RUBANYI VIL­MOS karnagy, érdemes művész, a Csokonai Színház ny. zene­igazgatója 87 éves korában. Emléküket kegyelettel megőrizzük!

Next