Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6. szám
XVII. évfolyam, 6. szám 1974.június A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA SZÁMADÁS NEVELŐMUNKÁNKRÓL Május 20-án ülést tartott központi vezetőségünk Tagságunk előtt ismeretes, központi vezetőségünk februári ülésén azt mérlegelte: hogyan hajtottuk végre a VII. kongresszus határozatainak a tagság élet- és munkakörülményei javítására vonatkozó részét. A május 20-án, a Fészek Művészklub nagytermében tartott ülésen pedig az ideológiai, politikai, kulturális nevelőmunkát tette mérlegre a központi vezetőség. A központi vezetőség tagjain kívül részt vett az ülésen dr. Molnár Ferenc, az MSZMP KB kulturális, tudományos osztályának helyettes vezetője, dr. Simó Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes, Vinizlay Gyula, a SZOT titkára. Kerekes János elnöki megnyitója után Kárpáti Sándor, a központi vezetőség titkára terjesztette elő az elnökség jelentését. A BESZÁMOLÓ bevezetőjében méltatta az MSZMP Központi Bizottsága márciusi ülésén hozott két határozat jelentőségét, s felhívta szakszervezeti szövetségünk valamennyi tisztségviselőjét, aktivistáját, hogy ismerje meg a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról szóló irányelveket és a közművelődésre vonatkozó határozatot; törekedjenek ezek szellemének érvényesítésére, gyakorlati végrehajtásának segítésére. Felkérte az elnökség a szocialista brigádokat, a vállalatok, intézmények dolgozóit, csatlakozzanak a művészeti terület sajátos adottságainak megfelelően a most kibontakozó szocialista munkaversenyhez. A VII. kongresszus vonatkozó határozatainak ismertetése után az elnökség megállapította: a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége a VII. kongresszus határozatainak szellemében végezte munkáját, jelentős erőfeszítéseket tett annak időarányos végrehajtására, arra törekedtünk, hogy a szakszervezeti munka szerves részévé, állandó feladatunkká váljék az ideológiai, politikai, kulturális kérdésekkel való rendszeres foglalkozási, a tagság marxista- leninista szellemi nevelése, a párt általános és kulturális politikája gyakorlati végrerehajtásának segítése. A központi vezetőség, a kv elnöksége számos kérdést tárgyalt meg, hozott megfelelő határozatokat. Ugyanezt állapította meg az elnökség felügyelete alatt működő három művészeti szövetség elmúlt évek alatti tevékenységéről is. A nevelőmunka módszereiben gazdagodás következett be. A bevált szakszervezeti politikai tömegoktatási formák mellett eleven érdeklődés kísérte a negyedévenkénti művészakadémia előadásait. Sikeresen próbáltuk ki az esztéták, alkotók, művelődési szakemberek részvételével a nyílt vitafórumot; a munkásábrázolás vitája után sort kerítünk az ízlés kérdéseinek megvitatására Előrelépésről számolhatott be az elnökség az írásos propagandatevékenységgel kapcsolatban is. A művészeti nevelés szélesebb körre terjesztésében fontos bázissá vált a Rátkai Márton Klub. Nemcsak a művészeti szakszervezetek tagsága, de más ipari szakmák szocialista brigádjai, szakmunkásképzős ifjúmunkások is egyre inkább rendszeres látogatói lesznek. Népszerű lett a vezető művészek havonkénti találkozója a szocialista brigádokkal. Sokrétű munkát végez a művésztagság körében a Fészek Művészklub. A végzett nevelőmunka summás áttekintése után az elnökség véleményt mondott a művészet és művészeti dolgozók ideológiai-politikai állapotát, felkészültségét, tettekben megnyilvánuló állásfoglalásait illetően. A körülményeket számba véve úgy látta elnökségünk, a művészek és művészeti dolgozók túlnyomó többsége egyetért pártunk politikájával, sajátjának érzi azt, tevőlegesen részt vállal megvalósításában. Tiszteli és becsüli a párt munkastílusát, a realizmust, az őszinte és nyílt beszédet, a valósághoz ragaszkodást, azt a gyakorlatot, hogy a párt nem kendőzi el a nehézségeket, de nem is ígér megalapozatlanul. Tapasztalati tény viszont, hogy a tagság érdeklődése, társadalmi, politikai aktivitása hullámzó. Nem lehetünk elégedettek a párt politikájának képviseletével, az egyéni kiállással. Bátrabb, nyíltabb politizálásra, offenzívabb magatartásra sarkallhatjuk egymást, különösen tisztségviselőinket, ahol ennek helye van és szükség van rá, filmfesztiváloktól a szakszervezeti taggyűlésekig. A gazdaságpolitikával kapcsolatos nézetek vázolása után az elnökség behatóbban elemezte a kulturális politika megítélését. Úgy látjuk, a művésztagság nagyra értékeli a párt politikájából adódó nyugodt, szabad alkotói légkört, a művészi teljesítményekhez nélkülözhetetlen alkotói feltételeket, hogy a párt nem avatkozik bele stíluskérdésekbe, hogy elismeri a művészi kísérletezés jogát. Ugyanakkor hangoztatja, hogy miként a művészet nem független az ideológiától, önállóság, alkotói függetlenség sincs felelősség nélkül. Sok szó esik mostanában a kultúra, a művészetek megnövekedett szerepéről, tapasztalhatjuk fokozódó megbecsülését is. Mégis találunk olyanokat, akik a kultúrát, a művészetet amolyan karácsonyfadíszként kezelik, lekicsinylik embert formáló erejét, a munka és kultúra, az ember és művészet, a műveltség és demokratizmus kölcsönhatását. A mi szakszervezeti gyakorlatunkban is az érdekvédelembe gyakran nem értjük bele a szellemi, szakmai érdekek védelmét is. A művészek és művészeti dolgozók örömmel nyugtázzák a szocialista demokrácia kibontakozását, ugyanakkor érzékenyen reagálnak a demokratizmus formális megnyilvánulásaira. Szoros összefüggést tapasztalunk az ideológiai munka, a közérzet és a munkakörülmények között. A jó közérzet nem csupán anyagi kérdés, kialakításában része lehet a szocialista vezetési módszereknek, a munkahelyi közlekedésnek, az emberi magatartásnak. Feladataink számbavételénél is a VII. kongresszus határozataiból indulunk ki, természetesen követelményként tekintve a márciusi határozatokat a munkásosztály vezető szerepének erősítése és a közművelődési célkitűzések valóra váltása érdekében. A közművelődési határozat feldolgozására külön munkatervet és programot dolgozunk ki. Azt a szemléletet kívánjuk erősíteni, amely nem szűkíti le a közművelődést a műveltség terjesztésére, hanem feladatának tekinti a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítését, a szocialista eszmékkel való értelmi-érzelmi azonosulást, a közösségi szellem, a közéleti aktivitás fejlesztését. A munkásművelődés, az önművelés segítése, az ifjúság bevonása, a szórakozás és szórakoztatás, a művelődési intézmények fejlesztése, a hivatásos művészet és az amatőr művészeti mozgalom kapcsolatának erősítése, a társadalom és a művészetek közelítése — jelzik munkánk irányát. AZ ESZMECSERE során számos kv-tag fejtette ki gondolatait az előterjesztéssel kapcsolatban, a napirenden levő fontos kérdésekről. Többen hangsúlyozták: a kulturális, ideológiai, politikai nevelőmunka éppen olyan érdekvédelem, mint a szociális, az anyagi védelem. Nem mindig éltünk a politikai nevelés lehetőségeivel, amikor erre megfelelő helyzetek teremtődtek, utaltak itt a színházi és zenei terület bérrendezésére. Méltatták az érzelmi kultúrára nevelés jelentőségét. Az egész szakszervezeti mozgalomnak többet kellene törődnie a kis közösségekben (szakkörök, művészeti csoportok) levő nevelési, érzelmivilágnézeti formáló tevékenységgel. Javasolták, hogy a művészeti intézmények és vállalatok mindig értesítsék a kv apparátusát, az egyes szakmai szakszervezetek elnökségeit az állami kereten túli művészi, nevelő tevékenységről. Szóba kerültek az 1966. májusi párthatározat végrehajtásából adódó viták, véleménykülönbségek. Javaslat hangzott el, hogy még most is szűk- Kárpáti Sándor titkár előterjeszti az elnökség jelentését, az elnökségben jobbról balra: Vinizlay Gyula, dr. Molnár Ferenc, Kerekes János, Deák Sándor, dr. Simó Jenő és Szabó Iván A rádiós-televíziós és a filmes kv-tagok hallgatják a beszámolót Artista, szórakoztatózenész és képzőművész kv-tagok csoportja A Zeneművész Szakszervezet, valamint az szvb tagjai a beszámoló előadása alatt (Székely László felvételei) A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat Balázs Béla szocialista brigádja elnyerte a filmes szakma kiváló brigádja kitüntető címet. Rohrbacher Béla (középen) vezette szocialista brigád tagjai: Hangazsef, Czéh Lászlóné, Szamosi Ferenc, Gyenes Gábor, Szolnoki Istv Sörös Imre, Sági Mihályné, Bárányi Ferenc és Merész László ÁRA 1 FORINT