Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-11-01 / 11. szám

XVII. évfolyam, 11. szám 1974. november . A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA A szakszervezeti munka további fejlesztéséről és a szakszervezeti választások előkészítéséről tanácskozott október 7-i ülésén a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa. Ugyanezen az ülésen szóba kerültek a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kérdései is. Az első napirendhez Gál László, a SZOT titkára fűzött szóbeli ki­egészítést, ebből ismertetünk néhány jelentős gondolatot. A vitában felszólalt többek között Vass Imre főtitkárunk is. Részletek a beszámolóból A választási munka mindig kiemelkedő ese­ménye volt a szakszervezeti mozgalomnak. Alkalmat adott az elvégzett munka értékelésé­re, a szervezett dolgozók széles tömegeivel való eszmecserére, vitára, a mozgalom ered­ményeinek bemutatására, esetleges fogyaté­kosságainak feltárására. A magyar szakszerve­zetek alapszabálya értelmében a következő év­ben újjá kell választani szakszervezeti vezető­testületeket, a tisztségviselőket, és össze kell hívni a magyar szakszervezetek kongresszu­sát. A szakszervezetek munkájában jól érvénye­sül a kettős funkciójukból eredő hivatás: a munkáshatalom erősítése, a dolgozók nevelése, s ugyanakkor érdekképviseletük ellátása, érde­keik védelme. Kétségtelenül nőtt a szakszer­vezetek tömegbefolyása, s ennek révén szoro­sabbá vált a párt és a dolgozó tömegek kap­csolata. Felhívta Gál László a figyelmet arra, hogy a szakszervezetek nevelőmunkája sokban elmarad még korunk követelményeitől. Az előttünk álló társadalmi feladatokat csakis széles látókörű, politikailag képzett, művelt dolgozókkal valósíthatjuk meg. Fontos, hogy egyre erőteljesebbé váljék a szocialista köz­­gondolkodás, a szocialista életmód, valamint a kispolgári nézetek és magatartás (helyenkénti nacionalista megnyilvánulások, nyugat-imá­dat) elleni fellépés. A szakszervezeti munka továbbfejlesztésé­nek lényeges eleme a szakszervezeti demokra­tizmus fejlesztése. Biztosítani kell, hogy a taggyűléseken, bizalmi értekezleteken módja legyen a tagságnak minden fontos kérdésben (kollektív szerződés, bérpolitika, szociális ellá­tás, művelődés) állást foglalni, vitatkozni, vé­leményét érvényre juttatni. A jövőben a válla­lati és intézményi szakszervezeti vezetőtestü­letek fontos, az egész közösséget érintő kérdé­sek eldöntése előtt informálódjanak (és infor­máljanak), kérjék ki a tagság véleményét. A dolgozóknak joguk van megismerni, hogy a szakszervezetek vezetői kivel és miről tárgyal­nak, mi az álláspontjuk. Növeljük a tagság tájékoztatását, s ha kell, a nyilvánosság erejé­vel segítsük a gyorsabb ügyintézést, a tagság érdekeinek megvalósulását. Vass Imre felszólalása : Választásokra készülünk. Ez mindenkor a megtett út, az eredmények és a követelmé­nyek együttes vizsgálata, számvetés és a tag­ság bizalmának próbaköve. Az önvizsgálat ki­induló pontja, egyben munkánk jelentős segí­tője pártunk Politikai Bizottságának a szak­­szervezetekre vonatkozó határozata, amelynek végrehajtását a Politikai Bizottság ez év jú­niusában már gazdag tapasztalatok birtokában vizsgálta, s jelölte meg a további tennivalókat. Ma már egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a határozat jó alapot, kedvező feltételeket te­remtett szakszervezeti munkánk továbbfej­lesztéséhez, és egyben meghatározta a jogok és kötelezettségek kereteit is. Úgy látom, hogy a határozat mindenekelőtt pozitív irányú változást hozott a pártirányítás elveiben és főleg módszereiben. Számunkra különösen örvendetes, hogy szakszerveze­tünk vezetőtestületei és a párt-kk tudományos, kulturális és közoktatási osztálya között rend­szeres munkakapcsolat alakult ki. Ez a mun­kakapcsolat az érdekvédelmi problémáktól a művészetpolitikai kérdésekig felöleli a terület minden lényeges tennivalóját, s a gyakorlat­ban igazolja, mennyire összefügg a művésze­tek társadalmi megbecsülése, fontosságának elismerése és a művészek, művészeti dolgozók élet- és munkakörülményei színvonalának az emelése. Mennyire elválaszthatatlanok az elvi­politikai kérdések a helyesen értelmezett ér­dekvédelemtől. Meglehetősen sok gond és nehézség közepet­te fogtunk hozzá a párthatározat megvalósítá­sához, akkor amikor még az állami irányítást a szakszervezettel való együttműködésben in­kább a formális megoldások jellemezték. Sok­szor „fent” is, „lent” is úgy vélték, hogy a szakszervezet észrevételei méginkább bonyo­lítják és fokozzák a nehézségeiket; nem se­gítséget láttak ebben, hanem esetenként indo­kolatlan kellemetlenkedést. A határozat meg­jelenése óta vitathatalanul javult együttmű­ködésünk az állami, gazdasági vezetőkkel. Úgy értékelem, hogy a határozat végrehajtá­sa érdekében szakszervezeti mozgalmunk töb­bet tett, mint állami partnereink. Nem hinném hogy ez különösebb érdem, mert ezt termé­szetesnek tartom. Hiszen a határozat a mi szá­munkra nemcsak cél, hanem eszköz is azért, hogy munkánkat jobban tudjuk végezni. De feltétlenül egyi­k gyönge pontnak tartom, hogy a minisztérium irányítása alatt álló intézmé­nyek vezetőit nem tájékoztatták megfelelően a Politikai Bizottság határozatáról, s hogy annak végrehajtását folyamatában nemigen kérték számon. Úgy értékelem, hogy a határozat végrehaj­tása érdekében szakszervezeti mozgalmunk többet tett, mint állami partnereink. Nem hin­ném, hogy ez különösebb érdem, mert ezt ter­mészetesnek tartom. Hiszen a határozat a mi számunkra nemcsak cél, hanem eszköz is azért, hogy munkánkat jobban tudjuk végezni. De feltétlenül egyik gyönge pontnak tartom, hogy a minisztérium irányítása alatt álló in­tézmények vezetőit nem tájékoztatták megfe­lelően a Politikai Bizottság határozatáról, s hogy annak végrehajtását folyamatában nem­igen kérték számon. Az a sok erőfeszítés, ami a szakszervezeti munka végzésében benne van, sok esetben nem talál kellő visszhangra és megbecsülésre tagságunk körében. Egészen biztos, ennek okát elsősorban saját munkánk hiányosságai­ban kell keresni. Mindenekelőtt a még jobb és színvonalasabb tájékoztatás biztosításával, a tömegkapcsolatok további erősítésével, a szakszervezeti demokratizmus hatékonyabb alkalmazásával feltétlenül csökkenteni lehet ezen a gondon. Ehhez azonban még néhány nagyon fontos kellékre is szükség volna. Arra, hogy csökkenjen a kulturális, művészeti terü­leten is a bürokrácia, a fölösleges áttételek száma, az állami intézkedést igénylő kérdések indokolatlanul hosszú időre történő elhúzó­dása olyan ügyekben is, amelyeknek nincs, vagy éppen minimális a népgazdasági hatása. Csupán egy példát a sok közül. Körülbelül négy éve annak, hogy minden arra illetékes szerv és hivatal egyetértett azzal, hogy újra szabályozni kell a művészek és művészeti dol­gozók külföldi foglalkoztatásának feltételeit. Az előterjesztés hosszú vita és egyeztetés után elkészült, körülbelül egy éve közölték velünk, hogy napokon belül aláírásra és kiadásra ke­rül a rendelet. Azóta azonban senkitől nem tudunk érdemleges választ kapni ez ügyben. Meggyőződésünk, hogy a tagság ma már job­ban megérti az indokolt nemleges választ, mint a problémák elhallgatását, vagy számára érthetetlen elhúzódását... A NYUGDÍJÜGYI ALBIZOTTSÁGOK FIGYELMÉBE! Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az év végén szokásos átlagos havi igénybejelentések számánál jóval több nyugdíj­­igény érkezik a Budapesti és Pest megyei Társadalombizto­sítási Igazgatósághoz. Az igaz­gatóság nyugdíj­ osztályain je­lenleg mintegy 4000 elintézet­len igényjog-elismerési kére­lem van. Annak érdekében, hogy a nyugdíjigények és a már be­érkezett igényjog-elismerési kérelmek nagyobb késedelem nélkül elintézést nyerjenek, az igényjog-elismerési kérelmek átvételét — a Budapesti és Pest megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság­a 1974. no­vember 1-től 1975. február 28- ig (mint minden évben) ismét szünetelteti. Rendkívül indokolt kivéte­les esetben (például ha vitás, hogy a nyugdíjra jogosító 10 év megvan-e, továbbá, ha bi­zonyos, hogy a kérelmező va­lóban elmegy az év végén nyugdíjba) adható be novem­ber 1. után igényjog-elismeré­si kérelem. A nyugdíjjogszabályoknak a közeljövőben várható megvál­toztatása miatt arra is felkér­jük a nyugdíjügyi albizottsá­gokat, illetve az érdekelteket, hogy amennyiben a dolgozó öregségi nyugdíjigénye csak 1975. július 1. után nyílik meg, úgy az igényjog-elisme­rési kérelmet a jelzett időpont előtt ne nyújtsák be. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója! A Magyar Nemzeti Galéria új otthonának, a budai várpalotának el­készült részeit október 17-én bemutatták a sajtó és a kulturális élet képviselőinek; képünkön egy szoborcsarnok (Bojár felv.) A szeptember 29-i Normafa emlékünnepségen dr. Czenner Mihály mon­dott megemlékezést (Jánosi felv.) A napokban elhunyt Vaszilij Suksin, az ismert szovjet író, állami díjas színművész, a maga írta és rendezte „Vörös kányafa” című filmjében mint főszereplő, mellette Ligyija Fedoszejeva, aki a női főszerepet ját­szotta és Suksin felesége. A „Vörös kányafa” a bakui VII. össz-szövet­­ségi filmfesztiválon első díjat nyert (APN) A központi vezetőség szeptember 23-i ülésének elnöksége. Vass Imre főtitkár az elnökség beszámolóját tartja (Mezey felv.) ÁRA 1 FORINT

Next