Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
Április 30-án délelőtt a Szaktanács székházában ünnepélyesen kiosztották a SZOT idei művészeti díjait. Képünkön a SZOT-díjasok hallgatják Kirizlay Gyula ünnepi beszédét (Jánosi (elv.) Május elseje alkalmából 13 ország plakátjait mutatták be az Építők székházában rendezett kiállításon (Jánosi (elv.) Vaszy Viktorés évszázados karmesteri tevékenysége évfordulóján ugyanazokat a műveket vezényelte a Szegedi Nemzeti Színházban tartott koncertjén, amelyekkel debütált. Képünkön Vaszy Viktor a szegedi szimfonikusokat vezényli (Somogyi Károlyné felv.) Az Operaház magánénekesei Pál Tamás vezényletével nagy sikerű koncertet adtak a csepeli Munkásotthonban (Mezey felv.) Az Állami Operaház balettegyüttesének tíz művésze kapott jubileumi aranygyűrűt , éves operaházi tagsága alkalmából (Mezey felv.) A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA XVIII. évfolyam, 6. szám 1975. június június 15-én országgyűlési képviselő-választások lesznek hazánkban. A népképviseleti szervek — általában a mozgalmi, államhatalmi vezető testületek — tagjainak időről időre történő megválasztása a tapasztalatok szerint egyáltalán nem jelenti a közéleti események megszokottá, formálissá válását, hanem igenis a fokozódó, elevenebbé váló politikai aktivitást, a közélet felpezsdülését hozza magával. A közélet megelevenedését már a XI. pártkongreszszus irányelveinek megvitatása időszakától észlelhetjük, s a mostani szakszervezeti választások mellett ezek az országgyűlési képviselői választások is szerves folytatását képezik a közéletiség eleven pezsgésének, társadalmunk politizáló közhangulatának. Ezen a napon több mint 350 országgyűlési képviselőt választ meg a magyar nép. Mire az urnák elé járulunk, a választópolgárok százezrei már hetekkel előbb kinyilvánították véleményüket a különböző jelölőgyűléseken, választási összejöveteleken, személyekre szólóan is, konkrét megbízatásokat adva is. Nem állítunk új dolgot, ha azt mondjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt és a dolgozó nép között minden lényeges kérdésben tartós egyetértés van, s e napon is kifejezi a magyar nép ama véleményét, hogy a párt XI. kongresszusán megjelölt feladatok megoldása jól szolgálja hazánk jelenét és jövőjét, az emberi haladás és a világbéke egyetemes ügyét. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szoros szövetségében hatalmas történelmi feladat megvalósítása a célunk: a fejlett szocialista társadalom megteremtése. Ezen a napon erre adjuk szavazatunkat... A szervezett művészek és művészeti dolgozók szakszervezeti mozgalma egyetért a Hazafias Népfront választási felhívásábali körvonalazott programmal, a művészek és művészeti dolgozók részt vettek a jelölésekben, s jóleső érzés tudni: művésztársaink is ott vannak a jelöltek sorában. Mozgalmunk vezető testületei ezúton is arra hívják fel szakszervezeti tagjainkat, hogy a haza és a társadalom iránti felelősségtudattal áthatva vegyenek részt a június 15-i országgyűlési képviselő-választáson, szavazataikkal támogassák a Hazafias Népfront jelöltjeit, nagyszerű céljaink megvalósítását. Az új társadalombiztosítási törvény A közvélemény már régen kísérte olyan figyelemmel az országgyűlés, illetve szakbizottságainak munkáját, mint ahogy most, a társadalombiztosítási törvény megalkotásakor történt. Ez az érdeklődés nem lehetett pusztán véletlen műve. Joggal úgy érezte mindenki, hogy most közvetlenül róla, gyermekéről, családjáról van szó. Társadalombiztosítási rendszerünk a felszabadulást követő 30 év alatt óriási változáson ment keresztül. A társadalmi juttatások zöme ma már az egész lakosságra kiterjed, az egészségügyi ellátás pedig 1975. július 1-től a Magyar Népköztársaság minden lakosát állampolgári jogként illeti meg. Ez a fejlődés ugyanakkor azzal is járt, hogy az ellátási formák javítása, kiterjesztése, módosítása hatalmas, gyakran önmagának is ellentmondó jogszabály-anyag létrejöttét eredményezte. E kiismerhetetlen paragrafus-dzsungeliben még a jogászok közül is csak kevesen igazodnak el, de a köznapi ember például a nyugdíjra vonatkozó jogszabályok hallatára már a jogalkotás csapdájában érezte magát. A helyzet tarthatatlanságát 1969-ben felismerte a Minisztertanács, és határozata nyomán megindult a kodifikáció. Jogászok, társadalombiztosítási szakemberek, szakszervezeti funkcionáriusok sok évi kemény munkája eredményeképpen tárgyalhatta az országgyűlés ez év áprilisában a társadalombiztosítási törvény tervezetét. Az 1975. évi II. törvény a korábbi több mint félezer nehezen áttekinthető jogszabály helyett 11 fejezetbe és 125 §-ba foglalta a társadalombiztosítás valamennyi alapvető kérdését. Még a közeljövőben megjelenő végrehajtási rendeletekkel együtt a laikusok számára is megismerhető jogszabály-mennyiséget mondhat magának a társadalombiztosítás. A törvény alapelvként rögzíti, hogy a társadalombiztosítás állami feladat. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezésére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek. A járulékbevételt meghaladó kiadásokat — mint eddig — a jövőben is az állami költségvetés fedezi. Ez pedig nem kis összeg, mert például az utóbbi 10 évben a betegellátásra fordított összeg 7,6 milliárd forintról 17,1 milliárd forintra, a gyerekes családok támogatására szánt öszszeg 1,8 milliárdról 9 milliárdforintra, a nyugdíjkifizetések pedig 7 milliárd forintról 23 milliárd forintra növekedtek. A törvény meghatározza a biztosítottak körét, tehát a dolgozók azon főbb csoportjait, melyek az ellátás valamennyi formájára, majd azokat a rétegeket, akik csak egyes ellátásokra jogosultak, így például a munkaviszonyban nem álló előadóművészek és a művészeti oktatók anyasági, temetési segélyben, nyugellátásban és baleseti ellátásban részesülnek. A betegségi és anyasági ellátásra (tehát a táppénzre, ennek kiszámítására, időtartamára, a terhességi, gyermekágyi segélyre, az anyasági segélyre, illetve feltételeire) vonatkozó alapvető rendelkezések a korábbi szabályozástól eltérően már csak a pénzellátásról rendelkeznek, melyek a gyógyászati, megelőző ellátás körébe tartozó szolgáltatások — orvosi kezelés, kórházi ápolás, gyógyszer — az egészségügyi törvény ez év július 1- vel hatályba lépő 25. §-a értelmében — a szocialista országok közül is csak a lengyel gyakorlatnak megfelelően — ezután állampolgári jogon járnak, és nem tartoznak a társadalombiztosítás körébe. Az egyik legfontosabb pénzbeni juttatásra — a táppénzre — vonatkozó alapelvek nem változtak; továbbra is a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig, és a betegség miatti keresetveszteséget hivatott pótolni, összege a napi átlagkereset 65, két év megszakítás nélküli biztosítás esetén pedig a napi átlagkereset 75 százaléka. (Megszakítás nélküli biztosításról csak akkor beszélhetünk, ha abban a heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap kivételével egy nap megszakítás sincs!) A családi pótlékra való jogosultság sem változott, így a juttatásra továbbra is az a biztosított tarthat igényt, akinek háztartásában két, vagy több gyermek él. Ebben a szabályozásban az a döntő, hogy a biztosított háztartásában levő gyermek után jár a táppénz, tehát annak, aki ténylegesen eltartja a gyermeket. Ugyanakkor a törvény azt is kimondja, hogy ha a gyermek olyan különélő szülő háztartásában van, aki nem jogosult a családi pótlékra, a másik szülő jogán, részére meg kell állapítani a családi pótlékot.Új rendelkezés az is, hogy ezentúl az alsó vagy középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulók 19 éves korukig jogosítottak a családi pótlékra. A nyugellátás nagy jelentőségű újdonsága: az eddigi három önálló nyugdíjrendszer helyett egyetlen egységes szabályozást vezetett be. E szerint 10 év szolgálati idő után a nyugdíj az eltelt időszak átlagkeresetének 33 százalékát teszi ki. Minden további munkában töltött év után a 25 éves munkaviszony eléréséig 2 2 százalékkal emelkedik a nyugdíj összege. 25 év munka után így a nyugdíjas az átlagkereset 63 százalékát kapja. Ezután a 32 évi munkaviszony eléréséig évi egy százalékkal, majd a 42 éves munkaviszonyig évente fél százalékkal nő a nyugdíj mértéke. 42 évi vagy ennél hosszabb szolgálati időre a nyugdíj legmagasabb mértéke 75 százalék lehet, melyhez természetesen hozzájön az ösztönző nyugdíjpótlék is. Így fizikai munkakörben a nyugdíj elérheti az átlagkereset 95 százalékát is. Ezek az új szabályok azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak a helyzetét javítja elsősorban, akik viszonylag rövid ideig álltak munkaviszonyban. (Eddig 10 évi munkaviszony után a nyugdíj az átlagkereset 22 százalékát tette csak ki, a mostani 33 százalékkal szemben.) De természetesen azoknak is kedvez, akik hosszú ideig dolgoztak, mert a korábbi 71 százalékkal szemben most az átlagkereset 75 százaléka a nyugdíj maximuma. Új és jelentős vívmánya a jogszabálynak az ún. szakmunkás kedvezmény, ha az illető a nyugdíjazás előtt egy éven át nem szakmunkásként dolgozott, és ez különösen a nehéz fizikai munkát végző. ÁRA 1 FORINT